Leírás (forrás: moly.hu)
„Montez Morrow
Talán csak az ördög játékszerei
vagyunk. Talán azok sem.
Mert valaki előbb vagy utóbb, de beszélni fog. Valakiből kibukik az igazság és mi pontosan erre várunk.
Arra, hogy valaki megfizessen azért, hogy a húgunknak nyoma veszett.
Rosszfiúk között is van különbség. Az egyik nem hív fel téged miután megkapott, a másik pedig elkövet egy gyilkosságot.
Talán jobban örültél volna, ha az első vagyok.
Delilah Moore
Amit tettünk az megbocsájthatatlan,
meg fogunk fizetni érte.
Nem várunk kegyelmet, akkor sem, ha
az egész csak egy baleset volt.
Nem akartuk megölni őt, csupán
megleckéztetni.
A „ sírba is magunkkal visszük”
ígéretekkel az a baj, hogy a sorsnak mindig van egy jobb terve.
Minden titoknak lejár egyszer a
szavatossági ideje.”
Vélemény:
Az írónőtől nem ez volt az első könyv már, ami a kezeim közé került, és bár azokat nem szerepeltettem a blogon, itt szeretnék egy kicsit kitérni rájuk, ha valakit esetleg érdekelne róluk a véleményem.: A boldogító nem! , Lopott szerencse (Lopott szerencse 1.), Átkozott szerencse (Lopott szerencse 2.) , Szavad ne feledd
Ahogy az fentebb is látható, eddig minden egyes könyv nagyon betalált nálam, és nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom EZ IS nagyon, nagyon de nagyon!
Hosszabb volt, mint az eddigi regények és sokkal alaposabb is, valamint ezt pluszban ki kell emelnem, hogy belülről nagyon szép lett a megvalósítás. A szemszögváltásokat jelölő képek csodálatosan illettek a könyv hangulatához. Ami viszont nálam külön plusz pontot érdemel, azok a karakterek. Egyszerűen csak nagyon de nagyon élők voltak. Saját hobbikkal, kedvenc zenékkel, filmes utalásokkal (ezeket már a korábbi regényekben is nagyon imádtam), mert pont azért, mert lett egy saját stílusuk, az ember könnyebben tud velük azonosulni. Vagyis persze talán az akinek a személyisége valóban közel áll a megalkotott karakterhez főleg, de ettől független lehet mindenki láthat benne némi karakterjegyet, amiből magára ismer.
A momentumok amelyeket áldásként éltem meg ebben a regényben (a teljesség igénye nélkül):
- Addison és Delilah barátsága, ami annyira őszinte volt, hogy sajnos ritkán látni ilyeneket. Mert nem csak a szex és a pasik körül forogtak a gondolataik! Mert attól függetlenül, hogy ja ez a téma is felmerült, mégis tudtak egészen más dolgokról is beszélni.
- A négy fiú, akik eleinte kicsit összemosódtak ugyan előttem, de aztán fokozatosan egyre több és több karakterjegyet felfedeztem náluk, ami megkülönböztette őket (és nem csak egy-két dologról beszélek). A szóhasználatuk, a reakcióik egy-egy pillanatra, mind egyéniséggé formálták őket.
- A családon belüli erőszak, mint téma, amihez nagyon szépen nyúlt hozzá az írónő, egyszerre volt túl kemény és vizuális, mégis mélyen belement a lelki töltetbe is.
- Horror utalások (tagadhatatlan Sikoly fan vagyok)!
- A krimi és nyomozás szál, ami még mindig nem lett felgöngyölítve teljesen és határozottan és nagyon várom a folytatást!
- Maga az egész könyv annyira szépen lett felépítve apró és kicsit erősebb utalásokkal, hogy ha épp nem az évvégi hajrában vagyunk, akkor biztos egy nap alatt kiolvastam volna, így viszont akkor kaptam a kezeim közé amikor időm engedte, majd csalódottan tettem le ha újra jött egy feladat. A sorokat határozottan lehet falni.
Tudtam, hogy az írónő stílusában nem fogok csalódni, de az engem is meglepett, hogy ennyire nagyon élveztem ezt a könyvet. Közel az évvéghez, szerintem kijelenthetem, hogy 2024-es évem egyik legjobb könyve volt (szerencsére nem az egyetlen, de azért ebbe a kategóriába nehéz bekerülni).
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése