Leírás (forrás: moly.hu):
„Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?
Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…
„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.
Készen állsz a félelemre?
Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?
Készülj fel a valódi őrületre!
Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.”
Vélemény:
Ez az!
Azt hiszem ez volt az a történet, amit már az első részben is kerestem, és a Jack árnyékában is, mert ez illik méltón a Prédák házában már általam megismert és megszeretett stílushoz!
Bevallom, az első rész annyira nem nyerte el a tetszésem és úgy, voltam vele, hogy nem vagyok kíváncsi Nathalie történetére, de egy barátnőm meggyőzött, hogy adjak neki egy esélyt, így végül megtettem. Mennyire jó, hogy hallgattam rá!
A történet tényleg jóval később veszi fel a fonalat. Na jó, azért évtizedeket nem ugrottunk, de általában ahhoz képest, hogy a regények manapság max 1-2 napot ugranak a részek között, ez tényleg nagy váltás volt. Nathalie éli világát, a múltjában történtek árnyékában, míg élete teljesen a fejére nem fordul.
Ez a könyv elképesztően bátor volt!
A döntések, tettek, igenis következményekkel jártak (néha nagyon fájdalmas következményekkel), és minden egyes apró pillanat fontos szerepet játszott a történet további folyamában. Az érzelmek, a romantika nagyon szépen belesimultak a fő cselekményszálba, nem szakították meg azt, van, hogy épp egy-egy lelki felismerés vitte előrébb a sztorit. A testiség pedig bár kevés volt, de az ütött (amúgy a kevesebb, néha több híve vagyok, szóval nekem ez plusz pont). Az írónő nagyon sötét és kemény jeleneteket alkotott meg ebben a könyvben, néha pedig már én sem tudtam mi a valóság és mi az, ami majd az arcomba vág amikor kiderül, hogy nem az.
A regény végig feszes tempóban haladt, nem volt leállás az elejétől a végéig, nekem mégis a könyv második fele volt az, ami igaztán beszippantott (lehet azért, mert azt nyugodtan pillanatomban olvastam, de előfordulhat, hogy azért, mert ott tényleg akadt pár tényleg nagyon durva jelenet). Na ez a regény határozottan megütötte az ingerküszöböm, és alig győzöm kivárni, hogy jöjjön a folytatása (nem hittem, hogy annyira felcsigáz majd, mint a Prédák háza).
Ajánlom azoknak, akik szerették az első részt! Akik pedig azt nem kedvelték annyira, azoknak csak ennyit mondanék: Adjatok neki egy esélyt, mert ez garantáltan megéri!
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése