Leírás (forrás: moly.hu):
„Ebbe a történetbe még én is beleborzongtam. Melegen ajánlom. Vagy dermesztően hidegen?!” – Ganxta Döglégy Zolee
Bon appetit!
Olivier Blanchard, sármos pszichopata francia hobbiséf, aki a legnevesebb párizsi mestereknél tanult, és fiatalon megjárta az idegenlégiót. Imád gyilkolni és főzni. Maga se gondolta volna, de sikerült a két szenvedélyét egy igazán jövedelmező vállalkozássá fejlesztenie. Hiszen talált egy piaci rést, amely rettentően gazdaggá, szinte érinthetetlenné teszi.
Egy bűnözőkből álló csoport szállítja neki az „alapanyagot”, de beteg ösztöneinek engedelmeskedve időnként maga is „vadászni” indul. A hiper-gazdagokból álló vendégköre által leadott rendelések alapján állítja össze a fogásokat. A világ minden tájáról érkeznek hozzá, hogy elfogyaszthassák a valaha volt legdrágább és legvérfagyasztóbb vacsorájukat.
Daniel Gaal magyar származású torontói rendőr az Interpol párizsi irodájának nemzetközi bűnszervezetekkel foglalkozó ügyosztályán dolgozik. És van egy titkos képessége, amely a nyomozásait még eredményesebbé teszi. Dan ugyanis Látó.
Őt állítják Blanchard ügyére. Ahol olyan dolgokat lát és érzékel, amelyeket még eddig soha, és soha többé nem is akar.
Ezekben a körökben a pénz az isten, és szinte semmi sem szabhat gátat az elfajult korcs vágyaknak. Itt egy óriási jacht vagy egy magángép csupán aprópénz. Az igazi hatalom az, ha mások élete a te kezedben van, és az az igazi öröm, ha a törvények felett állsz.
Bihary Péter misztikus thrillere egy pénztől csillogó, de vérrel áztatott világba invitál minket.
„A menü titkos. Az étel emberi. A hatalom édesebb, ha vér ízesíti. Egy misztikus thriller, amitől kihűl a vacsorád.” – John Cure író”
Vélemény:
Amikor először megláttam a könyv történetének leírását arra gondoltam, hogy engem ez nagyon érdekel. Tudom egy kicsit őrült gondolat, de valahogy sok száz true crime, és nyomozós sorozat után azt éreztem, hogy nem fog tudni annyira erősen ütni.
Hát tévedtem!
A leírások szó szerint annyira erősen adták át az eseményeket, hogy még én is elborzadtam, bár szerintem sokak számára nem jelenthet meglepetést, hogy a felsőbb tízezer tagjai mennyire őrült dolgokra képesek. Mégis, ha valaki annyira képekben látja a történeteket, mint én akkor elég kemény lehet látni bizonyos pillanatokat elképzelni, szinte látni maga előtt.
A történet eleinte kicsit nekem nehezen indult be és azt hiszem ezért is kell levonnom egy fél csillagot, mert túl sok volt az egybefüggő leírás, ami így önmagában nem is gond, de igazából csak a karakterek múltjártól tudtunk meg dolgokat, amiket akár történetbe ágyazottan is lehetett volna „mutasd ne mondd” alapon kapni. Így az eleje nekem kicsit inkább egy fiktív életrajzzá sikeredett, mind a két karakterünkre nézve, bár a gonosztevőnk legalább érdekelt engem. Az íróhoz méltóan most is sokat kaptunk a pasis beszédekből, amik nem viszik előre a történetet, a karaktereket nem mélyítették, de kicsit több tesztoszteront adtak a soroknak.
A cselekmény azonban izgalmas volt és örültem annak, hogy az első áldozat esetén nem értünk el happy endet, mert így még sötétebb és még komorabb hangulatot sikerült megteremteni. Az eleje után felpörögtek az események és innen már kifejezetten olvasmányossá vált, filmként láttam magam előtt az egész, mint ahogy arra korábban utaltam is.
Ajánlom azoknak, akiket nem vágnak földhöz a gyomorforgató jelenetek és kíváncsiak az emberi pszichológiára, mert ez inkább egyfajta karakterrajz lesz, nem egy körömrágós krimi, hiszen már az első pillanatoktól kezdve tudjuk ki az elkövető.
Értékelés: 4,5 csillag
