Tükör a felhőkön túlra: Eszes Rita

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Akármilyen ​bőrbe bújsz, kellesz nekem!

Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun. Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.

Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni.

Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.

Ha felszikrázik a levegő, és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban.

A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.

Hagyd, hogy lenyűgözzön!”

Vélemény:

Az írónő egy mási könyve (Rókatündér) amihez már volt szerencsém, nagyon elnyerte a tetszésemet. Megtalálható volt benne minden egyes momentum ami eszembe juttatta, annak idején miért is szerettem meg Japánt, a kultúrájával együtt, és mivel egy barátnőm adta kölcsön a könyvet és láttam, hogy neki tetszett így ez is igazán elkezdett érdekelni.

Alapvetően a könyvnek vannak nagyon nagy pozitívumai de néhány negatívuma is így én nem tudtam teljes mértékig beleszeretni a történetbe olvasás közben.

Pozitívum:

A japán folklór és mitológia bemutatása, ami annak ellenére, hogy itt-ott igényelt volna még egy kis magyarázatot (akár lábjegyzetként) mégis egészen szépen átadta miről is lenne szó. Japán mondavilága nagyon színes és változatos de annyira különbözik az európai mondáktól, hogy akár oldalakon keresztül lehetne egy-egy lényt, teremtményt ecsetelni mégsem értené meg igazán az olvasó. Pozitívumként emelném még ki az izgalmas alaptörténetet és azt, hogy főhősnőnk nem volt egy buta kislány és a főhősünk is egészen jól funkcionált saját személyazonosságában.

Negatívum azonban:

Az, hogy a cselekményt a kettejük között kialakuló kapcsolat mozgatta, ami ráadásul nagyon gyors ütemben, néha számomra érthetetlen módon zajlott. Egyik pillanatban légből kapott vita, majd hirtelen mind a ketten szerelmesek a másikba. Aztán szeretkezés (amit mondjuk a pozitív oldalon tüntetnék fel inkább, mert gyönyörűen lett megfogalmazva.) Viszont a cselekmény kissé lassabb tempója miatt azt éreztem, hogy elképesztően vontatottan haladok a könyvvel. Néha nem volt kedvem újra elővenni és amúgy mikor sikerült vele haladnom akkor is csak azért, mert szerettem volna minél előbb végezni vele, hogy másikat kezdhessek.

Mind ennek ellenére nem értékelném rosszul, mert látható a rengeteg belefektetett munka és az, hogy az írónő szívén viseli a korszakot és a kultúrát, amiben a regény íródott, de a cselekményen és a romantika alakulásán lehetett volna még mit csiszolni, és egy két helyen elviselt volna még némi magyarázatot is. Ajánlani azoknak tudom, akiket vonz a japán kultúra és mondavilág, és alapvetően is inkább romantikus történet pártiak, mintsem kalandregény.

Értékelés: 4 csillag

Rókatündér: Eszes Rita

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?”

Vélemény:

Az elmúlt időszakban valahogy ismét fellángolt bennem tinédzserkori önmagam lelke, aki szinte oda meg vissza volt a japán kultúráért, együttesekért, sorozatokért és animékért… Keresni akartam egy történetet, ami szépen átadja ezt a hangulatot.

Azt hiszem nem is választhattam volna jobban.

A könyv nem volt tele akciójelenetekkel, mégis megfelelően pörgött, és sok érdekes pillanattal szolgálat. Örültem, hogy japán minden oldalát képes volt bemutatni. Egyrészt a vidám programokat, a színpompás felhozatalt, a különböző stílusokat, de mégis megjelent a konzervatív átlag japán is, a maga néha már túlzottan vaskalapos szabályrendszerével. (Ez utóbbinak felismerésre volt az, amely miatt egy időre megcsappant az ország iránti rajongásom.) Annyi történet és életút jelent meg ebben a könyvben, hogy egyszerűen csak úgy olvastatta magát. Kíváncsivá tett, hogy mi várhat a szereplőkre a későbbiek során. Féltem a leírásban, hogy a történet egy szerelmi háromszöget helyez majd a középpontba, de a könyvtől egyáltalán nem ezt kaptam. Akira volt a történet alfája és omegája is, a vele való kapcsolat mozgatta Midori tetteit és a cselekményszálat is.

Azonban nem mehetek el amellett sem, hogy a mellékszereplők is milyen sokat adtak a történet alakulásához. Gondolok itt például Rei szálára és arra, hogy egy vita alkalmával én mennyire neki adtam igazat. A kicune szál bár kellett ide, mégsem teljesen ez volt a történet lényege inkább csak egy felnövésregénynek adott egy egészen más köntöst. Hiszen míg itt Midori döntése arról szólt a „nagymamája” útjára lép, vagy inkább követi a szülei döntését, addig láthattunk más hasonlóan éles szituációkat. Benne maradjak a maffiában? Lemondjak az országom trónjáról? Válasszam az országutat egy motor hátulján, miközben egy bőrkabátos rosszfiúba kapaszkodom, vagy üljek be az egyetemre? Nem először láttunk már regényeket, amik hasonlóan két út közötti választásról szólnak, itt ez éppenséggel a japán mondakör egyik legendájával volt kapcsolatos.

Épp ezért azt mondom, számomra inkább azok a pillanatok voltak megnyerőek a könyvben, amikor láthattam JAPÁNT Midori szemén keresztül. A barátokkal töltött percek, a tinédzser kori nehézségek, problémák, örömöm, víg pillanatok és szívfájdalmak, ezek végtelen hullámvasútja…

A könyv nagyon jó kikapcsolódás volt. Az írónő láthatóan tényleg tisztelettel nyúlt a kultúrához, amit szándékozott bemutatni. A szereplők kellően hihetőre és élőre sikeredtek.

Értékelés: 5 csillag