A Nyolcadik Hangjegy rejtélye (A hatodik hold leánya 2.): Moony Witcher

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A nyár véget ért, de Velencében még mindig arról a különös napról beszélnek, amikor sokak látták a magasba emelkedni a Szárnyas Oroszlán szobrát. Fantázia vagy valóság?

Nina De Nobili tudja…

Nagyon is jól tudja, hogy repült az oroszlán: ő jelen volt! Éppen akkor győzte le ellenségét, Karkon Ca' d'Oro herceget, aki eltűnt a lagúnák hullámai között. De Karkon… valóban meghalt?

Így kezdődik egy újabb magával sodró kaland Nináról, a kis alkimistáról, aki ismét azon fáradozik, hogy megmentse a Hatodik Holdat. Négy elválaszthatatlan barátja és a robotember, Max segítségével visszautazik az időben az ókori Egyiptomba, ahol ősi istenek és múmiák kelnek életre…”

Vélemény:

A történetnek ezt a részét már nem ismertem, annak idején csak az első könyvet olvastam el. Így felnőtt fejjel a leírások újfant egyhangúnak tűntek és az események is gyerekesek, de úgy érzem egy gyermeknek – az adott korosztálynak – épp megfelelőek lehetnek.

Van a történetnek valami enyhe bája, méghozzá az, hogy egy olyan korszakot idéz fel, amikor a 10-11 éves gyerekek, még szívesen kaptak ilyen könyveket a kezükbe és elhitték, hogy ez akár velük is megtörténhet. A mobiltelefonok, internet és különböző online platformok előtti időből. A könyv mondanivalója az, hogy a fantáziára és az álmokra szükség van, ehhez pedig szerintem a tálalás éppen megfelelő. Felnőtteknek talán már tényleg kissé bugyuta, de maga a kaland igazából érdekes.

Továbbra is úgy érzem meg akarja adni a történet azt a balanszot, ami segítene hogy a mese mind kicsik, mind nagyok számára élvezhetővé váljon, azonban ez valahogy mégsem sikerül így a cselekmény egy folyton tengeren mozgó hajónak tűnik, amit dobálnak a hullámok. A leírások és a karakterek továbbra is gyerekesek (11 éves szereplőktől az ember sokat nem is várna), és néha a bonyodalmak is nagyon meseszerűen gyorsan oldódnak meg. Azonban Karkon néhány tette túl sötét szerintem egy gyereknek (szegény cicák), közben a jelleme mégis az a tipikus mesebeli gonosz aki ujjait egymáshoz érintve nevet és hangosan elmélkedik mit tesz majd a főhősökkel. Érdekel a történet folytatása, de úgy érzem kell egy kis ülepedés a folytatáshoz és előtte valami komolyabbat elővenni.

Értékelés: 4 csillag

 

A hatodik hold leánya (A hatodik hold leánya 1.): Moony Witcher

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Nina ​az általános iskola ötödik osztályába jár (Segítség, itt vannak a vizsgák!), a nagynénjeivel él Madridban, és ritkán látja a szüleit, mert a munkájuk miatt mindig távol vannak. Összességében idáig nincs is semmi különös. De ott van az a csillag formájú szederanyajegy a jobb kezén… pont ugyanolyan, mint amilyen a szeretett Misa nagypapának is van, a nagy alkimistának, aki Velencében él. A sors bélyege lenne ez? Milyen jövő vár Ninára? Az alkímia, a tanulás, egy ismeretlen világ… egy teljesen új élet, ami elkezdődik egy éjszaka; hirtelen, a nagypapa titokzatos halálával. Nina megérkezik Velencébe, kutyája Adóne és macskája Platóne kíséretében, készen arra, hogy megértse, mi történik körülötte. És még nem tudja, hogy majd meg kell mentenie a Hatodik Holdat négy velencei barátja, egy Max nevű robotember és a Sbacchio segítségével…”

Vélemény:

Nem éppen az én korosztályomnak szól ez a könyv az már egyszer biztos, de szeretném csökkenteni az itthon felgyülemlett olvasatlan könyveimet. Emlékszem, hogy ezt a részt még kiskoromban – talán általános iskolában – olvastam, amikor mind a főszereplő mind a leírások közelebb álltak akkori énemhez.

Szeretném leszögezni, hogy ez egy gyerekkönyv. Így azt, hogy mennyire gyerekes néhány gondolat, például:

1. A karaktereket szinte személyiségileg nem is ismerni, Nina minden barátja szinte ugyan olyan, egy-egy fő karaktervonást leszámítva.
2. Természetesen a 10 éves kislány menti meg a világot, mindenféle felnőtt segítsége nélkül.
3. A főgonosz rosszabb, mint egy Disney karakter, ugyanis minden második mondatában a terveit fecsegi ki, valamint fenyegetőzik.

Nem szeretném ennél jobban kifejteni, mert tudom, hogy ennek a korosztálynak ennél több nem is kell. És inkább olvassanak egy könyvet erről, mint hogy tolják a GTA-t, vagy horrort lessenek a Netflixen.

Ezt leszámítva azonban el kell mondjam a könyvnek vannak bizonyos mélységei, amikre sajnos a kidolgozatlan gyermeki gondolatok nagyon rányomják a bélyegét, de ha ez egy felnőtteknek (vagy tiniknek) szóló regény lenne, eskü horrorisztikus kaland kerekedne ki belőle. Akadt egy két jelenet, amit nagyon erősnek éreztem még én is, főleg a gonosznak a kisállatokkal szembeni kegyetlenkedéseiben. Az alkímia, űrutazás, mágia és egyebek keveredése pedig ritkán látott gondolat mesekönyvben. A varázslatot itt a tudomány alapozza meg, a tudományt pedig a mágia így minden de minden összecseng. Egy-két gondolata pedig a könyvnek szinte ma sajnos jobban megállja a helyét, mint megjelenése pillanatában.

Nekem a könyv néha gyerekes volt (ami így felnőtt fejjel egészen megérthető), de ettől független tudtam élvezni az alapgondolatot é kíváncsi vagyok a folytatása.

Értékelés: 4 csillag