Leírás (forrás: moly.hu)
„Katona. Idéző. Szent.
Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.
Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.
Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.
Kövesd végig sorsa minden fordulatát!”
Vélemény:
Azon alkalmak egyikét éltem meg a könyv befejeztekor, amit nagyon ritkán. Egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni magammal, annyira beszippantott a világ és akartam még belőle. (Szerencsére már várt rám a Hat varjú.)
De inkább haladjunk szép sorban.
A történet elején nagyon meglepődtem, mert egy olyan szállal találkoztam, ami már a sorozatban egyáltalán nem volt benne, de itt elképesztően erősen hatott egy másik olvasási élményem jutott róla eszembe, ahol a főszál ugyanúgy a föld alá került, de ott a szereplők jobban idegesítettek, ez itt most kifejezetten tetszett.
Mal karaktere ebben a könyvben végre értelmet nyert magának és ki tudott lépni a tökéletes első szerelem köréből, megindokolva minden korábbi tettét és kapcsolatát Alinával. Míg Alina igazából belenőtt a szerepbe, amit neki szántak. Mivel ez egy harmadik rész, elképesztően nehéz róla spoiler mentesen beszélni, de azért megpróbálok.
Számomra ebben a könyvben is épp mint az előzőekben nem feltétlen a történet vonala vitte a hátán az egészet, hanem maga a világ minden egyes különlegességével és gyönyörű helységneveivel. Valamint a karakterek egymás között lezajló beszélgetései. Az Éjúr közelében mindig érezhető feszültség, Nyikolaj néha viccekbe rejtett komolysága, Baghra története és tanácsai…
Valamint lehet Alinát bármennyire idegesítőnek tekinteni, számomra valahogy még így is szimpatikusabb volt, mint a női karakterek többsége az átlag regényekben. Nem volt sem túl kevés, sem túlságosan sok… és képes volt nagyot fejlődni a történet végére. Nem fogom tagadni, a regény végén egyszer könnyeztem (bár a sírásig nem jutottam el az nálam tényleg ritka), a legvégén pedig csak egyféle melegséget éreztem mellkasomban mert azt láttam, hogy ennek a történetnek ide kellett kifutnia. A lehető legjobb lezárást kapta.
A fordítással (mint rájöttem) az egész regény során akadtak gondjaim, így nem tartom kizártnak, hogy a jövőben egyszer eredeti nyelven is belevetem magam ebbe a világba. Határozottan többször olvasós sorozat.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése