Álruhában (Vágymágusok 1.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Lehet ​barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!”

Vélemény:

Nagyon féltem ettől a könyvtől, és ezt most őszintén fel merem vállalni. Amikor egyik barátnőm mesélt róla, akkor kissé kétkedve hallgattam a számomra túlságosan megfoghatatlan, elborult pillanatokat. Mind emellett pedig az sem adott túl sok bizalmat, hogy az írónő egy korábbi könyve, ha nem is okozott számomra akkora csalódást, de nem is éreztem tökéletesnek.

Azonban úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak, mert valahol csak megfogott. Azt hiszem előre leszögezhetem, hogy nagyon jó döntés volt!

Rianna karaktere számomra az elejétől a végéig nagyon erősen működött, a legtöbb vörös pöttyös könyvre jellemző kliséket (nem lett egy rémült kisegér, de egy végzet asszonya sem, aki minden mondatával megőrjíti és/vagy az őrületbe kergeti a férfiakat). A világ felépítése nagyon különleges lett, bár eleinte őszintén csak kapkodtam a fejem, hogy mi miért történhet, de szépen fokozatosan minden a helyére került. A mellékszereplők pedig nagyon megfogtak. A cselekmény vonzott magával és egyszerűen csak beszippantott a könyv.

Azt hittem kiakaszt majd a sok szexuális és vágyakra tett utalás, de annyira érzem a könyv mélységét is benne. Úgy feminista, hogy közben nem mászik az ember arcába. Megmutatja mitől nő a nő… A nő létre tud hozni valami újat, míg a férfi csak használ, de végeredményben az ember társas lény marad és mindenkinek szüksége van egymásra.

Egyszerűen hihetetlennek éreztem, mennyire összetett világot adott ez a történt még úgy is, hogy mindössze egy szeletét láthattam az egésznek. Szinte látom, hogy az írónő fejében mennyi minden mozoghatott, miközben a sorokat papírra vetette. Mintha amit látnék csak a jéghegy csúcsa lenne.

Alig várom, hogy olvashassam a második részt!!!

Értékelés: 5 csillag

 

Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.): R. Kelényi Angelika

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Barcelona ​és a szerelem íze…

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.”

Vélemény:

Az írónőnek korábbi könyveivel már találkoztam. Volt ahol a történet nagyon megfogott, más helyeken a környezet, amiben játszódott, és úgy éreztem nyár van, itt az ideje belekezdeni valami kis könnyedbe. Lehetőleg szép tájakon, különleges helyeken…

Na a könyv mindent adott csak épp ezt nem.

Caroline ritka irritáló karakter volt, és ezt már az első pár oldalban sikerült bőven megalapozni. Egészen addig a pillanatig még szimpatikusnak is találtam, amíg nem kezdett el gondolatban azon nyavalyogni, hogy ha leszokik a cigiről akkor elhízik… (Meg az édes f*szom…)

35 éves, de nincs felelősségtudata, nincs benne tartás és azt kell mondjam sok józan ész se. Kiharcolja magának állítólag álmai melóját, de amikor végre ott kell lennie is csinálnia kéne, akkor még ő van kiakadva azon hogy a főnöke rászól az időben való leadás miatt. Nagyon megérdemelte volna, hogy kirúgják!

A történet alapötlete amúgy érdekes lett volna, de akadtak benne olyan pillanatok amiket nem kellett volna túlerőltetni. Például amikor Tom furcsállta, hogy egy csinos nő miért regisztrál társkeresőre… mintha ahhoz 50 éves nőnek kéne lenni de komolyan… nagyon sok huszon éves talált igaz szerelmet társkeresőn (persze vannak rémsztorik is) de a kettő arányai nagyjából hasonlóan vannak. Épp annyian házasodnak társkeresőről, mint ahányakat sorozatgyilkosok hálóznak be… sőt szerintem az előbbi magasabb szám. De, hogy alá legyen támasztva ez az elő pár megismert katalán férfi maga volt a földre szalajtott pokol. Én már komolyan csak a fejemet fogtam, hogy egy magyar írónő hogy lehet ilyen rossz véleménnyel mindenkiről aki nem angol és nem úriember.

Emellett pedig elegem van abból, hogy a könyvekben a női főszereplők ha két pasi közül kell hogy válasszanak vagy az egyiket el kell hogy hagyják, akkor mindig full egyértelmű ki lesz az, mert az egyik a Sátán a másik meg a herceg fehér lovon… Könyörgöm erősebb lenne ha két jó karakterek közül kellene választani mert erősebb lenne a döntés.

Amit nagyon hiányoltam az Barcelona megismerése. Bár itt rá kellett jönnöm, hogy engem a külföldön játszódó történetekben valahogy mindig jobban érdekelnek a látványosságok és a különleges pillanatok, mint az ételek. Nem nekem való a gasztro regény…

Eleinte 2 csillagot akartam adni erre a könyvre (mert szerintem akad benne egy-két kifejezetten káros gondolat), de végül Caro utolsó randija miatt megkapta a hármat, ott tényleg fontos és érdekes témák merültek fel és ezt muszáj vagyok pozitívan értékelni. Mert ha ő egy elviselhetetlen nőszemély is szerintem, legalább akadt egy-két igencsak érdekes mellékszereplő.

Értékelés: 3 csillag

A balatoni sellő: Király Anikó

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A balatonfüredi Rózsalakba rég nem látott lakók érkeznek. A kalandvágyó, cserfes Szofi alig várja, hogy újra felfedezze a helyet, ahová nagyszülei emléke köti, és új barátokat szerezzen, köztük egy Jókai nevű írót. A város az Anna-bálra készülődik, a bál szépe majd a Balaton Jégszíve nevű, gyönyörű ékszert viselheti. Ám különös események zavarják meg az előkészületeket: feltűnik a balatoni sellő, egy csendőr pedig mindent megtesz, hogy egy rejtélyes iránytű ne juthasson el tulajdonosához…

Az Új Kedvencek-sorozat legújabb kötete is a régi lányregények hangulatát idézi fel.”

Vélemény:

Első találkozásom az Új Kedvencek sorozattal és bevallom egy kicsit tartottam is tőle. Attól féltem ez is olyan mű lesz, mint a magyar történetek általában és a sztorit teljesen elviszi majd egy érdektelen erőltetett szerelem, és cseppet sem szimpatikus karakterek…

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Muszáj vagyok azonban egy egészen más megközelítéssel kezdeni. A könyv egyszerűen gyönyörű. A letisztult képvilág, a különleges borító anyag… Igazából már a kezemben tartani is élveztem.

De mi a helyzet a történettel?

Úgy érzem ez a regény nagyon sok korosztály számára lehet izgalmas és érdekes. Még a nagyobbak is tudnak nevetni Szofi kalandjain, azon a gyermeki vidámságon, ahogy az életet szemléli, de Aliz vele ellentétben már behoz egy erős drámát. A kort gyönyörűen adta át a történet, szinte láttam magam előtt azon évek Balaton partját, és azért volt itt kaland is szép számmal.

Érzésre enyhén visszahozta nekem azt a leírhatatlan állapotot, amit az Ambrózy regények olvasása közben már megtapasztalhattam, bár itt nem volt egy erős krimi szál, de mégis lehetett kapni mindenféle érdekes szerelőkből. Egyszerűen nem találtam benne olyan szálat, ami ne érdekelt volna és ne olvastam volna élvezettel. Sőt egy időpont után úgy felpörögtek az események, hogy letenni sem nagyon akartam mert már kíváncsivá tett, hogyan oldódik fel néhány kellemetlen szituáció.

Egy pillanatig sem bánta, hogy úgy döntöttem elolvasom!

Értékelés: 5 csillag

A háború jegyesei: Soraya M. Lane

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„London, 1944. Két fiatal ápolónő találkozik a vasútállomáson. A céljuk közös: csatlakozni a háborúhoz. Scarlet arra törekszik, hogy megtalálja eltűnt vőlegényét, Thomast, és bebizonyítsa magának és családjának, hogy erősebb, mint hinnék. Ellie-nek a vérében van a másokról való gondoskodás, de szegényes családi háttere merőben eltér Scarlet előkelő neveltetésétől. Bár Ellie bátornak mutatja magát, pont annyira feszült amiatt, ami rájuk vár Franciaországban, mint Scarlet. Normandiában a két barátnő hamar összetalálkozik a látszólag rendíthetetlen nyugalmú Lucyvel. Scarlet és Ellie csodálattal adóznak Lucy bátorságának és hozzáértésének, de a tapasztalt ápolónő pontosan tisztában van az általuk választott hivatás veszélyeivel, és még ő is attól tart, hogy nem jutnak haza élve. A háború brutalitása a végsőkig kikezdi őket, ezért túlélésük érdekében Scarletnek, Ellie-nek és Lucynek egymásra és a barátságuk erejére kell támaszkodniuk.”

Vélemény:

Nem tudtam mire számíthatnék ettől a könyvtől.

Megfogott a leírásban a helyzet, amibe a karakterek kerültek, hiszen gyakorta az emberek megfeledkeznek arról, hogy a fronton nem csak katonák tevékenykedtek, hanem sokan mások is, és épp ezért kezdett érdekelni három ápoló sorsa a II. világháború idején.

De már a könyv elején érezhettem volna, hogy ez a történet nem teljesen tudja majd azt nyújtani amire én vágyom… azt hiszem három szálon fogok végigmenni az eseményeken, hiszen a történet is a három nő személyét mutatta be.

Scarlet: Első körben egész szimpatikus volt, főleg a kitartása és a céljai, hogy megtalálja a vőlegényét, de számomra túl sokszor gondolt arra mennyire elhamarkodottan is döntött azzal kapcsolatban, hogy ápolónőnek állt. Persze az ember gyakran megbánja a döntéseit, de igazából még semmi kemény dolog nem is történt amikor ő már azon agyalt, hogy jó helyen van-e ott… Rájött, hogy nem lesz meleg víz? Nem kap olyan ételeket, mint otthon? Igazából még komoly sebesülteket sem kellett látnia, amikor ő már gondolatban azon töprengett hogy fogja kibírni zuhanyzás nélkül. Na persze azért a történet folyamán szerencsére ezt az idegesítő arisztokrata attitűdöt elengedte.

Ellie: Nagyon megkedveltem amikor megjelent. Egyrészt, mert az írek annyira közel állnak a szívemhez (még mindig nem tudom miért), másrészt mert bár benne volt a félelem ezt próbálta jókedvvel orvosolni. Az ő személyén keresztül belátást lehetett nyerni abba milyen megterhelő is lelkileg a katonák súlyos sebeinek ellátása. Sajnos azonban túl hamar vált egy szerelmes tinilánnyá, és bár érdekes volt… nekem nagyon magalapozatlan lett az egész ami vele történt.

Lucy: Számomra ő volt a legerősebb karakter, hisz nála történtek a legdurvább pillanatok… viszont amikor Scarlet és Ellie túl sokat időzött a közelében sajnos ő is átvedlett szerelmes kislányba… Pedig eleinte többet vártam tőle.

Valójában a könyv nem találta meg önmagát. Akadtak benne nagyon kemény pillanatok, amikor percekig csak pislogtam a sorokra, hogy most tényleg jól olvastam-e ami történt, vagy nem! Borzasztó életek leírása, szörnyű sebesülések… azonban ezeket szinte két oldalanként felváltotta az épp aktuális pasi témák kitárgyalása, ami meg már a könyökömön jött ki. Ehhez mérten számomra a vége is túl happy end lett, mindenki számára… elképesztően Hollywoodi…

De, hogy érzékeltessem is mi az ami miatt egyszerűen nem tudtam ezt a könyvet teljesen szeretni, hadd mutassak egy jelenetet…

„ – Hideg zabkása? Ez a vacsora? – Holly elsírta magát mellette...”

Értem én, hogy a háború nehéz, de könyörgöm, ha valaki vállalta ezt a munkát, ne mondja már nekem senki, hogy a hideg zabkása miatt könnyek szöknek a szemébe. Főleg háború idején, amikor amúgy is alig volt, mit enni… el is tudom képzelni, hogy akár az ápolónők között is akadt valaki aki talán már otthon sem juthatott ételhez mióta…

Értékelés: 3,5 csillag

 

 

A múlt tengerén (Zserbó 1.): Karády Anna

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Szerelem ​a századelőn...

1910, Fiume – A Magyar Királyság egyetlen kikötője.

Az Adriai-tenger partján virágzik a kereskedelem, ezért a híres pesti cukrász, Gerbeaud Emil megvásárolja a fiumei csokoládégyárat, és üzletet nyit az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában. Így kerül a fiumei gyorsvonattal a belvárosi cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka kisasszony egyenesen a híres tengerparti sétaútra – a kalapos kisasszonyok és sétapálcás urak legelőkelőbb üdülőhelyének szívébe.

A Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél, akivel csupán abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek igen határozott víziója van arról, hogyan is képzelik el a jövőt.

Az emberek csupán véletlenül találkoznak életük során, vagy a sors rendeli így?

Vajon a szerelem fordít a sorsunkon vagy éppen beleteljesíti azt?

Karády Anna, a nagysikerű A füredi lány-trilógia írója különleges csemegét kínál a történelmi regények kedvelőinek: új, romantikus története az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az „aranykor" éveibe repíti vissza az olvasókat – emlékeztetve az elfeledett magyar haditengerészeti évekre, amikor az Adria még magyar tenger is volt.”

Vélemény:

Bevallom, úgy kezdtem a könyv olvasásába, hogy egyáltalán nem támasztottam vele szemben nagy elvárásokat. Sőt kifejezetten most úgy éreztem olyat szeretnék ahol nem a történet vonalán, sokkal inkább helyszíneken van a hangsúly ((Ketterdam mocska után kellett valami, ami illik picit a nyári pihenéshez)). A könyvvel nagyon sokat szemeztem, de végül az döntött, amikor megláttam a második rész beharangozását, ami már leírásában is (remélem) érinti az I. világháborút, és felkészítve magam erre a részre, gondoltam itt az ideje elolvasni az elsőt is.

Az írónő korábbi könyveiről a véleményeim itt találhatók: A füredi lány; A füredi földesúr.

Most is, épp úgy mint az előző sorozat kapcsán észrevettem azt, hogy az írónő mennyire szépen tudja bemutatni az adott korszakot. Szinte láttam magam előtt a pillanatokat, a helyszíneket, az öltözékeket, és ezekhez kapcsolódóan a korabeli gondolkodásmód is nagyon megfogott.

Blanka nem volt olyan kiforrott személyiség, de úgy éreztem minden bizonytalansága és féleleme a neveltetéséből fakadt inkább, nem pedig abból, mert ő maga nem lenne képes döntésekre jutni. Ármin azonban jellemében már egy kicsit inkább Mihályra emlékeztetett, nem sok különbséget tudtam volna felhozni a két karakter között, ha csak azt nem, hogy jelen könyvben a férfiú egy kissé csapodárabb jellemnek bizonyul (bár ebből sem sokat lehetett látni).

A helyszín gyönyörű volt, a pillanatok kellően romantikusak, de úgy éreztem ebben a könyven sem találtam meg a számomra legkedvezőbb arányt. A regény nagy részében felépült a cselekmény, kialakult a szerelem, minden tökéletes és szép volt – egy két Blanka által mondvacsinált vitát leszámítva – és nagyjából itt merült fel bennem, hogy vajon mi férhet még a könyv második felébe?

És ekkor jött a konfliktus, ami természetesen megbolygatta főszereplőink szerelmi életét, és egészen izgalmas pillanatokat is szült, de ahogy fogytak a lapok, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a helyzet nem oldódhat meg a regény végére, hisz túl bonyolult ahhoz, hogy könnyen túljussanak rajta. Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy maradt két fejezet, és probléma volt nincs… Kicsit úgy érzem hogy a felmerülő legnagyobb nehézség megint túl hamar lett kiküszöbölve, míg a regény eleje elvitte az időt a kisebb vitákkal és egymás kerülgetésével. Vagy több oldal kellett volna, vagy az elejére egy picit gyorsabb ütem, nem is tudom, de nekem így a vége egy picit összecsapottnak érződött…

Ettől független a könyvnek voltak kifejezetten jó, megmosolyogtató pillanatai is és Blankát még néhány butasága ellenére is meg tudtam kedvelni Annával ellentétben (aki a második részre nagyon unszimpatikussá vált számomra). Kíváncsian várom a második részt!

Értékelés: 4 csillag