Angyalok és démonok (Robert Langdon 1.): Dan Brown

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Robert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet – az Illuminátusok – bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen.

Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.”

Vélemény:

Nem először olvastam már a könyvet és csak annyira emlékeztem róla, hogy máskor tetszett. Meg egy-két momentumra a fő cselekményekből (leginkább a könyv legnagyobb csavara maradt meg, de már az sem pontosan). Valószínűleg még pár évvel ezelőtt sem voltam elég érett hozzá, ugyanis a mostani olvasásomkor akadtak pillanatok amikor úgy éreztem egy mesteri művet tartok a kezeim között, régen pedig csak szimplán tetszett.

Mindig is magával ragadtak a kissé sötétebb karakterek szóval azt kell, mondjam bérgyilkos jeleneteit imádtam olvasni, bár Robert Langdon karaktere is egy olyan személyiség, aki megéri a pénzét. Nem mondom, hogy sosem látott főszereplő az övé, mégis néhány apró mozdulattal sikerült nagyon különlegessé tenni, ami megkülönbözteti őt a többi nyomozós könyv karaktereitől.

A filmet őszinte leszek nem láttam, és nem is tervezem megnézni, mert nekem a fejemben olvasás közben kialakult egy kép a szereplőkről, amit sehogy nem tudok a film castingjával összeegyeztetni, és úgy érzem olvasva sokkal több dimenziós maga a történt. Engem a történelem jobban érdekelt mindig is, mint a tudomány, így az elején főleg a CERN-nél játszódó jeleneteknél inkább csak olvastam a leírtakat, de gyakran nem fogtam fel belőle semmit, csak a lényeget emeltem ki. Viszont Langdon eszmefuttatásait ellenben nagyon szerettem. Talán az is sokat hozzáadott, hogy azóta egyszer én is eljuthattam Rómába és a Vatikáni múzeumban is járhattam, így sokkal könnyebben láttam magam előtt a jeleneteket.

Kifejezeten áldásosnak éreztem azt, hogy a regény sok ám nagyon rövid fejezetből áll, így sehol nem kellett túl sok időt húzni, ha nem volt számomra izgalmas egy szál nem kezdtem el unni, hisz azonnal jött a másik.

Értékelés: 5 csillag