Leírás (forrás: moly.hu)
„A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.”
Vélemény:
Nem tudom, miért lehet az, hogy erre a könyvre sokkal kevésbé emlékeztem, mint a többi részére. Talán szerepet játszhat, hogy nekem sajnos nincs meg, így most nem a hangoskönyvekhez, hanem a könyvtárhoz fordultam. (Ám épp emiatt kevesebbszer is kerülhetett a kezembe.) Amikor a kedvenc Harry Potter könyveimre gondoltam eddig mindig a második, harmadik és ötödik rész merült fel, de most olvasva rájöttem a Félvér Herceg mennyire király kötet!
Kezdjük azzal, hogy Dumbledore talán ebben a könyvben volt a leginkább jelen és mind az a bölcsesség és vidámság, ami a többi köteten is végig kísérte, itt csúcsosodott ki. Hozzá kapcsolódik az, hogy könnyeimet törölgetve olvastam a sorokat pedig könyvek közben nem szokásom ám sírni.
A főszereplőink most a könyv nagy részében kissé külön utakon jártak. Talán Hermione szerepe ebben a részben volt, ha mondhatom így a legkevesebb és Ron is inkább csak próbálta élni a fiatalok mindennapjait. Harry ellenben mást sem tett csak Draco után nyomozott, ami néha számomra már kissé nevetséges helyzeteket is szült. Mivel pontosan tudtam mi fog történni számomra a könyv végkimenetele nem volt egyáltalán meglelő, sok fordulatra és csavarra emlékeztem.
Viszont!
Itt éreztem újra azt, amit talán legutóbb az ötödik résznél is, hogy aki csak a filmet látta az nem ismeri a történetet igazán. A hatodik rész számomra legerősebb jelenetei mind egytől egyig olyan pillanatokhoz kapcsolódtak, amelyeket a vásznon nem vagy csak nagyon enyhén és elvétve jelenítettek meg. Példának okáért ott van Tonks és Remus kapcsolatának alakulása ami a könyvben mondhatni egy rejtély, míg a filmben időt sem adtak nekik. Vagy Bill sérülése a harc alatt. De ami a leginkább megfogott az Voldemort múltja. A filmben ugyebár csak Dumbledore látogatta meg őt az árvaházban, majd láthattuk a jelenetet Lumpsluck szobájába, de nagyjából ennyi. A könyvben előkerül a nagyapja, az anyja, a fiatalkora… sok ember, akik valamilyen módon kapcsolatba léptek vele, és te jó ég! Mindig magával ragadtak a jó thrillerek és krimik, de az elmúlt időszakban már a horrort sem vetettem meg, így amikor a Gomold házat és annak lakóit megismertük a hideg futkosott végig a gerincemen. Annyira borzalmas volt elképzelni, mint amilyennek mondjuk egy-két horror elmebeteg családját gondolná az ember, és akkor tételezzük fel, hogy a későbbi Voldemort ezeket a géneket örökölte. Apropó ha valaki azt hiszi hogy a Harry Potter egyszer ifjúsági könyv, azt igencsak meglepheti a „ringyó” szó felbukkanása a sorok között.
A könyv kifejezetten sötét hangulatú, számomra azonban rengeteg elgondolkodtató jelenetet tartogatott, amihez azt hiszem agyilag érnem kellett még az első olvasás óta. Viszont megérte újra a kezeim közé venni és bár a sorozat még mindig a szívem csücske mindig voltak közötte hozzám közelebb álló részek, és azt hiszem ezzel egy újabb kedvencet is avattam.
Értékelés: 5 csillag
Kedvenc idézet (spoileres)
„Hát még mindig nem érted? Voldemort, mint minden zsarnok, maga teremtette meg a leveszélyesebb ellenfelét! Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág! Voldemort is tudta ezt! Mindig résen volt, mindig figyelte, ki lehet az, aki majd szembeszáll vele. Mikor hallott a jóslatról, gondolkodás nélkül támadásba lendült, és ennek eredményeképpen nem csak hogy kijelölte az az embert, aki nagy valószínűséggel a vesztét okozza majd, de ő maga adott halálos fegyvert a kezébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése