Őrület határán (Őrületben 2.): Diana Hunt

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”

A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?

Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?

Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.”

Vélemény:

Ez az!

Azt hiszem ez volt az a történet, amit már az első részben is kerestem, és a Jack árnyékában is, mert ez illik méltón a Prédák házában már általam megismert és megszeretett stílushoz!

Bevallom, az első rész annyira nem nyerte el a tetszésem és úgy, voltam vele, hogy nem vagyok kíváncsi Nathalie történetére, de egy barátnőm meggyőzött, hogy adjak neki egy esélyt, így végül megtettem. Mennyire jó, hogy hallgattam rá!

A történet tényleg jóval később veszi fel a fonalat. Na jó, azért évtizedeket nem ugrottunk, de általában ahhoz képest, hogy a regények manapság max 1-2 napot ugranak a részek között, ez tényleg nagy váltás volt. Nathalie éli világát, a múltjában történtek árnyékában, míg élete teljesen a fejére nem fordul.

Ez a könyv elképesztően bátor volt!

A döntések, tettek, igenis következményekkel jártak (néha nagyon fájdalmas következményekkel), és minden egyes apró pillanat fontos szerepet játszott a történet további folyamában. Az érzelmek, a romantika nagyon szépen belesimultak a fő cselekményszálba, nem szakították meg azt, van, hogy épp egy-egy lelki felismerés vitte előrébb a sztorit. A testiség pedig bár kevés volt, de az ütött (amúgy a kevesebb, néha több híve vagyok, szóval nekem ez plusz pont). Az írónő nagyon sötét és kemény jeleneteket alkotott meg ebben a könyvben, néha pedig már én sem tudtam mi a valóság és mi az, ami majd az arcomba vág amikor kiderül, hogy nem az.

A regény végig feszes tempóban haladt, nem volt leállás az elejétől a végéig, nekem mégis a könyv második fele volt az, ami igaztán beszippantott (lehet azért, mert azt nyugodtan pillanatomban olvastam, de előfordulhat, hogy azért, mert ott tényleg akadt pár tényleg nagyon durva jelenet). Na ez a regény határozottan megütötte az ingerküszöböm, és alig győzöm kivárni, hogy jöjjön a folytatása (nem hittem, hogy annyira felcsigáz majd, mint a Prédák háza).

Ajánlom azoknak, akik szerették az első részt! Akik pedig azt nem kedvelték annyira, azoknak csak ennyit mondanék: Adjatok neki egy esélyt, mert ez garantáltan megéri!

Értékelés: 5 csillag

Jack árnyékában: Diana Hunt

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„London 1888
Hasfelmetsző Jack.
Egy név, ami félelemben tartja London lakosságát.
Egy kíméletlen gyilkos, aki sorra szedi áldozatait, majd váratlanul eltűnik.

London 1892

A nemesi Gray család legfiatalabb sarja, Katherine élete irigylésre méltó, ám a fényűző bálok korántsem elégítik ki vágyait.
Napjai egyhangúan telnek, egészen addig, amíg a gyilkos vissza nem tér a városba.
Hasfelmetsző még kegyetlenebb, még veszedelmesebb, mint korábban, már senki sincs biztonságban. Katherinet a feltárandó titkok éltetik, még attól sem retten vissza, hogy árnyékként eredjen a gyilkos nyomába.
Nyomozása közben veszélyek sora zúdul rá. Segítségére a jóképű, ám rendkívül öntelt Victor Reed siet. Az érzelmeik megvédik vagy talán még nagyobb veszedelembe sodorják őket?

Ha Jack gondolatai mögé látsz, rájöhetsz, mi vezérli.
A kérdés már csak az, hogy utána el tudsz majd menekülni?”

Vélemény:

Mivel a Prédák háza sorozatot egyszerűen imádom, és jó true crime rajongóként (mármint nem magukért a bűntényekért vagyok oda, csak jó ezekről infókat szerezni), úgy éreztem, hogy ez az én könyvem lesz majd. Viszont az sosem jó, hogy ha így kezdem a véleményezésemet.

Alapvetően nem tehetek róla, hogy nekem nagyon elvitte a történetet az, hogy Katherine elképesztően unszimpatikus volt. Mert nagyon ráment a regény arra, hogy „Jajj én nem vagyok olyan, mint a többi nő” és a rengeteg hisztizésére a leírásos részekben, amikor ki volt akadva arra, hogy őt nőként mennyire erős szabályok kötik és mennyire nem nézik semmibe. De valójában ennek jelét soha nem mutatta a történet. A bátyja néhány megjegyzése volt az egyetlen bizonyítéka annak, hogy ő elnyomva érzi magát, amúgy kísérő nélkül mászkált London utcáin, gyilkossági színhelyekre jutott be egy könnyed hazugsággal, kvázi a két szép szeméért. Kikérték a véleményét ügyekben, lehetőséget kapott arra, hogy válogasson a tehetős férfiak közül, egészen addig míg a bátyja meg nem elégelte a dolgot, és úgy nem döntött, hogy jó most már ő keres neki párt…

Szóval Katherine szenvedése annyira mondvacsináltra sikerült, hogy amikor ezeket a részeket kellett olvasnom, akkor a falat vakartam idegemben. Mert igen történelmileg totál hiteles, hogy a csajszi így érezze magát, de a regény cselekménye nem alapozta meg ezt az életérzést. Cseppet sem zavar volt amúgy, ha láthatóan tényleg nagyon keményen van fogva, nem csak ő beszél róla.

A történet folyamán főleg Jack bejegyzései tetszettek, mert azok megadták az igazi thriller hangulatot, meg nagyjából az utolsó 50 oldal, és emiatt is értékelem végül magasabbra ezt a történetet, mint először éreztem. Azonban a könyv eleje elképesztően döcögős és inkább romantikus, mint kalandos, ahol természetesen mindig a férfiaknak kell a nő s*ggét kihúzni a bajból, miközben a nő mindig azon nyavalyog, hogy ő egyedül is képes bármire. Hát babám, akkor talán ne keverd magad mindig olyan bajba, amiből nem tudsz egyedül kimászni!

A gyilkosságokkal kapcsolatos leírások azonban nagyon pazarul sikerültek és örültem volna annak, ha a férfi karaktereket még jobban megismerhetjük, nem csak a bejegyzések, a levelek vagy Katherine szemszögén keresztül. Talán jót tett volna neki egy E/3, vagy esetleg kicsit több olyan rész, ami a karakterek cselekményekben való bemutatását célozzák meg, és a valódi nyomozást, nem pedig ezt a húzd meg, ereszd meg kapcsolatot Katherine és Victor között.

Alapvetően amúgy tudom ajánlani a regényt. Bár inkább egy kicsit sötétebb romantikus regény, ütős lezárással, mint sem krimi. Legalábbis az én véleményem szerint. (Túl magas az ingerküszöböm.)

Értékelés: 4 csillag

Ragadozók háza (Prédák háza 2.): Diana Hunt

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Készen állsz a játékra?

Akkor is, ha meg kell bíznod valakiben, aki egyszer már összetörte a szíved?

A szabályok egyszerűek…

A szereposztás megváltozik, a préda ragadozóvá válik.

Képzeld el, hogy a titkos társaság, amit kerestél, létezik.

Fő fegyverük a hipnotizálás, bármit képesek elhitetni veled. A Carnivora Akadémia sokkal veszélyesebb, mint azt elsőre gondoltad, az iskola hideg falai között sehol nem vagy biztonságban.

A társasággal kapcsolatos rögeszméd veszélybe sodor.

Megszállottá válsz, mindenhol őket keresed. Mindenkiben őket látod.

Ahhoz, hogy megmentsd a barátaidat, ki kell derítened az igazságot. Ahogy egyre mélyebbre merülsz, a valóság és a képzelet határvonala elmosódik. A túléléshez mindent fel kell áldoznod, talán még azt is, ami a legfontosabb számodra.

Ne félj tőlük, érd el, hogy ők féljenek tőled!”

Vélemény:

Emlékszem, hogy az első részt elképesztően imádtam (itt olvasható róla a vélemény). Viszont amikor befejeztem, akkor nem tudtam, hogy az írónő készül a folytatással. Bár így visszagondolva talán egyértelműnek kellett volna lennie, azonban mégis meglepett és jóleső izgalommal töltött el a hír, hogy érkezik a folytatás. Mert bár én elkönyveltem, hogy főszereplőink kapcsolata úgy ér véget ahogy ott meg lett írva, mégis elkezdtem izgulni mit hozhat a jövő.

A legnagyobb problémám az volt, hogy túl régen olvastam már az első részt, és túl sok könyv került már elém azóta ahhoz, hogy mindenre pontosan emlékezzek, így voltak szereplők akiknek a személyiségére, korábbi cselekedetikre már nem emlékeztem pontosan. Sőt… nagyon furcsa, mert az egész első részből csak annyi maradt meg, hogy IMÁDTAM, azonban már nem tudnám felidézni mik is történtek benne pontosan (ez talán pozitívum hisz akkor simán újra olvashatom épp akkora izgalommal, mint első alkalommal).

Viszont ezt leszámítva ez a második rész is épp annyira magával ragadott, mint az első. Nagyon egyszerű leszek, de ki kell jelentenem hogy a könyv gyönyörű és engem már ezzel is sikerült megfogni. Az előzőhöz hasonlóan itt is voltak fekete oldalak, azonban néhány vörös is helyet kapott és mindegyik ilyen színnel ellátott oldal más jelentést kapott. Itt most nem sok más karakter fejébe láthattunk bele, hanem csak Williamébe de ez is nagyon sokat adott a történethez.

A cselekmény nem a manipulációról szólt ezúttal, hanem a hipnotizálásról, az emlékek elrejtéséről, a titkos társaságokról és mivel nagyon szeretem ezt a fajta Dark Academia hangulatot engem egész végig meg tudott tartani. Egyike azon történeteknek, ahol a főszereplővel meglepően jól tudok azonosulni, és emiatt a leírások sem untatnak, minden apró mondat jelentéssel bír. A történet közben annyira bele tudtam élni magam a cselekményekbe (köszönhetően annak, hogy Elizabeth sosem felejtette el azt, hogy a nagy romantikázások meg haverkodások közepette neki egy bűntényt is fel kellene derítenie), hogy én magam is nyomozni kezdtem. Minden egyes megjelenő karaktert próbáltam kielemezni, és már tényleg én magam sem tudtam kiben lehet, és kiben nem kellene megbízni. A könyv jól az orromnál fogva vezetett, ugyanis ilyen szempontból tudott nekem egy tök jó csavart adni.

Volt egy pont ami nem igazán tetszett, de ezt a végére sikerült visszahozni, a lezárás pedig… NA NEM HISZEM EL… Ugye nem kell sokat várni a folytatásra, mert ezt ilyen helyzetben nem lehet kivárni!

Akinek tetszett az első rész annak ez is tetszeni fog, aki ott még nem találta meg a számításait, annak meg azért ajánlom hátha itt válaszokat talál egy-két korábban felmerült kérdésre. Amúgy a sorozatot csak ajánlani tudom, bár lehet annak fényében, amit tudok, már nem mernék belekezdeni csak ha nálam van a folytatás is XD őrület lesz kivárni.

Értékelés: 5 csillag

Őrületbe kergetsz (Őrületben 1.): Diana Hunt

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”

Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?”

Vélemény:

Próbálok SPOILER mentes lenni!

Az írónőtől már nem ez volt az első könyv, amit olvastam. A másikat (Prédák háza) kifejezetten nagyon kedveltem, a 2024-es évem egyik pozitív csalódása volt (a hipe miatt néha félek a nagyon sokak által kedvelt könyvektől), olyan szinten, hogy kedvencnek is jelöltem. Határozottan nagyon várom a következő részt!

Azok alapján tisztában voltam vele, hogy Diana Hunt nagyon otthonosan mozog a pszichológia területén, amit ott is kamatoztatott. Azonban ez a regény némileg korábban készült, mint az és talán ezt érezni is lehetett rajta. A cselekmény valamivel kapkodósabb lett, és kevésbé értek benne meglepő fordulatok (na persze ez lehet csak én vagyok).

Voltak benne határozottan vérfagyasztó jelenetek, amik tényleg thrilleres hatást keltettek, de néha indokolatlanul követték ezeket a buta döntések. Ettől függetlenül a történet nagyon magába szippantott és a karakterek is kifejezetten megfogtak, főleg a drága gyilkosunk.

Akadtak itt olyan jelenetek, amik alapvetően már magukban is megalapoznák a sötét és rémisztő hangulatot, ilyen például az időpont, méghozzá a Halloween közeledte, az eső, a sötétség, a pszichiátriai intézet… De a „klisék” ellenére is a történet szerintem nagyon szépen összeállt, és folyamatosan meg is tartotta a figyelmet. Az egyetlen problémám szerintem az volt, hogy néha a történet cselekménye egy kicsit leült és nem minden esetben tudtam, hogy éppen mennyi idő telt el a jelenetek között, és miért. A mellékszereplők többsége sem kapott olyan nagy szerepet.

Ettől független a pszichológiai háttér itt is fantasztikusan megalapozott volt, és épp annyira leeshet az álla egy-két pillanatnál, mint a Prédák háza esetén, azonban látható a fejlődés az írónő írásában. Ami nagyon pozitív!

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a romantikus pillanatokat vegyítve a bűnügyi regények és thrillerek hangulatával, de nem szereti, ha a szerelmi szál elviszi a cselekményt. Itt mind a kettőnek szép helye van.

Értékelés: 4 csillag

Prédák háza: Diana Hunt

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.

Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?

Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.

Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?

Egy múltban elkövetett gyilkosság.

Egy titkos társaság.

Rejtélyek.

És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.

A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.”

Vélemény:

Egy barátnőmtől úgy kaptam meg ezt a könyvet, hogy ő maga elég kettős érzést élt meg olvasás közben. Bár nagyon tetszett neki, mégis hagyott benne néhány negatív érzést is a könyv, valamint elmondta, hogy most mindenki erről beszél és „hipe”-olják. Ez a kifejezés nálam lassan olyan lesz, mint egy piros lámpa, hisz saját élményeimből okulva valahogy mindig arra jöttem rá, ami mindenkinek tetszik, azzal én egyszerűen nem találom meg a közös hangot. Mégis érdekelni kezdett, mert egyrészt szép is a könyv, másrészt már rég olvasni akartam valamit az írónőtől.

De mit adott számomra a Prédák háza?

Azt hogy egyszerűen nem bírtam letenni. Számomra az egész környezet, a karakterek a megfogalmazások, mind így együtt egy kerek egészet alkottak. Gyakran éltem már meg, hogy barátaim, ismerőseim egy-egy könyv, film vagy sorozat kapcsán azt mondják „Ez olyan mintha nekem készült volna”. Számomra ez az érzés nagyon ritka, viszont a regénnyel épp ezt kaptam meg. Minden mondat, minden jellem és szituáció olyan volt, mintha az írónő galád mód belenézett volna a fejembe (ez szinte lehetetlen hisz még sosem találkoztunk) és onnan lesz volna ki, hogy személy szerint én, mit akarok látni. Nem ugrott át a szemem leírásokat, jó volt a kezemben tartani a könyvet és William szövegeinél jólesően megemelkedett a pulzusom. Én még elfogadtam volna belőle jó pár oldalt, meg néhány folytatást is (már nem Williamből, hanem a történetből).

A cselekmény izgalmas, bár számomra eléggé kikövetkeztethető volt, a szituációk sem teljesen ismeretlenek azok számára akik szeretik a hasonló hangulatot, mégis ez az egész valahogy nekem nagyon egyben volt. Na és az erotika? Szerintem kellően érzékire sikeredett, amiből nagyon nagyon sok író és írónő tanulhatna. Nem feltétlenül kell megcsinálni valakit a szoba minden négyzetcentiméterén ahhoz, hogy az olvasó közben azt érezze, szívesen lenne a karakter helyében.

Én csak ajánlani tudom, mind azoknak, akiket ez a hangulat vonz, bár biztos vagyok benne, hogy sokan nem találják majd meg benne a számításaikat, velem ellentétben. Talán a túlzott figyelem miatt több ember kezébe kerül akik negatív tapasztalatokat szereznek belőle, de akárki akármit mond nekem ez most nagyon nagyon tetszett!

Értékelés: 5 csillag