Leírás (forrás: moly.hu)
„A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.”
Vélemény:
Terveztem elolvasni a könyvet, de valahol tartottam is tőle mert elég sok negatív kritikába futottam bele olyan emberektől, akiknek a véleményére amúgy adni szoktam. Olvastam az eredeti trilógiát is (elérhető: itt, itt és itt), amiről a véleményem eléggé megoszlott, ugyanis az első két részt nagyon szerettem de a harmadik jókora csalódást okozott számomra, mind a szereplők döntéseiben és jellemében, mind magában a cselekményben is.
Valahogy azt vettem észre, hogy mindig azokat a részeket szerettem leginkább a könyvben ami a kapitólium kegyetlenségéről szólt – főképp a viadalok előtt és között – nem pedig magáról a tényleges harcról. Valahogy nagyon nyakatekert volt az egész működése és érdekelt honnan indulhatott a dolog. Bár Snow karaktere nem volt számomra annyira fontos az eredti történetben sem – még ha főgonosz volt akkor sem – inkább csak azok a dolgok érdekeltek amiket ott tett. (Például amik Finnick történetéből kiderültek.) A film miatt elkezdett érdekelni a könyv (bár előbbit nem láttam), és úgy döntöttem mégis adok neki egy esélyt.
Nem kis szó az, hogy az elején kiborultam rajta. Számomra túl sok volt az egyezés. Egy lány a 12. körzetből (miért pont onnan?) aki ráadásul különlegesebb, mint a többi, és énekel és fecsegőposzáták és… persze utólag nagyon könnyű előzmény történetet írni azzal a céllal, hogy hasonlítson és passzoljon az eredetihez, de itt inkább egyfajta kreativitás hiányát éreztem. Arról nem is beszélve, hogy Snow simán egy szerelmes tini lett amivel őszintén nem tudtam mit kezdeni. Viszont…
A könyvben akadtak nagyon érdekes pillanatok és kérdések. Felmerült a prostitúció témája, az ha valaki a körzetekből került a Kapitóliumba, valamint a hatalom birtoklása és azzal való visszaélés. A cselekmény lassan indult be, viszont a vége miatt én úgy érzem, hogy kiérdemelte az általam adott csillagokat.
A sztori nekem csöppet sem állta volna meg a helyét, ha nem az a vége ami. Nekem így volt kerek. Számomra onnan indultak be nagyon az események, amikor Snowt kirúgták és békeőrnek kellett állnia. Akkor láttam azokat a cselekményeket amiket egy előzménykönyvtől elvárnék. Ott igenis előjött Panem brutalitása és én ebből szerettem volna még sok-sok jelenetet. A vége a Lucyvel való kapcsolatának lezárása nekem magyarázattal szolgálat sok mindenre, bár nem indokolta azt, hogy egy olyan könyörtelen fazon váljon belőle, mint akit az Éhezők viadala során láthattunk. Itt is kicsit éreztem egy minimális gyengeséget.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése