Meghatározó könyvsorozatok az életemben

Vannak olyan történetek, amiket egyszerűen nem vagyok képes elfelejteni. Ez a bejegyzés most azért született, mert ebben az évben is akadtak sorozatok melyeket újra elolvastam, és a következő évben is tervben van néhány.

Szóval összeszedtem 7 olyan könyvsorozatot, melyekkel szemben elfogultságom már azt hiszem érezhető, és bár nem tudok igazából sorrendet felállítani közöttük, de mégis megpróbálom átadni miért is mondom rájuk azt, hogy „meghatározóak”.

Emellett csak a poén kedvéért minden sorozatból megpróbálom kiemelni A kedvencemet (bár általában azt vettem észre, hogy az általam kedvencnek jelölt rész épp csak egy kicsit jobb számomra valamiért, mint a többi… szóval úgy értem, nem véletlenül készült ez a lista, innen minden részt imádok!)

On Sai: Vágymágusok

(Álruhában, A két herceg, A gyógyítók, Titkok és intrikák, A háború titka)

Ez volt az a sorozat, melynek az elkezdésétől kicsit tartottam, mert bár vörös pöttyös kategóriába tartozik (és sokakkal ellentétben nekem a vörös pöttyös nem egy valódi red flag) mégis amit a történetéről hallottam elöljáróban, nem fedte teljesen azt mire is számíthatok a későbbiekben. Azonban mikor belekezdtem engem is meglepett mennyire magába rántott a történt. Alapvetően azt hiszem, kijelenthetem, hogy engem olvasóként mindig a szereplőkkel sikerül megfogni, vagy totálisan elveszíteni. Számomra lehet valami gyönyörűen megírva és mehet bele a lélektan mélységeibe és adhat „csodás idézeteket”, ha egyszerűen nem tudom értékelni a szereplőket mert sem emberileg, sem a történet szempontjából nem fognak meg igazán. Na de itt?! Hát mindenre lehetett számítani, csak arra nem amik történtek.

A szereplők éltek!

Nem éreztem a történetet beleerőltetettnek és mindenkiben volt valami apróság ami miatt szerettem róluk olvasni. A sorozat lassan csordogál de rejt magában olyan fordulatokat hogy az ember álla leesik és a földről kell felkaparnia.

Kedvenc részem: (3.5) Titkok is intrikák

Böszörményi Gyula: Rontásűzők

(Az időkút, A gyásznémber, A tündérköd)

Annyit előre elmondok, hogy az író nem először kerül fel erre a listára, de ez majd később látszik majd.

Egész fiatalon, általános iskolás koromban olvastam el az első részt, és oda meg vissza voltam érte. Azt hiszem ez volt életem első Böszörményi könyve, ami a kezeim közé került, azonban akkor még igencsak nehezen haladtam a vaskosabb kötetekkel, így gimiig várnom kellett, hogy újra meg merjek próbálkozni vele. Akkor pedig már sikerült elolvasnom mind a három részt, és szerelem volt első látásra.

Magával ragadott a történt világa. Az, hogy egyszere tanít, mégis elképesztően szórakoztat. Magyar mondavilág, meselények, varázslat, időutazás, királyok, tündérek, honfoglalás… mégis mi egyéb kellene még a gyermeki fantázia doppingolására? A cselekmény maga izgalmas kalandokkal operált, ráadásul sok fejlődni képes karakterrel is. Nemrég újra elolvastam a részeket és meglepetten tapasztaltam mennyivel több érzelmet váltott ki most belőlem egy két karakter, mint anno gyerekként. Egy barátom említette, hogy ő megpróbálkozott a Gergő sorozattal, de neki kicsit nehéz volt azonosulni a történettel úgy, hogy a főszereplő egy kisfiú… na akkor minden kislánynak és nagylánynak tudom szívvel ajánlani ezt a sorozatot.

Kedvenc részem: (3.) A tündérköd

Böszörményi Gyula: Rémálom

(9…8…7…, 6…5…4…, 3…2…1…)

A történet, melynek a borítóját meglátva kicsi-Kriszti azt mondta, hogy ő szeretné ezt, és valamiért az anyukája úgy döntött, hogy hát attól, hogy ijesztő még Böszörményi írta, szóval annyira rossz nem lehet, így megkaphattam.

Majd nem tudtam vele mit kezdeni és végül édesanyám hamarabb olvasta el, mint én. Kellett egy kis idő, hogy én is rávegyem magam és talán gimis koromra jutottam el odáig, hogy tudtam értékelni a történetet teljes pompájában. De még mennyire, hogy tudtam értékelni!

A cselekmény már maga is igazán különleges, mert nem gyakran látunk történetekben alternatív Budapestet bemutatva. Vagy talán annyival nem is másabb? Ebben a világban démonok élnek az emberekben, akik csupa olyan dologra veszik rá őket, ami amúgy a mindennapi életünkben is problémát eredményez. (Alkesz démon? Hogy a többit ne is emlegessem. A cselekmény elképesztően kalandos! Ha a magyarok annyi támogatást kapnának sorozatgyártásra (mármint jó sorozatokra, amivel szórakoztatni akarnak), akkor már rég nagyjából annyira híres lenne mint a Wednesday… Istenem mennyire imádnák még tán a külföldiek is! De a cselekmény mellett felnőtt fejjel észrevettem még egy apróságot, méghozzá azt, hogy a történet milyen tökéletesen viszi végig a tinédzserek fejlődésének lelkivilágát, és milyen buktatók érhetik őket a komolyodásig.

A történet sötét, de mégis imádom!

Kedvenc részem: (1.) 9… 8… 7…

Maggie Stiefvater: Hollófiúk

(A Hollófiúk, Álomrablók, Kék liliom, A Hollókirály)

Gimis koromban egyik legjobb barátnőm ajánlotta ezt a sorozatot, de akkor valahogy nem éreztem úgy, hogy szeretném elkezdeni. Pedig jajj ha hittem volna benne, hogy ő valóban ennyire jól ismer, és tudja, hogy imádnám. Mert amikor végül nekiugrottam olvasni, akkor imádtam az összes részét.

Röviden és tömören akár annyi is lehetne a történet, hogy 4 fiú és 1 lány elkezdenek kutatni egy régi titok után, miközben kalandokba keverednek. Azonban ez a rövid leírás épp csak a felszínt kapargatja, ami alatt ott vannak a fiatalok személyes titkai, és motivációi. A hétköznapi problémák, melyek a nem éppen hétköznapi problémákkal keverednek. A groteszkség, a fekete humor, a komolyság és a fiatal lelkesedés. Az, hogy a fiúk beszélgetéseit annyira életszerűen látom magam előtt, hogy szinte hozzám szólnak.  

Néhány évvel az első alkalom után döntöttem úgy, hogy újra a kezeim közé veszem a sorozatot, és miután ismét becsuktam az utolsó részt, úgy éreztem magam, mint aki kénytelen búcsút venni a barátaitól. Figyelem, a könyv olvasása ragaszkodást válthat ki a karakterekkel szemben!

Kedvenc részem: (2.) Álomrablók

Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei

(Ezt a sorozatot 2025-26-ban tervezem újra elolvasni, a blogra majd csak akkor kerülnek fel a vélemények: Leányrablás Budapest, A Rudnay-gyilkosságok, Beretva és tőr, Ármány és kézfogó, Bitó és borostyán, Nász és téboly)

Mert három a magyar igazság!

Szerintem Böszörményi Gyulának köszönhetem, hogy ilyen nagyon rákaptam az olvasásra ismételten. A Leányrablás Budapesten előtt határozottan évi 3-4 könyvön sikerült átrágnom magam, ezt követően azonban nem volt megállás!

Egészen más érzés volt olvasni, mint az író többi regényét, mégis meglepően ismerős és a hazatérés élményét adta nekem. A történet az 1800-as évek végén játszódik Magyarországon, ennek minden szépségével, és korabeli problémájával. Mili egyike a kedvenc női főszereplőimnek, Ambrózy Richárd báró pedig minden mogorvasága ellenére az én szívem is erősebben megdobogtatja. A nyomozások fenomenálisak, a kalandok jók, az emberek pedig lemásznak a papírról annyira élnek. Mindenki saját személyiséggel, saját beszédstílussal és világlátással rendelkezik.

A könyvek elkészülése mögött láthatóan rengeteg kutatómunka áll, sok helyen látható hogy az író valóban egykor élt emberek nevét, munkáját és lakhelyét emeli a regénybe, ezekre hivatkozva is. Én azt is ki merném jelenteni, hogy ez a sorozat igazi hiánypótló élvezet azoknak akik imádják a viktoriánus korban játszódó detektív regényeket, de mindig kíváncsiak voltak, hogyan működne egy hasonló kis hazánkban.

Kedvenc részem: (5.) Szer’usz világ

J. K. Rowling: Harry Potter

(Harry Potter és a bölcsek köve, Harry Potter és a Titkok kamrája, Harry Potter és az azkabani fogoly, Harry Potter és a Tűz Serlege, Harry Potter és a Főnix Rendje, Harry Potter és a Félvér Herceg, Harry Potter és a Halál ereklyéi)

Általános iskolás koromban nagyon szemeztem ezzel a sorozattal. Filmen láttam bizonyos részeket, de azokat sem mindig végig, és nem is igazán éreztem mi ez a nagy Harry Potter mánia a korosztályomban. Amikor kijelentettem akkor egy osztálytársam közölte, hogy inkább olvassam el az Alkonyatot (bár elolvastam és annyira nem is rossz már így mai fejjel, de nem véletlenül nem került fel a listára). Harry így parkoló pályára került.

Nyolcadikos koromban jutottam el odáig, bár az is lehet, hogy az utána következő nyáron, hogy végre nekiálltam a sorozatnak, és a világa azonnal magával ragadt. Nagyon megszerettem a szereplőket, és izgalmas volt a kaland is, azonban…

Azonban a sorozatnak az tett igazán jót, hogy újra és újra elővettem. Legközelebb a teljes sorozatot 2022-ben vettem kézbe ismételten, a fentebbi vélemények is ekkor készültek, azonban épp idén 2024-ben eszközöltem egy újabb végig olvasást… Ez a mostani pedig vetekedett az eddigi összessel.

Harry a kisfiú aki rájön hogy varázsló, és innentől kezdve minden évben történik vele valami. Kisebb kalandoktól az egyre nagyobbak és ijesztőbbek felé.

Azt hiszem ezzel a sorozattal fel lehet nőni! Egy gyerek a mesét látja benne, a vicceket és a cselekményt, míg egy felnőtt átérzi a veszteségeket, a ki nem mondott szavakat és gondolatokat. Hát milyen a Harry Potter felnőtt fejjel? Olyan ahol varázslók egy generációja túlélte a háború borzalmait, de közeledik egy új. Ahol családtagok vesztek oda, ahol a halálfalók kedvtelésből muglikat ölnek… Gyerekként ezeket nem éreztem át, most felnőttként sokszor csak néztem a lapokra és magamba nyeltem a könnyeimet. Már a halálok is jobban megérintenek, mint egykor.

Sosem késő megismerni a Harry Potter világát. Lehet, hogy nem mindenkinek adja ugyan azt az érzést, mint nekem. Lehet, hogy valaki azt, amit számomra a Harry Potter adott, egy egészen más sorozatban találja meg, de nekem ez volt az a történet.

Kedvenc részem: (6.) Harry Potter és a Félvér Herceg

Leigh Bardugo: Grisaverzum (mert nem akartam külön bejegyzést szánni a trilógiának és a két duológiának)

(Árnyék és Csont, Ostrom és vihar, Pusztulás és felemelkedés, Hat varjú, Bűnös birodalom, A sebhelyes cár, Farkasok törvénye)

Először a sorozatot láttam ami igazán tetszett, de úgy voltam vele, hogy a könyvekre nem lesz szükségem. Majd egyszer belefutottam egy videóba ahol valaki azokat a könyveket mutatta be, ahol két karakter úgy vall szerelmet, hogy elhangozna a szájukból a „szeretlek” (I love you) szócska. Persze angolul volt de aztán magyarul is megtaláltam:

„Elmennék érted. Ha nem tudnék járni, kúszva mennék oádig. Akármennyire összetörtünk is, megtalálnánk együtt a kiutat… Kivont késsel és tüzelő pisztollyal. Mert ehhez értünk. Soha nem adjuk fel a harcot.”/Bűnös birodalom/

Szóval elkezdtem a sorozatot és úgy voltam vele, hogy elsőként akkor illene a legelső résszel kezdeni, mert akkor még nem tudtam, hogy a Hat varjú előtt mennyire éri meg olvasni az Árnyék és csontot.

A világban ahol játszódik a történet mágikus képességekkel bíró emberek grisák élnek, akik mind más tulajdonságokkal bírnak, és ez alapján csoportokba sorolják őket. De Napidézőből csak egy van!

A trilógia Alina szemén keresztül mutatja be az eseményeket, aki egy szürke senkiből, hirtelen a dolgok sűrűjébe, mondhatni középpontjába csöppen. Nekem kifejezetten tetszett a történet, mert a világ nagyon érdekes és főleg a második résztől nagy fordulatokat és még több jó karaktert rejt magában. De tagadhatatlan, hogy abban a korszakban született, amikor mindenki hasonló női karakterekről írt. A félénk lányról, akiből hős lesz. Nekem mégis a szívemhez nőtt a történet.

Majd következett a Hat varjú, amire nagyon kíváncsi voltam már a kezdetektől és… életem egyik legjobb duológiája lett (mégsem akartam csak ezt kiemelni, hiszen nem hátrány, ha az ember ismeri hozzá a történetet), az alapot.

Az írónő által kitalált világ egy új szeglete, Ketterdam mutatkozik be számunkra, ami már érzetben is egészen más, mint Ravka volt, és egy új csapat hat tagja. És ebben a két részben minden megjelenik, amik miatt imádok egy történetet. A szereplők jellemei, az előtörténetek, a kalandok, a világépítés, a csavarok! Azt hiszem ez a két rész, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Annyira jó és szerethető karakterekkel lett feltöltve ez a két rész (a főszereplőkre gondolok), hogy önmagukban elviszik a történetet a hátukon.

Majd jött A sebhelyes cár, ami megint egy önálló duológia első része, viszont sokkal nagyobb előzményismeretet követel, mint a Hat varjú így megéri tényleg sorrendben a többi után olvasni. A végére már ezt a részt sem akartam letenni, és bár a lezáráshoz még nem volt szerencsém, nem félek tőle.

Kedvenc részem: (Hat varjú 2.) Bűnös birodalom

A háború titka (Vágymágusok 4.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Szeretni ​mindhalálig…

Lidérc miatt napvilágra került a sereg legfontosabb titka, és ez olyan eseményláncot indít el, amire nincs felkészülve sem ő, sem Rianna. Az ellenség ezt kihasználva csaknem áttör a falon. Rianna nem nyugszik, amíg ki nem deríti, mi a háború igazi oka, mi keseríti el Delont, és miről hallgat olyan mélyen a király.

Vajon elég az igazságos világba vetett hit, ha a helyzet reménytelen? Igaz-e a jóért jót várj ősi elve? Közben a hercegnek meg kell birkóznia azzal, hogy kedvenc gyógyítója nem éppen az, akinek gondolta, és eddig az orránál fogva vezette őt. Kettejük hol lágy, hol szenvedélyes kapcsolata újabb fordulatot vesz. Ám most már mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Nemesi udvarlások, emlékezetes bálok és egy hímzésminta, aminek titka a győzelem kulcsa lehet. Szerelem és az igazság szenvedélyes keresése On Sai várva várt sorozatzáró kötetében

„Éjszakánként vele álmodtam, nappal őt éreztem mindenhol.

Ő volt a tea lágy illatában, a levendulás szappan érintésében, a puha dunyha melegében. Utáltam magam, hogy nem utálom őt.”

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Emlékszem annak idején, amikor egyik barátnőm először mesélt a sorozatról, úgy éreztem a történetet nem nekem találták ki. Majd mégis kölcsönadta nekem és úgy voltam vele, hogy ha már nálam van adok neki egy esélyt. Most pedig visszanézve látom, hogy minden egyes rész 5 csillagot érdemelt ki nálam, ráadásul nem egy a „kedvenc” jelzőt is megkapta tőlem, úgyhogy ki merem jelenteni, hogy bátran merem ajánlani ezt a könyvet!

Azt hiszem ez az a történet, ami ha nem kis hazánkban születik meg, már rég filmként, vagy sorozatként futhatna valami streaming szolgáltatónál (poénkodhatnánk a Netflix-el de nem ez a lényeg), hanem az, hogy egyszerűen lenyűgöző lett ez a világ. Eleinte nehezen fogott meg, viszont ezt követően hála a karakterek sokszínűségének és a megannyi érdekes kalandnak, már nem tudtam letenni. Mivel ez a rész egy lezárás volt, így nehezen lehet róla spoilerek nélkül beszélni, de azért némi dolgot megpróbálok elmondani.

DELON! (Azt hiszem, ha csak ennyi írnék is elegendő lenne… nem tehetek róla, hogy a sorozatban történt első megjelenésétől kezdve, egy külön kis csücsköt választott magának a szívemben, és a szemétládája nem fizet lakbért.)

Roan nem volt egy nagy kedvenc számomra az első részekben de már a novellában is nagyot nőtt a szememben, mostanra pedig elképesztően megkedveltem őt is. De azt hiszem a leglényegesebb, ha a főszereplőinkről beszélek.

Rianna és Lidérc… bármennyire is azt éreztem az első részben, hogy a kapcsolatuk annyira kis tipikus (még ha tetszett is), hogy nem igazán aggódtam értük, de olyan szépen felnőttek. Ritka ilyen kapcsolatot látni két karakter között SAJNOS(!), mert egyszerre ismerős, mégis különleges módon idegen. A könyv nagyon sok társadalmi problémát is felvetett, valamint rengeteg szép gondolatot, amiket legszívesebben emlékkönyvbe foglalnék.

Picit off, de nekem a szívemhez nagyon közel áll Leigh Bardugo Grisaverzum sorozata (igen így az összes része!) és engem arra emlékeztetett. Na nem a világ, nem is kifejezetten a karakterek, hanem az érzések, amiket olvasás közben megéltem. Azt, hogy mindenki élt, valódi karakterek voltak, összetett érzelmi világgal, és belső vívódásokkal, mégsem felejtettek el egy pillanatra sem tenni a saját ügyeik érdekében. A szerelem, a vágy, a mágia mozgatták ugyan a könyvet, de a lényeg mégsem sikkadt el soha a hosszú ideig elnyújtott pillantások között. A cselekmény pörgött rendesen.

Órákig tudnám dicsérgetni (sajnos csak spoileresen) a könyv értékeit, és azt, miket adhatna át az olvasónak. És azt hiszem ez a legfontosabb amit ki kell emelnem. Ez a könyv nem csak kalandos, izgalmas és egyszerűen jó, hanem olyan gondolatokat, és értékeket közvetít az olvasó felé, amire talán legfőképp a mai világban de irtó nagy szüksége van/lenne mindenkinek.

Értékelés: 5 csillag

Titkok és intrikák (Vágymágusok 3,5.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Megfogadtam, ​hogy nem játszol többé a szívemmel.

Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?

Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.

A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt. Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben, és közrendűek ropták a táncot a téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné babáját.

A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély északi szárnyában.

Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére és arra, mitől vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.

Az év legkülönlegesebb fantasyműve a természetről és vágyról.

A sorozat két kötete is Merítés-közönségdíjat nyert.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Egyszerűen nem bírtam letenni a kezeim közül ezt a könyvet! Bár imádtam az első három részt is, nekem valahogy ez kellett ahhoz, hogy kerek egész legyen a történet, bár a véleményemet SPOILER-ek nélkül nagyon de nagyon nehéz elmesélni.

Alapvetően imádtam azt a megoldást, hogy egy teljes könyvként kaptunk novellákat, pontosabban egy novelláskötetet, ami mind ugyan abban a világban játszódik, egy cselekményszál körül. Akadnak írok és akadnak könyvsorozatok, ahol azt a megoldást találják a „legjobbnak”, hogy 10-20 oldalas kit füzeteket adnak ki novella címszóval, van hogy egy sorozathoz, kettőt-hármat is, amivel mindössze az a gond, hogy épp annyit fizetünk érte, mintha több lenne benne egy leheletnyi történetnél, gyakran nem is feltétlen szükséges a cselekmény megértéséhez. Na, jelen esetben ez egyáltalán nem így volt!

Itt egy teljes regényt kaptunk a pénzünkért (azok a csúnya anyagiak) tele izgalmas, és változatos történetekkel, bár talán jelenleg országunkban a felmerülő témákat nem annyira díjazná a „hatalom”, és itt abba is hagyom az aktuálpolitikát, mert erről nekem is megvan a véleményem… ;)

Valahogy minden egyes rövid történetet annyira közel éreztem magamhoz, hogy kíváncsi lettem így, hiába fejeztem be az egyiket, tudni akartam mi történik majd a másodikban. Roan karaktere végre egy erős színezetet kapott, jobban meg lehetett ismerni őt is, és érthetőbbé váltak a motivációi, viszont engem akkor is az villanyozott fel a legjobban, hogy Delon mennyit szerepelt a könyvekben. Egyszerűen nem tudok túllépni azon, hogy mennyire imádom ezt a pasit! Viszont most kifejezetten azt sem bántam, hogy Rianna kevesebbet szerepelt benne. Mert bármennyire szeretem őt a sorozatban, valahogy felüdülés volt mások szemszögén keresztül is látni az eseményeket. Valamint az is vicces, hogy egy-egy történés mennyire más árnyalatot kapott azért, mert már szereplő szemszögéből láthattuk.

Tudott a sorozathoz megszokott, mégis attól frissítően eltérő érzést adni, és új információkkal is szolgált, melytől ez a kiegészítő kötet sokkal több lesz, mint amit előre várt volna tőle az ember.

Értékelés: 5 csillag

Artúr (Szivárgó sötétség 3.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?

Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.

Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.

Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.

És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.

Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!”

Vélemény:

Nagyon nagy vágyakkal és reményekkel vetettem bele magam a regény olvasásába, mert meg voltam győződve arról, hogy az utolsó részt tartom a kezeim között és végre mindenre, de mindenre fény derül. Nem túl nagy Spoiler, de sajnos az utolsó 10 oldalnál már éreztem, hogy itt nem kapok lezárást aztán láttam, hogy a történethez van egy ígért folytatás, erről sajna azóta sem tudok.

Amit viszont biztosan tudok, hogy a Vágymágusok után ezt is folytatni, és befejezni kell, mert a történet nagyon igényli. Végre kiteljesedtek a szereplők, végre megtörténtek a nagy egymásra találások, és rengeteg akciónak is szemtanúja, olvasója lehettem. Örültem nagyon Késes megjelenésének a Szürke szobákban, mert új lökést adott a szereplők közé. Don karakterét szinte sajnáltam, de jó volt látna azt a fejlődést, amely végig kísérte őt a részen keresztül, főleg Chester mellett… Egy kicsit azonban megvezetettnek éreztem magam a regény során és ha az írónőnek ez volt a célja, akkor akkor nagyon jól csinálja. Annyira árnyalt a történet és a karakterek is, hogy egy idő után már nem is mertem azon gondolkodni ki az aki helyesen cselekszik, kinek kellene drukkolnom. Így elkezdtem magam érzelmileg eltávolítani egy idő után a szereplőktől, ami bizonyos részt működött, de aztán ismételten visszaestem abba az őrült körforgásba, mint előtte.

Érzem azt, hogy ebben a történetben az írónő egy kész koncepcióval állt már elő a kezdetekkor és ő pontosan érzi hová is akar eljutni, de néha már túl nagy csavarok keletkeztek, ezért is nem lehet olyan egyszerűen lezárni a történetet. Pedig egy ilyen függővég után…

Kérem a folytatást!

Értékelés: 5 csillag

Szürke szobák & Miogin bázis (Szivárgó sötétség 2,5 & 2,7.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Soha ne add fel!

Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?
A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik.
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!”

„Mit jelent az, hogy „légy önmagad”?
A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból.
Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet.

Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet…

Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek?

Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja.

Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa?

Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja?

A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik…

A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.”

Vélemény:

Nem biztos, hogy annyira sokat tudok róluk nyilatkozni hisz a kettő együtt éppen ha 200 oldalt tenne ki, de muszáj vagyok pár szót ejteni róluk. A Szürke szobák egy kedvencemmé is előlépett, mert itt végre megkaptam azt a durvaságot, és eléggé elborult karaktereket, akiket én már a sorozat első pillanatától úgy vártam, mint a messiást (mely ebben a kontextusban elég ironikus kifejezés).

Azt hiszem ez a két rövid kiegészítőkötet bizonyításként áll az örök frázis előtt, hogy a „Kevesebb, néha több.” Mert bár itt nem robbantottak galaxisokat, nem mentálkodtak 10 percenként ezek a szuperlények, a jelenetek mégis grandiózusra sikerültek.

Durva volt látni a börtönben kialakult hierarchiát, bár Scart nem igazán féltettem, tetszett a kiállása amivel megmutatta, hogy vele nem lehet szórakozni, viszont közben azt is nagyon élveztem, hogy nem hasonlott meg önmagával sem. Késes azonnal egy kedvenc szereplőmmé lépett elő (amit inkább nem is próbálnék már megmagyarázni…), és szerintem ez nagyon sokat segített nekem abban, hogy szinte faljam az oldalakat, és na akarjam letenni. Egyszerűen úgy éreztem, nekem ez a könyv túl kevés, de elejétől a végéig imádtam.

A Miogin bázis szinten megfogott, mert kezdtem érezni, hogy mi is lehet Artúr szerpe a későbbiekben akár. Féltem a szerelmi háromszögtől… elkezdtem mélyen aggódni Artúr és Scar kapcsolata miatt, de megnyugodtam. Artúr még nagyobbat nőtt a szememben, mint a történet elején. Nála a kalandok inkább lélekben játszódnak, és… Eszméletlen nehéz egy ilyen könyvről spoilerek és bővebb infók nélkül írni.

A lényeg, hogy ha valaki fejébe veszi hogy elolvassa a Szivárgó sötétség sorozatot, akkor mindenképp szüksége van hozzá ezekre a kiegészítő részekre is. Nagyon sokat adnak a világhoz!

Értékelés: 5 csillag és 5 csillag

Lucy (Szivárgó sötétség 2.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A kalózkirály megindult a végeken.

Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket. Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és élete árán is segíteni akar.

De mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, és életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez?

És mit tesz mindeközben Chester? Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Vajon mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?”

Vélemény:

A második része a sorozatnak, és itt eleinte kissé lankadt az érdeklődésem. Scar jeleneteit nagyon fura volt olvasni, és bár a vélemények között láttam mennyien kedvelik és szeretik Lucy-t, engem egyáltalán nem sikerült magával ragadnia, ellenben Artúrt és Don szálait nagyon, de nagyon élveztem. Számomra egyértelmű volt az, hogy ez egy átvezető kötet (bár akkor még azt hittem a 3. rész lesz az utolsó), és emiatt nem is vitt magával annyira a történet, mint mondjuk az első rész második felében sikerült neki.

Itt is a könyv közepénél kezdett bele lendülni az akció, és a kaland, viszont néha már úgy éreztem magam, hogy az agyam képtelen felfogni, amit olvastam. Egyszerűen annyira monumentálisan lett kitalálva ez a világ, hogy óhatatlanul is akadtak pillanatok, amikor hiányérzetem támad. Mert hirtelen nem azt akartam látni ahogy Lucy fejében pörögnek a számok és gondolkodik. Ahelyett szívesebben láttam volna a kalózok mindennapjait, mert ott megrezzent egy kissé a sötét világkép. Vagy Chester beszélgetéseit, szervezkedését.

Ebben a könyvben jöttem rá, hogy mennyire nehezen is tudom elviselni a mentálok embertelenül felfoghatatlan erejét, és azt, hogy mennyire gyerekcipőben járnak mégis az érzelmekkel kapcsolatban. Egyszerre nyűgözött le, hogy az írónő ki tudott találni ennyire az emberektől teljesen elütő népet, de valahogy pont a furcsaságaik miatt megmaradt bennem irántuk egyfajta távolság. A történet legnagyobb erénye számomra továbbra is a vallási kérdések felmerülése volt. Mind a sci-fi, mind a vallás és a kalandok kapcsán azt kell mondjam, a történet nagyon érdekes és izgalmas volt, de valahol én úgy éreztem a mentálok pillanatai talán túl lettek tolva (lehet azért, mert az ő képességeiket és világlátásukat nehezemre esik felfogni).

Mind ezek mellett és a negatívumok ellenére kissé szerintem jobban tetszett számomra, mint az első rész, ám még mindig nem az igazi. Viszont annyira érdekelt, a folytatás, hogy tudtam szinte azonnal bele kell kezdenem a következő részbe. Mert a történet második felétől annyira felpörögtek az események, hogy csak kapkodtam a fejem és tudni akartam mi várhat még a szereplőkre. 

Értékelés: 4,5 csillag

Scar (Szivárgó sötétség 1.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Scar ​körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.”

Vélemény:

Két okom is volt elolvasni ezt a könyvet. Egyrészt mert On Sai másik sorozatát, a Vágymágusokat egy idő után nagyon megkedveltem, ezáltal az írónő stílusát is. Másrészt láttam, hogy Böszörményi Gyula írt a molyon értékelést, ahol egész jókat nyilatkozott róla. Ezek után persze, hogy kíváncsisággal töltött el.

A helyzet az, hogy számomra a könyv elképesztően lassan indult. Szerintem a báli jelenet jelentette nekem a fordulópontot amikor Scar találkozott Chesterrel. Ott kezdtem el sokkal jobban élvezni. Szerintem a problémát számomra az jelentette, hogy a Mentálokat még az én elvetemült fantáziámmal is szörnyen nehezen képzeltem el, és számomra túl bonyolultak voltak. Minél emberibb egy karakter annál inkább tudom kedvelni legyen akár jó akár rossz, de ők annyira távolinak tűntek. Kivéve Don, őt azonnal megszerettem.

Nekem egyszerre valahogy nagyon sok volt az információ és hirtelen, ami nem is lett volna gond, lévén egy bevezető részről volt szó, de ehhez képest ez sikerült a sorozatból a leghosszabbra is. Annyira sok volt a mellékszereplő akik nem jutottak szóhoz, csak jelen voltak a jelenetekben, hogy néha azt sem tudtam kit látok épp.

A vallás és a sci-fi keveredése először egy pszichedelikus álommá kezdte varázsolni az egészet, de végül is azt mondom minden (számomra) érthetetlensége ellenére a történetet a szereplők vitték el a hátukon és az érdekes világ. Na persze ezt éreztem úgymond egyfajta gyengeségének is, ugyanis néha olyan érzést keltett bennem, mintha minden pillanatot szívesebben látnék, mint ahol éppen járunk. Főleg a kalózok érdekeltek nagyon nagyon nagyon, a mentálok már kevésbé… Szóval úgymond érdekes volt, de nekem hirtelen túl sok információt tartalmazott.

Azonban a végére annyira jól bepörögtek az események, hogy tudtam, nekem olvasnom kell a folytatásokat is.

Értékelés: 4 csillag

 

A gyógyítók (Vágymágusok 3.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban? 

Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út.

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Azt hiszem, így utólag kijelenthetem, hogy a három rész közül ez lett a nagy kedvencem. Elképesztően kalandos lett, szinte mindig tartogatott számomra új meglepetéseket és itt fogtak meg leginkább a karakterek is.

Köztük is kiemelném leginkább Delont, aki amikor csak előkerült a lapokon egy olyan mosolyt csalt az arcomra, amiről jobb nem is beszélni. A mondatai, a személyisége, minden egyes apróság amit tett egyszerűen annyira összetetté változtatta őt, hogy ha csak róla kellett volna olvasnom esküszöm és azt is élvezem.

Az előző részekkel ellentétben itt már sokkal nagyobb szerepet kapott a háború, és úgy érzem a szerelmi vágyódások a főleg a könyv második felétől némileg kezdtek mellékszállá válni, ami nem elvitte a történet lényegét hanem éppen szépen belesimult annak fő sodrásába. Rianna végre megmutatta mire is képes igazából. Egyszerűen annyi, de annyi fantasztikus pillanat volt ebben a részben, hogy nem tudnék közülük választani és a szereplők is mind fantasztikusak lettek. A megszólalásaik szinte hangosan felharsantak a papírról, annyira (számomra) életszerű megfogalmazások hagyták el a szájukat.

A vége pedig… Olyan egyszerű volt, amíg befejeztem az egyik részt és jöhetett a másik, de hirtelen ennek az egésznek vége lett és kitudja meddig várhatok még a folytatásra, pedig rögtön a kezeim közé kellett volna kapnom. Legalábbis így érzem. A könyv továbbra is minden abszurditása és furcsasága ellenére nagyon tetszik!

Értékelés: 5 csillag

 

A két herceg (Vágymágusok 2.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…

Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.

Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?

Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.

Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.

„Pusztulj vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Ez a második rész (bár az első sem volt kutya) valamiért már sokkal jobban tetszett nekem. Több volt benne az izgalom és nagyon szerettem azt, hogy végre Roan is elő mert lépni és végre vállalta a helyét a nővére védelmében.

Kifejezetten erről a részről már egyáltalán nem lehet spoiler nélkül beszélni sokat, de azért nagyjából megpróbálom. A helyzet, hogy kifejezetten imádtam benne amikor a világ egyre inkább kezdte megmutatni önmagát. Sokkal több érdekes szereplő került elő, és már nem csak Rianna és az ő általa megítéltek látszódtak rajtuk hanem elkezdtek megjelenni a sajátos személyiségjegyek, az érdekes és értékes gondolatok. Néhány esemény kirajzolódott a múltból, számomra ez egyike volt a könyv legerősebb pillanatainak, amikor erkölcsi dilemmák merültek fel egy-egy törvény kapcsán. A regény bővelkedik emellett a magával ragadó idézetekben is, néha konkrétan Rianna gondolatait oldalanként kijegyzetelném, és sosem érzem azt, hogy fölösleges valamit elolvasni benne.

Megjelent a kedvenc szereplőm (bár erről majd a harmadik rész véleményében, amit időközben szintén kiolvastam). És hangosan felröhögtem amikor kiderült hogyan is működik ez a gyógyítási folyamat. Lidérc sem az a tipikus férfi szereplő mind a hasonló könyvekben elő szokott fordulni és ez is felüdítő. Aztán ott vannak a nevek, amik annyira szépek igazi magyar fantasy hangzásúak.

Azt hiszem meg tudom érteni azokat az embereket, akiket ez a könyv elvesztett, de számomra nagyon különleges. Minden abszurditása ellenére százszor inkább ez, mint egy tucat erotikus regény, amiben hatvankilencedik alkalommal is az unásig ismételt szex jeleneteket kell olvasni. A könyv mer merőben új lenni, szóval én csak ajánlani tudom!

Értékelés: 5 csillag

Álruhában (Vágymágusok 1.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Lehet ​barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!”

Vélemény:

Nagyon féltem ettől a könyvtől, és ezt most őszintén fel merem vállalni. Amikor egyik barátnőm mesélt róla, akkor kissé kétkedve hallgattam a számomra túlságosan megfoghatatlan, elborult pillanatokat. Mind emellett pedig az sem adott túl sok bizalmat, hogy az írónő egy korábbi könyve, ha nem is okozott számomra akkora csalódást, de nem is éreztem tökéletesnek.

Azonban úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak, mert valahol csak megfogott. Azt hiszem előre leszögezhetem, hogy nagyon jó döntés volt!

Rianna karaktere számomra az elejétől a végéig nagyon erősen működött, a legtöbb vörös pöttyös könyvre jellemző kliséket (nem lett egy rémült kisegér, de egy végzet asszonya sem, aki minden mondatával megőrjíti és/vagy az őrületbe kergeti a férfiakat). A világ felépítése nagyon különleges lett, bár eleinte őszintén csak kapkodtam a fejem, hogy mi miért történhet, de szépen fokozatosan minden a helyére került. A mellékszereplők pedig nagyon megfogtak. A cselekmény vonzott magával és egyszerűen csak beszippantott a könyv.

Azt hittem kiakaszt majd a sok szexuális és vágyakra tett utalás, de annyira érzem a könyv mélységét is benne. Úgy feminista, hogy közben nem mászik az ember arcába. Megmutatja mitől nő a nő… A nő létre tud hozni valami újat, míg a férfi csak használ, de végeredményben az ember társas lény marad és mindenkinek szüksége van egymásra.

Egyszerűen hihetetlennek éreztem, mennyire összetett világot adott ez a történt még úgy is, hogy mindössze egy szeletét láthattam az egésznek. Szinte látom, hogy az írónő fejében mennyi minden mozoghatott, miközben a sorokat papírra vetette. Mintha amit látnék csak a jéghegy csúcsa lenne.

Alig várom, hogy olvashassam a második részt!!!

Értékelés: 5 csillag