Leírás (forrás: moly.hu):
„Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.
Vagy mégsem?
A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.
Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…
„Aux Eliza regénye az írók és a könyvek varázslatos világába kalauzol el, egy olyan világba, ahol én is szívesen élnék.” – Csoma-Lőrincz Tamara író”
Vélemény:
Életem első könyvbemutatójának eredménye és a második regény, amit sikerült aláíratnom egy írónővel! Azt hiszem ez is közrejátszott abban, hogy miután hazafelé jöttem a találkozóról, minden erőfeszítésemre szükség volt ahhoz, hogy ne kezdjem el olvasni ott a buszon a könyvet. (Azért is ne, mert épp kettő másik várt engem itthon félig olvasott állapotban.)
A moly csalóka lehet. ránézésre ugyanis úgy tűnne, hogy május 4 és 10 között kereken hat napot vett igénybe számomra az, hogy a könyvet befejezzem, azonban a valóság az, hogy a munka és az egyetem mellett jelenleg néha levegőt venni is alig jut időm, nem hogy olvasni. Így az első napokban szinte csak 1-2 oldalakat sikerült haladnom (khm… majdnem lekéstem a buszt) vagy az online előadások kissé unalmasabb pillanataiban bizsergett a kezem, hogy belelapozzak (khm… a bizsergés győzött, így 10 percek néha kiestek az előadásokból). Úgyhogy a könyv kb hetven százalékát szerintem egy nap leforgása alatt sikerült elolvasnom, ami már önmagában is jelzésértékű, de azt hiszem innentől jobban bele is megyek a témába.
Először a könyv hangulatával kezdenék, életem egyik leg maghatározóbb könyvsorozata számomra a Harry Potter, azt hiszem több okból is, valamint ez a tulajdonságom az, amivel talán sokan tudnak még kapcsolódni. Valamint Böszörményi Gyula munkássága, aki egyszerűen nem tudott olyat írni, amit én ne imádtam volna. Na, A könyvek városa, nekem pont azt az érzést adta, mintha ezt a kettőt vegyítettem volna. Bátor, és édes kreativitás, ami Böszörményinél is tetszett, és egy színes, szagos eleven varázsvilág, ami mégis millió szálon kapcsolódik a miénkhez, épp mint a Roxfort…
Ami számomra az olvasásélményeknél egy másik sarkalatos pont, az pedig nem más, mint a karakterek, itt viszont elmondhatom, hogy mindenkiről élveztem olvasni. Még az általában „kibírhatatlan” személyiségek itt valahogy épp annyira lettek összetettek, hogy nem lehetett őket (legalábbis én nem tudtam) szívből gyűlölni. A kaland pedig nagyon izgalmas volt! Azt hiszem ezért is nem tudtam egy idő után letenni, mert mindig amikor be akartam csukni, nagyjából öt perc múlva újra felkaptam, mert kíváncsi voltam a folytatásra. Akadtak csavarok, amikre lehet, hogy túl hamar ráéreztem, de szerintem sokaknak még azok is meglepőek lennének, valószínűleg az lehet a háttérben, hogy én már néha kicsit más szemüvegen keresztül vizsgálom a könyveket (erről később), de akadt olyan, ami tényleg megdöbbentett. Na meg aztán ritkán érzek olyat, hogy ennyire nagyon, de nagyon akarjam a folytatást! Le is töltöttem a novellát, hogy ha rövid időre is de betöltse a regény után maradt űrt (Mikor is jön az a folytatás?). A novelláról röviden annyit, hogy ingyenesen elérhető a kiadó oldalán, és szerintem ha valaki elolvassa a könyvet annak ezt is KÖTELEZŐ, mert még inkább belátást lehet nyerni egy roppant izgalmas karakter szálába is!
Ami pedig azt a másik szemüveget illeti… Én, aki kacérkodom az írással (és nem csak vélemény, hanem történetírással) olyan pillanatokat éltem meg ebben a regényben, amik a szívemhez szóltak. Mintha a lelkemből szólaltak volna meg a szereplők, mintha szócsövet adtak volna a gondolataimnak. Ezt a könyvet ajánlom „olvasóknak” akik újabb varázslatokat keresnek, valamint „íróknak” mert ez a történet végre róluk is szól egy kicsit.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése