Drakula: Bram Stoker

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Jonathan ​Harker, az ifjú londoni ügyvédbojtár az erdélyi Kárpátokba utazik a dúsgazdag Drakula gróf kastélyába, hogy egy angliai ingatlan megvásárlásában a várúr segítségére legyen. Nem is sejti, valójában minek köszönheti a meghívását, hogy mit tervez Drakula, és hogy pokoli tervével milyen szörnyűségeket készül a világra szabadítani.

Csikordul a várkapu, a házigazda szívélyesen köszön:

– Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!

Hány éves lehet ez a hegyes fogú, fura várúr: hetven?, nyolcvan?, száz?

Mire Harker rájön, hogy négyszáz, már szinte késő, csak egyvalaki segíthet: a vampirológia holland szakértője, dr. Abraham van Helsing. Vele szövetkezve igyekszik Jonathan „megmenteni a világot”, hiszen abba – emberi számítás szerint – ő maga is beletartozik menyasszonyostul. Van Helsing mindent tud: hogy Drakula irtózik a napfénytől, a fokhagymától és a kereszt jelétől, és hogy a vámpírokat csak a szívükbe vert karóval lehet elpusztítani…

120 évvel ezelőtt, 1897-ben jelent meg angolul a vámpírtörténetek klasszikusa. A dublini születésű Bram Stoker (1847-1912) Vámbéry Ármintól hallott Drakuláról. Hosszas könyvtári kutatómunka eredményeképpen írta meg ezt a fojtottan erotikus horrort, amelyből az idők során számos színpadi és filmfeldolgozás született. A vámpír gróf talán legemlékezetesebb megszemélyesítője mindmáig a „halhatatlan” Lugosi Béla.

Legyen üdvözölve a mű teljes fordításában, kedves olvasó”

Vélemény:

Október alkalmából fellángolt bennem a vágy arra, hogy valami olyat olvassak ami meglovagolja ennek az időszaknak a hangulatát. Őszinte leszek én az első őszi levelek megjelenésétől kezdve Halloween lázban égek még ha sok alkalmam nem is adódik megünnepelni ezt az időszakot, de az olvasmányaimban szerettem volna ennek kedvezni.

Úgy érezte a Drakula egy megfelelő választás lesz, hiszen sok feldolgozását szeretem, és a történet sem volt számomra ismeretlen azonban… Hát hol is kezdjem.

Meglepett a történet leírása. Persze hozzászoktam már, hogy a korban amikor íródott gyakran alkalmazták a levél, napló formátumos elbeszéléseket, ám a maga nemében mégis különleges volt abban, hogy több szereplő naplóján és akár újságcikkeken keresztül ismerhettük meg a történetet. El tudom képzelni, hogy a kor emberei számára ez egy vérfagyasztó mese lehetett, amely fordulataival és titkaival fenntartotta az érdeklődést de mára, mikor mindenki ismeri Drakula nevét ez már egészen más volt.

Az első részt, ami Erdélyben játszódott kifejezetten kedveltem. Kellően misztikus és ijesztő lett azonban innentől kezdve főleg Van Helsing megjelenésével nekem elkezdett túl unalmas és vontatott lenni. Ez persze a saját érzésem és elhiszem hogy sokaknak ez tetszik, de nekem most olyan érzésem volt közben, hogy a párbeszédek túlírása (az, hogy a főszereplők közül mindenki barokk körmondatokban mondja el azt is, hogy ki kell mennie mosdóba), meg egymás folyamatos körbecsókolgatása, főleg Mina állandó dicsérgetése nagyon sok volt. Azt hiszem a leghelyesebb kifejezés hogy az én ízlésemnek túlságosan modoros volt ez a könyv, és inkább természetfeletti krimi, mint akár horror.

Értékelés: 3,5 csillag

Angyalok és démonok (Robert Langdon 1.): Dan Brown

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Robert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet – az Illuminátusok – bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen.

Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.”

Vélemény:

Nem először olvastam már a könyvet és csak annyira emlékeztem róla, hogy máskor tetszett. Meg egy-két momentumra a fő cselekményekből (leginkább a könyv legnagyobb csavara maradt meg, de már az sem pontosan). Valószínűleg még pár évvel ezelőtt sem voltam elég érett hozzá, ugyanis a mostani olvasásomkor akadtak pillanatok amikor úgy éreztem egy mesteri művet tartok a kezeim között, régen pedig csak szimplán tetszett.

Mindig is magával ragadtak a kissé sötétebb karakterek szóval azt kell, mondjam bérgyilkos jeleneteit imádtam olvasni, bár Robert Langdon karaktere is egy olyan személyiség, aki megéri a pénzét. Nem mondom, hogy sosem látott főszereplő az övé, mégis néhány apró mozdulattal sikerült nagyon különlegessé tenni, ami megkülönbözteti őt a többi nyomozós könyv karaktereitől.

A filmet őszinte leszek nem láttam, és nem is tervezem megnézni, mert nekem a fejemben olvasás közben kialakult egy kép a szereplőkről, amit sehogy nem tudok a film castingjával összeegyeztetni, és úgy érzem olvasva sokkal több dimenziós maga a történt. Engem a történelem jobban érdekelt mindig is, mint a tudomány, így az elején főleg a CERN-nél játszódó jeleneteknél inkább csak olvastam a leírtakat, de gyakran nem fogtam fel belőle semmit, csak a lényeget emeltem ki. Viszont Langdon eszmefuttatásait ellenben nagyon szerettem. Talán az is sokat hozzáadott, hogy azóta egyszer én is eljuthattam Rómába és a Vatikáni múzeumban is járhattam, így sokkal könnyebben láttam magam előtt a jeleneteket.

Kifejezeten áldásosnak éreztem azt, hogy a regény sok ám nagyon rövid fejezetből áll, így sehol nem kellett túl sok időt húzni, ha nem volt számomra izgalmas egy szál nem kezdtem el unni, hisz azonnal jött a másik.

Értékelés: 5 csillag