Leírás (forrás: moly.hu)
„A sötétség nem hal meg soha.
Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.”
Vélemény:
Azt hittem nem érthetnek akkora meglepetések – jó, tudtam hogy bizonyos szálakat a sorozatba építettek be és a könyvben ezek nem szerepelnek – de sokkal jobban sikerült meglepődnöm, mint terveztem.
Ezen a szinten a sorozat már épp csak nagyjából nyúlt a könyvekhez, átvéve egy-egy szereplőt és párbeszédet, annyira más, volt a regény. Mintha egy teljesen új történetet kaptam volna, mégis mind a kettőt nagyon szerettem. De, hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű talán jobb ha a negatívumokkal kezdem, ami nem más, mint Alina és Mal féltékenykedése és vitái. Megértettem, volt helye de közben mégis annyira feleslegesnek tűnt néha, hogy számomra azt az érzetet keltette, mintha csak időhúzásra lenne jó. Ha egyszer valamit megbeszéltek miért kell újra és újra veszekedni róla?
Azt hittem, a könyv lassabb és kissé unalmasabb lesz, mint az első része volt, hisz kevesebb szerepet kapott benne az Éjúr (akit én minden egyes negatív tulajdonsága és szemétsége ellenére is imádok), de a megjelenései mindig erős beszélgetéseket eredményeztek, és szinte éreztem a feszültséget lekúszni a lapokról. Kellően sötét és fenyegető lett.
Azonban nekem a könyv legnagyobb fénypontja Nyikolja lett! Már a sorozatban is felfigyeltem rá, de itt azért igencsak másképp ábrázolták, megmaradtak bizonyos karakter jegyek de kicsit erősebb lett a rosszfiús kisugárzása is, ami nagyon jót tett neki. Megszólalásai a kedvenceim lettek, ahogy a beszélgetései is. Szeretem a hozzá hasonló karaktereket.
Érezhető hogy a könyv átkötés az eleje és a vége között, mert olyan egetrengető dolgok nem történtek (talán az utolsó 50 oldalban), de nekem így is nagyon-nagyon tetszett! Olvastatta magát.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése