Leírás (forrás: moly.hu)
„1860. Róma.
Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába.
Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire.
Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője.
Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet.
Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott.
Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel?
Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában?
A történetet valós események ihlették.
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat.
A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.”
Vélemény:
Szerintem ez egy nagyon jó folytatása lett az előző résznek. Itt már sokkal inkább éreztem az izgalmasabb, nyomozásokkal teli részeket, az álcázásokat. A szereplők továbbra is megmaradtak a kedvencek között, és Blanca még mindig egy kifejezetten üdítő színfolt a női karakterek között. (Nem ebben a könyvben, inkább úgy nagy általánosságban).
Így a két rész elolvasása után azt kell mondjam, az írónőnek tényleg jobban állnak a több részes, hosszabb hangvételű történetmesélések, mint azok ahol egy könyv alatt próbál egy elég szövevényes dolgot elmesélni. Úgy éreztem minden szépen le lett zárva, viszont fennhagyva a folytatás lehetőségét is.
Az egészet szépen el tudtam képzelni, megvoltak a fejemben a filmkockák, még szinte az is mit, milyen szögből képzeljek el. Volt, hogy én is képes voltam aggódni egy-két szereplőért és számomra a legerősebb rész az volt, amikor Veronica bekerült a zárdába. Ott éreztem igazán mennyire sötét dolgok is történnek a háttérben, és már tényleg együtt tudtam izgulni a szereplőkkel, hogy csak kapják el ezeket a rohadékokat. Kiemelném mennyire élveztem azt, hogy ebben a történetben nem a férfiak voltak kinevezve szemétládáknak, mert az egyházban történt sötét dolgokról szóló történetekben általában a papokat nevezik meg bűnbakokként, itt azonban az egyik legsötétebb karakter maga Maria Lusia. Jó látni, hogy a könyv megfelelően osztotta el a karaktereket. Az egyházon belül is vannak jók és rosszak, férfiak és nők egyaránt, mind a két oldalon.
Tetszett, hogy a történet végére nagyrészt rendeződtek a helyzetek nem maradt sok függő szál, amit ne oldozott volna fel az írónő.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése