Tüskék és rózsák udvara (Tüskék és rózsák udvara 1.): Sarah J. Maas

 

Eredeti címe: A Court of Throns and Roses

Leírás (forrás: moly.hu)

„A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.

Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.”

Vélemény:

Sosem hittem volna, hogy ezt a történetet valamikor el szeretném majd olvasni. Egyrészt számomra túl nagy volt körülötte a hype, másrészt a rubin pöttyös könyvekkel eddig jobbára befürdötem és tudtam, hogy a Zafír pötty az csak annyiban különbözik tőle, hogy ez fantasy világban játszódik. Felszínes lehetek, de nem akartam oldalakon keresztül indokolatlan mennyiségű pornót olvasni ahol tökéletes nők szexelnek tökéletes férfiakkal, még tökéletesebb módokon.

Azonban valahogy felmerült bennem (hála néked TikTok), hogy adok neki egy esélyt, mert egy olyan könyv amit néha férfiak is szívesen promóznak nem lehet annyira gáz, mint félek tőle. Elkezdtem olvasni és az elején nem értettem mibe keveredtem. Egyszerűen teljesen értelmezhetetlenné vált számomra mit is látok. Tamlin teljesen tudathasadásos módon hol szemétláda volt, hol a legfigyelmesebb pasi valaha. Nestát legszívesebben addig rugdostam volna amíg mozog többi karakter pedig talán Lucien kivételével nem mozgatott meg igazán (igen még Feyre sem). Az egésznek egy Szépség és Szörnyeteg hatása volt számomra. Aztán eljutottam nagyjából a könyv feléig, de erről majd később.

A lényeg, amit kiemelnék, hogy a cselekmény sokkal több, mint amit eleve hittem róla. Olyan szinten, hogy konkrétan már azért faltam az oldalakat, hogy végre eljussak valami kicsit tüzesebb jelenetig, hiszen ezzel harangozták be, én meg nem tudtam mikor jutok végre el odáig. Viszont így legalább olvastatta magát a regény és ennek hála jutottam el a második feléhez, ami maga volt a fantasztikum. Amarantha megfelelően kegyetlenre sikeredett és bár itt Rhysand erősen kimutatta a rosszabbik oldalát odáig voltam érte az első pillanattól kezdve (ezt majd a későbbi részeknél kifejtem bővebben).

Viszont az a helyzet, hogy Spoiler mentesen nagyon nagyon nehéz a regény jó dolgait kiemelni, így ha valaki tervezi, hogy elolvassa de tart tőle, annak azt üzenem ne tegye és nyugodtan kezdjen bele, és ne rémissze el a könyv nagyjából első fele mert utána úgy pörögnek be az események hogy ihajj.

Most pedig…

Számomra a könyv nagyon klassz része onnan indult el, hogy Feyre megtudta a Tamlint és udvarát sújtó átok valódi természetét, és elment, hogy megtörje azt. Amarantha számomra nagyban felpörgette az eseményeket, de mégis Rhysand volt aki a tetteivel arra ösztönzött engem, hogy még többet és még többet akarjak olvasni róla. Elég furcsa személyiég vagyok, de egyszerűen imádom a szemétládákat a történetekben és bár sejtettem, hogy Rhys nem olyan rossz, mint ahogy mutatja, mégis jól esett őt elképzelni az esti mulatozások alkalmával, ahogy Feyret az ölébe ülteti és egyebek.

Az is nagyon tetszett, hogy itt végre választ kaptunk az addigi kérdésekre. Ami a könyv elejétől idegesített engem márgpedig a kérdés, hogy Tamlin miért olyan kedves fajtája gyilkosával, végre megválaszolást nyert, ráadásul egy egész szép összetett magyarázattal. És az is nagyon jó, hogy emiatt mindegyik másik főúr is támogatta őt, szóval azt is előre szépen felépítette az írónő, hogy miért hozzák vissza az életbe. Hálából. 

A könyvben még azt is nagyon szerettem, hogy Feyrenek is voltak hibái, nem is kevés és ezeknek ő is mindvégig a tudatában volt.

 

 

Értékelés: 5 csillag