Harry Potter és a Halál ereklyéi: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Harry, ​mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet. Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?

A hetedik, s egyben utolsó Harry Potter-regény megjelenése valószínűleg a legnagyobb izgalommal várt esemény a könyvkiadás történetében. J. K. Rowlingnak még a legapróbb, Harry és barátai várható sorsára vonatkozó utalásai is mind szenzációs hírekként láttak napvilágot a sajtóban.

Valóban meghalt Albus Dumbledore? Kinek az oldalán áll Perselus Piton? Mik a megmaradt horcruxok, hová rejtette el lelkét Ő, akit nem nevezünk a nevén? Harry a forradásában hordozza a Sötét Nagyúr lelkének egy darabját, s ezért párszaszájú? Ezekre a kérdésekre választ kapunk a hetedik, egyben befejező kötetben.”

Vélemény:

El sem tudom hinni, hogy ez a sorozat újra és újra magába tud szippantani. Hogy a szereplőket mindig megkedvelem és a történet, még ha már kívülről fújom is tud újszerűen hatni.

Bár filmben is két részletben sikerült adaptálni ezt a könyvet, mégis annyira sok minden maradt ki belőle, ami által jobban megérthetővé váltak a szereplők. (A Legendás állatok fényében pedig ezt a könyvet újraolvasni egész új élményekkel szolgált.) A szereplők végérvényesen felnőttek és sajnos túl sok erős és szomorú jelenet volt benne, ezek megmutatták, hogy igen ez a rész már tényleg az idősebb korosztálynak való.

A kedvenc jeleneteim szinte kivétel nélkül azok közül kerültek ki, melyeket egyik film sem tartalmazott. Az egész esküvői készülődés, és az esküvőn átéltek. Lupin amint először menekül az apaság gondolatától, majd nem csak hogy megbékél vele, de boldogsággal tölti el. Dumbledore és Grindelwald igazi története, mely a filmben talán ha 2 mondat erejéig kapott szerepet. Igen, talán a Legendás állatok filmek miatt érzem azt, de valahogy az egész Dumbledore család és az ő tragikus történetük közelebb került hozzám ezen újraolvasás során. (Ja egyike vagyok azon embereknek akik az új filmek közül az 1. és a 3. ((főleg a 3. <3 )) részt is kifejezetten szerették.)

És még valami… pontosabban valakit… Piton. Annak idején egy kritikámban (Az elátkozott gyermek megjelenésekor, és nevén nevezett kritika nem ezen az oldalon jelent meg, szinte senki nem is láthatta) megfogalmaztam én mennyire nem kedveltem Pitont a könyvek során az első olvasás alkalmával és számomra akkor a halála sem volt meghatározó pillanat, mert az én szememben túl sok negatív dolgot követett már el ahhoz, hogy hirtelen jobb fényben tündököljön előttem. Most valahogy sokkal jobban megérintett, de inkább csak az emlékei miatt.

Szerintem most érettebb fejjel az egész könyv, ez pedig a sorozatra is vonatkozik, jobban megérintett mert minden egyes sorsot túlságosan közel éreztem magamhoz. VISZONT a könyv annyira gyönyörű gondolatokat tartalmaz, hogy nehezemre esett idézetet választani belőle, főleg amikor Dumbledore beszélt. (Jó talán néha nem csak gyönyörűek, hanem viccesek, kemények, komolyak…) De a lényeg, hogy alig bírtam letenni.

Egy valamit azonban biztos tudok! Nem ez volt a Harry Potter sorozattal való utolsó találkozásom. Nem garantálom, hogy évente újra elolvasom, de biztos a kezembe veszem még őket, nem is egyszer.

Értékelés

5 csillag

Harry Potter és a Félvér Herceg: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.”

Vélemény:

Nem tudom, miért lehet az, hogy erre a könyvre sokkal kevésbé emlékeztem, mint a többi részére. Talán szerepet játszhat, hogy nekem sajnos nincs meg, így most nem a hangoskönyvekhez, hanem a könyvtárhoz fordultam. (Ám épp emiatt kevesebbszer is kerülhetett a kezembe.) Amikor a kedvenc Harry Potter könyveimre gondoltam eddig mindig a második, harmadik és ötödik rész merült fel, de most olvasva rájöttem a Félvér Herceg mennyire király kötet!

Kezdjük azzal, hogy Dumbledore talán ebben a könyvben volt a leginkább jelen és mind az a bölcsesség és vidámság, ami a többi köteten is végig kísérte, itt csúcsosodott ki. Hozzá kapcsolódik az, hogy könnyeimet törölgetve olvastam a sorokat pedig könyvek közben nem szokásom ám sírni.

A főszereplőink most a könyv nagy részében kissé külön utakon jártak. Talán Hermione szerepe ebben a részben volt, ha mondhatom így a legkevesebb és Ron is inkább csak próbálta élni a fiatalok mindennapjait. Harry ellenben mást sem tett csak Draco után nyomozott, ami néha számomra már kissé nevetséges helyzeteket is szült. Mivel pontosan tudtam mi fog történni számomra a könyv végkimenetele nem volt egyáltalán meglelő, sok fordulatra és csavarra emlékeztem.

Viszont!

Itt éreztem újra azt, amit talán legutóbb az ötödik résznél is, hogy aki csak a filmet látta az nem ismeri a történetet igazán. A hatodik rész számomra legerősebb jelenetei mind egytől egyig olyan pillanatokhoz kapcsolódtak, amelyeket a vásznon nem vagy csak nagyon enyhén és elvétve jelenítettek meg. Példának okáért ott van Tonks és Remus kapcsolatának alakulása ami a könyvben mondhatni egy rejtély, míg a filmben időt sem adtak nekik. Vagy Bill sérülése a harc alatt. De ami a leginkább megfogott az Voldemort múltja. A filmben ugyebár csak Dumbledore látogatta meg őt az árvaházban, majd láthattuk a jelenetet Lumpsluck szobájába, de nagyjából ennyi. A könyvben előkerül a nagyapja, az anyja, a fiatalkora… sok ember, akik valamilyen módon kapcsolatba léptek vele, és te jó ég! Mindig magával ragadtak a jó thrillerek és krimik, de az elmúlt időszakban már a horrort sem vetettem meg, így amikor a Gomold házat és annak lakóit megismertük a hideg futkosott végig a gerincemen. Annyira borzalmas volt elképzelni, mint amilyennek mondjuk egy-két horror elmebeteg családját gondolná az ember, és akkor tételezzük fel, hogy a későbbi Voldemort ezeket a géneket örökölte. Apropó ha valaki azt hiszi hogy a Harry Potter egyszer ifjúsági könyv, azt igencsak meglepheti a „ringyó” szó felbukkanása a sorok között.

A könyv kifejezetten sötét hangulatú, számomra azonban rengeteg elgondolkodtató jelenetet tartogatott, amihez azt hiszem agyilag érnem kellett még az első olvasás óta. Viszont megérte újra a kezeim közé venni és bár a sorozat még mindig a szívem csücske mindig voltak közötte hozzám közelebb álló részek, és azt hiszem ezzel egy újabb kedvencet is avattam.  

Értékelés: 5 csillag

Kedvenc idézet (spoileres)

„Hát még mindig nem érted? Voldemort, mint minden zsarnok, maga teremtette meg a leveszélyesebb ellenfelét!  Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág! Voldemort is tudta ezt! Mindig résen volt, mindig figyelte, ki lehet az, aki majd szembeszáll vele. Mikor hallott a jóslatról, gondolkodás nélkül támadásba lendült, és ennek eredményeképpen nem csak hogy kijelölte az az embert, aki nagy valószínűséggel a vesztét okozza majd, de ő maga adott halálos fegyvert a kezébe!

 

Harry Potter és a Főnix Rendje: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.

Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.”

Vélemény:

A mai napig mélységesen bosszant az a tény, hogy bár könyvben talán ez az egyik lehosszabb részt, filmben mégis az egyik legrövidebb lett. Ez pedig azt jelenti, hogy rengeteg dolog kimaradt belőle.

Szerintem az eddigi részek alatt egyszer sem könnyeztem be annyiszor, mint itt. Az elején alig bírtam visszafogni a sírást, amikor Mrs. Weasley előtt megjelent a mumus. A másik ilyen érzés a Szent Mungo rész alatt fogott el, amikor látni lehetett Neville szüleit. Az egész történtnek volt valami borzasztóan sötét hangulata, de mégis könnyen olvastatta magát.

Na meg aztán itt jelent meg először Umbridge karaktere. Pedagógusként újraolvasni milyen volt a roxforti élet akkor amikor ő is jelen volt, annyival rosszabb. A folyamatos szabályozások, a tanterv tönkretétele, a tanárkollegák ellenőrzése… A legjobban ezekben a részekben McGalagonyt kedveltem, akit teljes mértékig hidegen hagyott Umbridge folyamatos közbeszólása.

Harry személyisége itt nem csak bizonyos körülmények miatt volt másabb, mint az előző években, de azért is, mert ténylegesen beköszöntött nála az áldásos kamaszkor. Ennek minden hátulütőjével és mozgatójával. Elő került a szerelem is, amit szerintem pont tökéletesen ábrázolt az írónő ahhoz, hogy ne nagyon sajnáljam, amikor nem lett belőle semmi – Cho egy kicsit súlytalan karakter lett számomra. Viszont – bár emiatt sok büntetést kapott – azokat a részeket nagyon szerettem, amikor Harry igenis meg merte mondani a véleményét Umbridge-nak. Mikor kiállt vele szemben.

Újra előkerült Sirius, James és Lupin fiatalkora, ezúttal egy emlékkel, ami egyike volt a kedvenc jeleneteimnek az egész könyvben. Bár én magam is éltem meg gyermekek közötti bántalmazást (és nem feltétlen a dolog jobbik végén álltam) mégsem tudtam egyértelműen leírni a fiúk viselkedését. Főleg, mikor jóformán már inkább Lily védelmébe csapott át a dolog. Mondjuk legalább a könyvben az kiderül, hogy Piton tényleg tett jó dolgokat is – mondjuk amikor rákérdezett Sirius a főhadiszálláson van-e.

Egyike a kedvenc részeimnek. Kár, hogy a film annyira nem tudta átadni.

Értékelés: 5 csillag

Harry Potter és a Tűz Serlege: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Attól fogva, hogy a Kviddics Világkupa döntője után felizzik az égen a Sötét Jegy, Harry Potter minden lépését veszély kíséri. A negyedik tanév elején a Tűz Serlege őt választja ki a Roxfort képviseletére a legendás Trimágus Tusán, ahol olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek a legkiválóbb varázslókat is próbára tennék. A tusa azonban csupán előjátéka egy minden eddiginél kockázatosabb erőpróbának. Little Hangleton ködlepte temetőjében ugyanis a legsötétebb mágia fortyog…”

Vélemény:

Az első három rész után, a Tűz Serlege volt a Hary Potter sorozat első leghosszabb könyve. Azok még egész apró regényeknek számítottak ehhez a részhez képest, és innen már nem is várható újabb nagymértékű csökkenés. De valahol szerintem így logikus. Ha valaki ténylegesen azokban az életévekben olvassa, amelyben épp a főszereplők is járnak, talán épp 14 évesen jut el arra a szintre, hogy egy ilyen vaskos kötet már nem riasztja el.

Már annak idején, mikor először olvastam, akkor is megfogott a történetet – ha jól emlékszem, akkor még nem is láttam elejétől végéig a negyedik részt – szóval akadtak benne meglepő fordulatok. Emellett sok olyan pillanat is, amely a könyvben egészen másképp történik, mint a filmben és talán emiatt számomra a könyv sokkal tartalmasabb volt. Megválaszolt egy csomó olyan kérdést, amire annak idején filmnézés közben nem kaptam megfelelő választ. Ezek közül a legégetőbb ifjabb Barty Kupor szökése az Azakbanból.

Neville szüleinek történetére is itt kapunk először magyarázatot, és dühít a gondolat, hogy az ő családjának a története a filmekből, mondhatni teljesen kimaradt. Annyival sötétebbé és keményebbé tette az első háborút. Ahogy azt a Sötétjegy megjelenése is már megmutatta. Nagyon sajnáltam szegény Mollyt.

Imádtam a könyvben, hogy bár folyamatosan veszélyben vannak, érzik a sötétség közeledtét, Harry és Ron tipikus tinifiúkként viselkedve a legnagyobb nehézségként azt élték meg, hogy kit vigyenek a bálra, Hermione partnere pedig szerintem az egyik legjobb húzás volt az egész könyvben. Ezzel mondhatni egyfajta reményt adva az okos, könyvmoly lányoknak arra, hogy nem kell vihogó fanatikusként viselkedniük csak azért, hogy felkeltség valaki érdeklődését.

A Winky és Kupor szál is nagyon jól működött, sajnálom, hogy ezt csak a könyvben kaptuk meg. A könyv 80%-át körülbelül, hangoskönyvként hallgattam meg, ami lehet, hogy sokat segített ugyanis, mintha egészen másképp éltem volna meg a dolgokat. Körülbelül úgy éreztem, mintha ez nem is egy újraolvasás lenne, inkább most először találkoznék ezzel a történettel.

Értékelés: 5 csillag

Harry Potter és az azkabani fogoly: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Harry Potter szokásos rémes vakációját tölti Dursley-éknél, ám a helyzet úgy elfajul, hogy Harry elviharzik a Privet Drive-ról. Így köt ki a Kóbor Grimbuszon, ami elviszi őt abba a világba, ahová egész nyáron vágyott. Az Abszol úton ijesztő hírek járják: az Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett börtönből megszökött egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tart. Harry pedig egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy az illető az ő nyomát követi.”

Vélemény:

Bármikor is olvassam újra ezt a könyvet, vagy az egész sorozatot, valahogy mindig újra és újra beleszeretek ebbe a részbe. Több szempontból is a kedvenceim közé tartozik, még ha ez az a rész is, ahol Voldemort nem ténylegesen a dolgok alakítója. Itt nem ő a főgonosz, sőt mondhatni nincs is. A könyv nélkülözi a többi részre vonatkozó megszokott formulát, ahol az egész év egy Voldemorttal szembeni összecsapást készít elő.

Mindig nagyon érdekelt Voldemort első uralmának ideje, ami a könyvekben nagyon szépen előkerül. Néha szinte a hideg kiráz annyira borzasztó belegondolni. Mivel a filmek mondhatni csonkítottak rajta – és sajnos Harryék idejében sem látni teljes erejében… – így gyakran képes vagyok elfeledkezni arról mennyire borzasztó ellenfél is lehetett ő egykoron. Ami nekünk a második világháborús rémségek, az a varázsvilágban a Voldemort elleni első háború. Talán a harmadik rész azért is annyira kedves a számomra, mert rengeteget tudunk meg ebből az időszakból. Mind Harry szüleinek halálán keresztül, mind Sirius Black elmeséléseiből.

Ráadásul itt került elő két kedvenc szereplőm is, Sirius és Remus személyében. Mind a ketten a maga módján különleges, és szerintem nem véletlenül fogadnék el szívesen egy Tekergőkről készült sorozatot, akár a Roxforti éveikben kezdve, akár felnőtt koruk idején.

A történetvezetés szerintem ebben a részben is magas szintű volt – és itt nem az apró logikai dolgokra gondolok, mert annak vannak hiányosságai – mert ha valaki nem ismeri, szinte a könyv első felében végig képes az olvasót az orránál fogva vezetni. A csattanó pedig tényleg hatalmasat üt.

Az egyetlen hiba, amit fel tudok hozni a résszel kapcsolatban azonban épp az, hogy nagyon érződik rajta a tipikus „Azért mert az írónő így tervezte” mentalitás. Millió meg egy ponton lehetett volna úgy alakítani a gyerekek terveit, ezáltal a történetet is, hogy a vége jó legyen, ezt majd SPOILERESEN…

De addig is… mind ennek ellenére a könyvet nem tudom rossz pontszámmal értékelni

Értékelés: 5* csillag

Spoileresen:

Szóval… Miért kellett Siriusnak ilyen rossz helyzetbe kerülnie? Hiszen a francba is varázslókról beszélünk! Ne mondja már senki, hogy nem adhattak be neki Veritaserum-ot (melyről természetesen csak a következő könyvben szereztünk tudomást, de akkor is), vagy nem nézhették meg az emlékeit. Akár annak idején, mielőtt elítélték volna, akár most, amikor megszökött és váltig állította, hogy Pettigrew a bűnös. 

Harry Potter és a Titkok Kamrája: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A ​szemközti falon valami fénylett. Óvatosan közelebb mentek, s közben hunyorogva fürkészték a sötétséget. A lobogó fáklyák fényében egy felirat csillant meg. Valaki fél méter magas betűkkel ezt mázolta a két ablak között a falra: FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK!

Harry Potter varázslónak született, és jelenleg második tanévére készül a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában. De már a szünidő sem telik eseménytelenül: egy nap különös szerzet , egy házimanó jelenik meg a Privet Drive-on, és közli Harryvel, hogy nagy veszély leselkedik rá, ha visszatér az iskolába. Harry a riválisa, Draco Malfoy mesterkedését sejti az üzenet mögött, és nem törődik a figyelmeztetéssel. Sőt, valójában el is feledkezik róla, ugyanis barátja, Ron egy repülő autón megszökteti a kibírhatatlan Dursley-éktől, s Harry a nyár további részét Weasley-éknél tölti. Ám a Roxfortba visszatérve hamarosan beigazolódik, hogy Dobby, a házimanó nem a levegőbe beszélt. Szörnyű dolgok vannak készülőben…

A Kate Greenaway-díjjal kitüntetett Jim Kay pazar illusztrációkkal jeleníti meg J.K. Rowling varázslatos világát az immár klasszikus sorozat második kötetében.”

Vélemény:

Emlékszem, mikor életemben először olvastam ezt a részt, akkor épp nyaralni mentünk, és akkor először történt meg velem, hogy nyaralás alatt sikerült kiolvasnom egy egész könyvet. Ezt hatalmas dologként éltem meg.

A filmet bevallom, nagyon sokáig nem láthattam. Kiskoromban, amikor kortársaim már oda-vissza látták a Harry Potter filmeket, én mindig csak addig nézhettem őket, amíg megjelent bennük az ominózus gonosz, vagy szörny. (A bölcsek köve, nagyjából addig volt számomra nézhető, amíg Harry szembe nem került Voldemorttal, ez pedig addig, míg le nem értek a Titkok Kamrájába, ezt őszintén meg is értem, hisz volt, hogy az asztal alá bújtam, mikor hallottam a suttogásokat.) Ennél a résznél éreztem azt leginkább, a könyv többet tud adni, mint a film és ez nekem egy igencsak meglepő élmény volt akkoriban, és ma is nagyon szerettem.

Bár az eleje egy enyhe logikai bukfenccel indít, viszont mivel gyerekekről van szó, így nem meglepő az, ha nem épp a legésszerűbb dolog jut eszükbe először, példának okáért megvárni, amíg Ron szülei ki nem jutnak és együtt elintézni, hogy mitévők lehetnének a Roxfortba jutás kapcsán.

Szerintem valahol az egész „aranyvérűek” és „sárvérűek” helyzet, itt csúcsosodott ki leginkább, és voltak benne kifejezetten erős részek, amiket egy gyerek szerintem olvasás közben egészen másképp él meg mint egy felnőtt.

Mivel ismertem a történetet, így nem értek meglepetésként azok az események, amiket Harry megélt, viszont szerintem még mindig ötletesek benne a csavarok, és jól kitaláltak. Elsőre igencsak meglepő lehet. Még mindig érzem benne a mesei hatást az által, hogy sok mellékszereplő eléggé egy dimenzió környékén mozog, ám mivel ifjúsági regény, így nem rossz az, ha a jó és rossz között érezni lehet a távolságot. (Aztán tudom, hogy lesz ez a könyvsorozat még komolyabb is ;) ).

Tom Denem egy kifejezetten érdekes karakter volt, és még mindig nem bánnám ha egyszer az ő történetét is látnánk valamilyen formában. (A rajongói film sem volt utolsó, de azért mégsem az igazi.)

A főszereplőket továbbra is kedveltem. A Weasley család pedig egyszerűen fantasztikus!

U.i.: Most, hogy másodjára olvasom őket, már kezd egyre kevésbé tiszta lenni nekem az, miért is kell annyira ellenszenvesen tekinteni Dumbledore-ra… mert hallottam már vele szemben kritikákat. Szerintem egy nagyon jó karakter, és rengeteg bölcs, megfontolandó gondolata van.  

Értékelés: 5 csillag

Harry Potter és a bölcsek köve: J. K. Rowling

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Harry remegő kézzel megfordította a küldeményt. A borítékot lezáró piros viaszpecsétet címer díszítette: oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy R betűt.

Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!”

Vélemény:

Harmadik alkalommal is a kezembe vettem ezt a könyvet, de továbbra is megunhatatlan élményt jelent számomra. Mikor először találkoztam vele, épp befejeztem a nyolcadik osztály, a gimibe lépés küszöbén álltam, és emlékszem a gólyatáborban én voltam az a lány, aki szereti a Harry Pottert, hiszen akkoriban is épp nagy rajongói időszakomat éltem.

Még most is úgy érzem, hogy ez a könyv nagyon szépen van felépítve. Rowlingot nem akarom megítélni, hisz számomra az írásmódja teljesen megfoghatatlan, mert én mindent, amit a könyvön keresztül kaptam Tóth Tamás Boldizsárnak köszönhetek, aki ilyen fantasztikusan fordított le benne mindent. A régiés kifejezések, a magyarba szépen átírt beszélő nevek, és számomra igazából ez adta a könyv varázsát. Az írónőről pedig akármit is gondolnak mostanában, és akármit is gondolok én, egy valamit nem lehet tőle elvitatni, azt, hogy tényleg egy nagyon különleges világot és bele tényleg szuper karaktereket talált ki.

Most újra elolvasva az első részt, kicsit azt érzem, hogy még nagyon meseszerű az egész, és talán épp ez is benne a szép. A történet nem a gyomorba vágásokkal kezd, hanem a gyermeki képzelőerővel, fantáziával, egy felnövés történettel. Harry nem egy nagyképű karakter, és ez egy remek írói húzás lett. Hiszen ő a kis túlélő ugyan, de mivel nem a varázsvilágban nőtt fel, ez a tény nem szállhatott a fejébe. Ron és családja egyszerűen imádnivaló, hiszen mint család, és mint személyiségek is nagyon jól működnek. Hermione pedig szerintem egy nagyon jó lány karakter – bár annyira nem ritka, hiszen fiúk mellett ritkán kerül egy történetbe legjobb barátnak egy cica-baba. A karaktere néha kicsit strébernek érződött, de kell is ilyen a csapatba.

Mivel nem először olvastam, a filmet pedig már szerintem kismilliószor láttam így egyértelmű, hogy a csavarok egyáltalán nem szolgáltak számomra meglepetéssel, de el tudom képzelni, hogy egy-egy húzás, annak idején amikor még kisebb visszhangja volt a történetnek mennyire meglepő lehetett az olvasók számára. Vagy akár manapság is annak, aki valamilyen oknál fogva még sosem találkozott a történettel.

Akad egy-két logikai bukfenc ezt belátom, viszont ha valaki csak a filemt látta, annak is jól jöhet, mert itt-ott magyarázatokkal szolgál, kibővíti a más ismert történetet.

Értékelés: 5 csillag