Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.): Jojo Moyes

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és – pusztán a másik kedvéért – újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?”

Vélemény:

Ha az ember valamit elsőként megtanul a szerelemről az, hogy képes csodákat tenni. Az igaz szerelem csókja feltámasztja a halottat, megtöri az átkokat és végül „Boldogan éltek, amíg meg nem…”

A meséket mindig szerettem, de a romantikus történetek világában nem érzem túl kényelmesen magam. Számomra mind túlságosan egyértelmű, hihetetlen és persze csak másokkal történhet meg… egyfajta be nem teljesíthető vágyat ébresztve az emberben. Nos ez a történet számomra egyáltalán nem ilyen volt.

Ismerve a filmet – bár egyszer sem láttam – pontosan tudtam mire számíthatok majd a történetben. Mikor először a kezeim közé vettem és elmondtam az ismerőseimnek mit olvasok, mindig azzal kezdtem mondandómat „Úgy döntöttem sírni szeretnék.”… Persze egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy sikerül. Aztán jött egy olyan jelenet amikor égni kezdett a torkom és könnyek gyűltek a szemembe, majd egy újabb és egy újabb, és még nem jutottam el a végéhez. Annyira akartam, hogy a szereplőknek sikerüljön a kapcsolata, mert ritkán olvasok annyira (számomra) azonosulható és szerethető karakterről, mint Lou. A Willel való párbeszédeik pedig egyszerűen csak mesteriek voltak. Ezeket a kapcsolatokat imádom! És volt pillanat amikor elbizonytalanodtam. Annyira egyértelmű lett volna, hogy ők is megkapják a mesébe illő beteljesedést mert hát a francba is, kit érdekel a fizikai együttlét ha két lélek ennyire egymásra tud hangolódni?

De közben valahol mélyen a lelkem legmélyén meg tudtam érteni Will döntését is, és amikor Lou sírt, én vele együtt zokogtam úgy, hogy szinte már a lapokat sem láttam. Emellett a könyv nekem rengeteg olyan gondolatot adott, amit szeretnék egy kissé magaménak tudni. Inkább Lou életéből és döntéseiből és Will neki szánt tanácsaiból.

A szereplők tekintetében szerintem kifejezetten jó könyv volt. Nem éreztem, hogy bárki klisés lenne. Patrick nem volt szemét, sem kifejezetten figyelmetlen, egyszerűen egy egész más életet élt, mint Lou. Treena a viták ellenére is igazán jó testvér maradt, a család összetartó, és még Will szülei is egészen árnyaltra sikerültek…

Will és Lou párosa azonban mindent vitt!

Ha valaki szeretne elgondolkodni az olvasottakon, kedveli a humoros, csattanós beszélgetéseket, de nem riad meg egy szomorú végkifejlettől. Sem a lehet, hogy gyakori sírási rohamoktól… akkor csak ajánlani tudom!

Értékelés: 5 csillag

Kedvenc idézetek:

„Nagyon szerettem volna sajnálni Willt. Tényleg. Valahányszor azon kaptam, hogy csak ül és bámul kifelé a kertbe, arra gondoltam, hogy ő a legszomorúbb ember, akivel valaha is találkoztam. Aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy az állapota nem csak azt jelenti, hogy egy tolószékben kell ülnie, és fizikai értelemben elveszítette a szabadságát, hanem azt is, hogy folyamatosan el kell viselnie az állandó kiszolgáltatottságot, az egészségügyi problémákat, kockázatokat és kényelmetlenségeket. Rádöbbentem, hogy Will helyében én is elég rosszkedvű lennék.”

„Furcsán bizalmas aktus volt ez, megborotválni Willt. Ahogy folytattam, rájöttem, hogy előtte azt gondoltam, a kerekes szék majd akadályként ékelődik közénk, hogy a nyomoréksága majd megakadályozza, hogy bármilyen érzéki felhangot kapjon, amit teszek. Lehetetlen volt ilyen közel lenni valakihez, érezni, ahogy a bőre megfeszül a kezem alatt, belélegezni a levegőt, amit ő kilélegzett, látni, hogy az arca csupán néhány centire van az én arcomtól, anélkül, hogy úgy ne érezzem, kicsit kibillentem az egyensúlyomból. Mire elértem a másik füléhez, kezdtem furán érezni magam, mintha átléptem volna egy láthatatlan határt.”

„– Tudja, sosem engedett volna ennyire közel ezekhez a mellekhez, ha nem ülnék tolószékben – mormogta.
Mélyen a szemébe néztem.
– Ha nem ülne tolószékben, sosem nézte volna meg a mellemet.
– Micsoda? Hát persze, hogy megnéztem volna.
– Nem-nem. Túlságosan lefoglalták volna a magad, szőke, hosszú lábú, dús hajú lányok, akik akár negyven lépésről kiszagolják, ki a jó parti. És különben is, itt sem lennék. Én ott állnék, és italokat szolgálnék fel. Csak egy lennék a láthatatlanok közül.
Pislogott.
– Szóval? Igazam van, ugye?
Will elnézett a bár felé, aztán újra vissza rám.
– Igen. De Clark, hadd mondjam el a védelmemre, hogy seggfej voltam.”

Tűz & Vér – Westeros Targaryen királyainak históriája: George R. R. Martin

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Szurokfekete ​szárnyán Balerion alábukott az éjszakában, és amint Harrenhal óriási tornyai feltűntek alatta, a sárkány kiokádta dühét, és fekete, vörössel átszőtt tűzben fürdette meg a várat.

A kő nem ég, hencegett Harren, de a vára nem csak kőből állt. Fa, gyapjú, kender, szalma, sózott hús és gabona: minden tüzet fogott. Harren vasemberei sem voltak kőből. Lángba borulva rohantak keresztül a vár udvarain és zuhantak le a falakról. De még a kő is megreped és megolvad, ha a tűz elég forró. A Harrenhal falai előtt táborozó folyami urak később arról beszéltek, hogy a vár tornyai vörösen izzottak az éjszakában, mint öt óriási gyertya… és ahhoz hasonlóan is dőltek meg és kezdtek olvadni, ahogy a megolvadt kő folyamai lecsurogtak az oldalukon.”

Több évszázaddal a Trónok harca eseményei előtt a Targaryen-ház – a Valyria végzetét egyedül túlélő sárkányúr család – Sárkánykőről hódította meg Westeros marakodó királyságait. A Tűz & Vér a Vastrón megalkotójától, Hódító Aegontól veszi fel a történet fonalát, és egészen a dinasztiát majdnem elpusztító polgárháborúig regéli el Westeros sorsfordító eseményeit.

Mi történt valójában a Sárkányok tánca alatt? Miért vált Valyria oly halálos hellyé a Végzet után? Honnan származik Daenerys három sárkánytojása? Ezekre és még rengeteg más fontos kérdésre ad választ a Fellegvár egy tanult mestere által írt kihagyhatatlan krónika, melyet több mint nyolcvan illusztráció gazdagít. Az olvasók korábban már bepillantást nyerhettek a történet néhány részletébe, ám most tárul fel teljes egészében a Targaryenek cselszövéstől, rokongyilkosságoktól, pusztító csatáktól és természetesen sárkányoktól hemzsegő históriája a Tűz & Vér lapjain.

George R. R. Martin nagyszabású krónikájából az HBO készített sorozatot Sárkányok háza címmel.”

Vélemény:

Westeros világa már évek óta velem van, foglalkoztat és nem hagy nyugodni, még ha néha már úgy is éreztem erről a történetről nem lehet még több bőrt lehúzni. A Trónok harca utolsó évadát már nem is láttam, hisz előtte a sorozat fokozatosan kezdett engem elveszíteni – és későbbi kritikák arra engedtek következtetni – sok mindenről nem is maradtam le. Ennek hála, amikor megtudtam, hogy érkezik a Sárkányok háza sorozat, az egésszel kapcsolatban egyfajta érdektelenséget éltem meg, sőt valahol azt is eldöntöttem nem akarom látni. Végül mégis belekezdtem és abban a pillanatban úgy éreztem magam, hogy visszatért a Trónok harca fénykorának színvonala. Természetesen nem volt tökéletes, de a karakterek nagyon összetettek, a cselekmény pedig elég érdekes volt ahhoz, hogy beszippantson.

Eldöntöttem, hogy el kell olvasnom a könyvet is!

A történelemkönyv érzettől kicsit tartottam ugyan – félve, hogy túl unalmas és száraz lesz – de már az első oldalak után éreztem benne, hogy az írás gördülékeny, színes és a világ még ha csak elbeszélések is többségében, nagyon élettel teli.

A könyvben a Targaryen dinasztiáról tudhatunk meg sokkal többet, egészen Hódító (I.) Aegontól, III. Aegon uralmáig, mely időszak több, mit 100 évet ölel fel tele trónharcokkal, ármányokkal, házasságokkal és megannyi meglepő karakterrel és kalanddal.

A könyvben számomra a meglepetést az okozta, hogy bár a jelenlegi sorozat Rhaenyra időszakáról szól és az akkor kialakult örökösödési harcokról, engem mégis épp ez fogott meg a legkevésbé. Bár azt meg kell hagyni a háborúk elég jól ki lettek benne részletezve. Nem tudnék sok-sok eseményt felsorolni, vagy kifejezett részleteket kiemelni, hisz akkor ez a bejegyzés meglehetősen hosszú volna, de egy uralkodót ki kell emelnem.

I. Jaehaerys…

Eleve a trónra kerülése már egy nagyon érdekes folyamat volt, de számomra ő testesítette meg a könyvben felsorolt uralkodók közül a tökéletes királyt. Fiatalon, anyja régenssége és a Segítő támogatása alatt koronázták meg, ám még évekig nem gyakorolhatta királyi hatalmát. Majd mindenki tanácsaira fittyet hányva elvette feleségül húgát (ez nem ritkaság ám abban a családban, de itt mégis feszültségeket szült). Akivel boldogan éltek, sok gyermekük született, és együtt fantasztikusan uralták Westerost. Persze akadtak kisebb és sajnos nagyobb problémáik is, de ettől független itt olvastam a legtöbb számomra értékes gondolatot, és a legjobb királyi döntéseket. A helyzet pedig az, hogy róla még soha nem hallottam korábban a Trónok harca történétben, míg sok másokat akiket a könyvben is megismerhettem gyakran emlegettek.

A könyv legnagyobb előnye számomra az volt, hogy az írás több „forrás” nyomán született, így néha a mester, a septon és bárki más különböző dolgokat állítanak ugyan arról az emberről. Hogy mi az igazság? Azt néha jó volt saját magamnak eldönteni. Hogy kinek hiszek? Hagyom hogy a könyv hangvétele befolyásoljon, vagy épp megtalálom az arany középutat.

Értékelés: 5 csillag

Kedvenc jelenetek egyike:

– Egy isten teremtett mindannyiunkat, legyünk akár andalok, valyriak, avagy első emberek – nyilatkoztatta ki Alfyn septon gyaloghintójából –, ám nem ugyanolyannak teremtett minket. Ő teremtette meg az oroszlánt és a bölényt is, és bár mind a kettő nemes bestia, bizonyos adományokat csak az egyiknek, míg másokat a másiknak adott, így hát az oroszlán nem tud bölényként élni, ahogy a bölény sem oroszlánként. Te, ser borzalmas bűnt követnél el, amennyiben ágyba vinnéd saját lánytestvéredet… ám te nem is vagy a sárkány vére, ahogy én sem. Ők csak azt teszik, amit mindig is tettek, és nem a mi dolgunk ítéletet mondani felettük.

A legendák szerint egy kis faluban az éles eszű Baldrick septont egy korábbi Szegény Testvér, egy nagydarab kóbor lovag vonta kérdőre, azt mondván: „Egen, és ha én meg akadnám dugni a húgomat, akkor hagynád?” A septon válaszként elmosolyodott, és így szólt: „Menj el Sárkánykőre, és törj be egy sárkányt. Ha sikerrel jársz, ser, akkor én magam adlak össze titeket.”