A 33-as beteg (Dávid és Vivien 1.): Farkas Anett

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Rettenetes sorozatgyilkosság sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg.

Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni, és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával.

Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út.

De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie?

Ki ismerheti a teljes igazságot?

Egy rendőrnő

Egy apa

Egy pszichiáter

Öt barátnő a múltból

A 33-as beteg”

Vélemény:

Már nagyon régóta terveztem elolvasni ezt a könyvet, de eddig valahogy mindig elnapoltam, vagy csak az első pár oldalig jutottam. (Talán azért, mert e-könyv verzióban volt meg.) Most azonban kikölcsönözve a könyvtárból, végre nagyobb kedvvel folytattam, mert kézbe foghattam azt. Inkább vagyok amúgy nyomtatott könyv párti, de sajnos a helyhiány miatt nem tudok annyi könyvet vásárolni, de a lényeg, hogy a könyvtárban megtaláltam.

Nagyon gyorsan lehetett haladni ezzel a könyvvel és amit a legpozitívabbnak érzékeltem, hogy bár megjelent benne a szerelem témaköre, de a főszereplőink mégsem feledkeztek meg arról, hogy ők első sorban egy ügyben nyomoznak. Szóval azt mondom, hogy volt benne egy pár klisé, de ezek szerintem egy kifejezetten jó irányba alakultak így nem zavart.

A nyomozás kellőképpen érdekes volt, és bár végig ott volt a megoldás kulcsa, de nem lehetett azonnal rájönni, így nagyon meg tudott lepni engem is, előtte pedig dolgoztatta kicsit az agyam. Eleinte úgy éreztem, hogy a könyv talán kevés lesz, vagy nem adja majd meg azt a kalandfaktort, amit mondjuk a külföldi krimik szoktak (mert azért nem beszólásból de egy amerikai nagyvárosban nem nehéz bűnözőkről írni, míg például kis hazánkban nem érik sorra egymást a sorozatgyilkosok). Mégis hiába a kisebb, magyarabb környezet mégis tudta azt a hihetetlen izgalmat átadni, amiben reménykedtem. Ahol nem lehet mindenkiről mindent tudni. Érdekes, hogy pont majdnem egy időben olvastam el a Légy/ott könyvvel és amit ott kerestem (hogy ne tudjam ki az elkövető) az itt teljesen megvolt, bár utólag mind a kettőt nagyon élveztem, és úgy érzem fogok még Farkas Anett más könyveit is olvasni, mert már a Ne bánts! is nagyon tetszett. Az ott fellelhető téma azért itt sem maradt még távol, így nem lep meg, hogy később az a könyv is megíródhatott.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a krimiket és szívesen elmerülnek egy magyar helyszínen, magyar emberek között.

Értékelés: 5 csillag

Ne bánts!: Farkas Anett

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Hat fiatal, hat történet, egy közös múlt – és egy délután, ami mindent megváltoztat.

Mi történik, ha egy tanár úgy dönt, hogy nem nézi tovább tétlenül az iskolai zaklatást, hanem egy különleges kísérletbe kezd, és szabadulószobát szervez hat kiválasztott diáknak?

Ahogy percről percre fogynak a lehetőségek, úgy kerülnek napvilágra a titkok. Ki az igazi bántalmazó? Ki az áldozat? És ki az, aki mindkét szerepben volt már? A megrázó eseteket feldolgozó történet a tanárok, a szülők és a gyerekek szemszögéből bontakozik ki, és ráébreszt arra, hogy a zaklatás soha nem csak a játszótéren vagy az iskola falai között zajlik – sokszor ott van a családi asztalnál, sőt, a tükörben is.

Az írónő ezúttal is valós eseményeket dolgoz fel, olyan történeteket, amelyekben mind a rendőrség, mind a pedagógusok segítették az igazság feltárását. Egy könyv, amely nemcsak kérdéseket vet fel, hanem válaszokat is keres arra, hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből.

#iskola #zaklatas #igaztörtenet #bantalmazas #szembesüles #nebants”

Vélemény:

Kicsit megijedtem amikor a véleményeket olvasva rájöttem, mennyien és milyen mértékig imádták ezt a történetet, és főképp az ijesztett meg engem a leginkább, hogy nekem szinte a könyv elejétől kezdve a végéig ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy miért mert egyszerre tudom, és érzem, hogy a regény rengeteg dolgot adott, miközben épp ez a problémája is, hogy annyit akar markolni, hogy egyszerűen nincs idő mindent átadni benne, amit szeretett volna.

Kezdezném azzal, hogy nagyon örültem amiért elkövető és áldozat szemszögében is belátást nyerhettünk, viszont mivel a történet nagyon gyorsan haladt így kevésbé cselekményesen történtek ezek a ráismerések, a szereplők inkább önmaguk reflektáltak a saját életükre. Ez azt eredményezte, hogy néha a gondolataik, tetteik és életvitelük feletti elmélkedés annyira mélyreható volt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ezek valódi tinédzserek, serdülők gondolatai lennének. Mert ha van is néhány közöttük, aki ennyire szépen érti a saját lelkivilágát, nem mindenki fogná fel, hogy mit miért is tesz. SPOILER1

Fantasztikus, hogy a bullying, az iskolai zaklatás, mint témakör megjelent egy regényben és végre VÉGRE magyar környezetbe, magyar iskolákba is helyezte azt, így szerintem, ha a megfelelő korosztály kezébe kerülne, akkor ők nagyon át tudnák érezni a helyzetet, talán a szemüket is felnyitná. Mégis azt hiszem ez volt az a pont, ahol kicsit el kellett felejtenem, hogy ki is vagyok én magam olvasás közben.

• Egy volt áldozat (provokatív áldozat, ezt ki kell emelni).
• Egy pszichopedagógus, aki beadandót írt máskor az iskolai lövöldözések és a bullying kapcsolatáról.
• Egy jelenlegi hivatását végző pedagógus egy (és ez nagyon vicces) Kriszti néni.

Így talán egyértelmű, hogy miközben olvastam a könyvet sok olyan dolgot leltem fel benne, ami számomra már annyira evidens volt, mint pszichológiai, mind pedagógiai szempontból, hogy egyszerűen elképzelni sem tudtam, miért érzik mások annyira nagy dolognak ezt a regényt. AZONBAN amikor egy olyan olvasó helyébe képzeltem magam, aki maximum csak megléte ezt, és nem olvasott már kismillió könyvet a témában, rögtön átértékeltem a dolgot és akkor már láttam a könyv értékeit, és KÖSZÖNÖM! Érezni lehet, hogy az írónő alaposan utánajárt a dolgoknak, lélektani szempontból mindenkit megpróbált megfogni, megragadni, hogy igazából kit és mi vezet, motivál.

Végül pedig a „sokat akart markolni” kérdésköre. A könyv egyszerre akart lélektani dráma és mondhatni egyfajta krimi lenni, a ki és mit is követett el kérdéskör alapján, de ehhez a tempó szerintem túlságosan pörgött, és mivel mindent a szereplők szemén át láttunk korábban, így egy-két csavar inkább erőltetett, mintsem meglepő lett, van amit pedig nagyon könnyen ki lehetett találni, hogy mi is áll a háttérben. SPOILER2

A könyv maga gyönyörű, a benne szereplő képek elképesztően passzoltak a hangulathoz. Annak ellenére, hogy nekem voltak vele fenntartásaim, mint azt korábban is írtam, én azt mondom, hogy bizonyos ebben szépen megfogalmazott igazságok miatt szülőknek és gyermekekkel együtt dolgozó felnőtteknek ajánlom. Azoknak a kollégáknak, akik nem ásták bele annyira magukat a bullying témájába, mint mondjuk én, mert számukra már ez is egy tökéletes képet ad arról mi is a probléma és mit is lehetne a fiatalok felé kommunikálni. Emellett a serdülőknek is ajánlanám, bár inkább az elkövetőknek, mint az áldozatoknak, mert számukra talán adhat egy kis mellbe vágást, ha magukra ismernek a bántalmazók személyiségjegyeiben.

Kitekintés:

Én szerencsés voltam, így utólag már ki merem jelenteni. Bár általános iskolában rengeteget piszkáltak és ez sokáig pszichésen rám nyomta a bélyegét, a gimnázium alatt egy olyan osztályközösség tanulójává válhattam, ahol nem volt divat egymást szekálni, piszkálni, bántalmazni. Persze megvoltak nálunk is a klikkek. A menők, a csendesek… de ha össze kellett fogni, akkor mindig mi voltunk az elsők, akik megfelelő csapatként együtt tudtak funkcionálni, és mindig megvédtük, akik közénk tartoztak. Ott már nem voltam kitéve gúnynak és szemétkedéseknek, de pontosan tudom, hogy mások számára a gimnázium sem volt megváltás, sőt néha az hozta el a negatív fordulatot. És bár ebben a könyvben is meg lett pedzegetve, hogy milyen következményekkel járhat, ha valakit folyamatosan bántalmaznak, nem szabad elfelejteni, hogy ez nem csak egy regény. Hogy a világon abban a pillanatban is van olyan, aki nem mer felmenni a facebookra mert fél attól milyen üzenet vár rá, hogy akad gyerek, aki gyomorgörccsel lépi át az iskola kapuját és vannak, akik már annyira félnek, hogy egyetlen kiútnak a visszafordíthatatlant tekintik. (Hogy csak maguk számára, vagy éppen a bántalmazóikat is a végzetbe akarják rántani, az már egy másik történet…)

Tényleg AJÁNLOM!

Értékelés: 4,5 csillag (de annak igencsak erős)

1.: Peti szerintem enyhén az antiszociális személyiségzavar tüneteit kezdte mutatni, mert az ő gondolataiból ítélve ő konkrétan szereti látni mások szenvedését, míg például Ernőnél egyértelmű volt, hogy mi is áll a háttérben. Bár lehet, hogy ez következetes írói húzás volt.

2. Például, hogy Olívia és Zorka testvérek, az számomra egy olyan pillanat volt, amit elfogadtam igazából, bár a történethez így nem sokat adott nekem már utólag, míg Pitbull kiléte bár hamar egyértelművé vált számomra, nagyon tetszett.