Drakula: Bram Stoker

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Jonathan ​Harker, az ifjú londoni ügyvédbojtár az erdélyi Kárpátokba utazik a dúsgazdag Drakula gróf kastélyába, hogy egy angliai ingatlan megvásárlásában a várúr segítségére legyen. Nem is sejti, valójában minek köszönheti a meghívását, hogy mit tervez Drakula, és hogy pokoli tervével milyen szörnyűségeket készül a világra szabadítani.

Csikordul a várkapu, a házigazda szívélyesen köszön:

– Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!

Hány éves lehet ez a hegyes fogú, fura várúr: hetven?, nyolcvan?, száz?

Mire Harker rájön, hogy négyszáz, már szinte késő, csak egyvalaki segíthet: a vampirológia holland szakértője, dr. Abraham van Helsing. Vele szövetkezve igyekszik Jonathan „megmenteni a világot”, hiszen abba – emberi számítás szerint – ő maga is beletartozik menyasszonyostul. Van Helsing mindent tud: hogy Drakula irtózik a napfénytől, a fokhagymától és a kereszt jelétől, és hogy a vámpírokat csak a szívükbe vert karóval lehet elpusztítani…

120 évvel ezelőtt, 1897-ben jelent meg angolul a vámpírtörténetek klasszikusa. A dublini születésű Bram Stoker (1847-1912) Vámbéry Ármintól hallott Drakuláról. Hosszas könyvtári kutatómunka eredményeképpen írta meg ezt a fojtottan erotikus horrort, amelyből az idők során számos színpadi és filmfeldolgozás született. A vámpír gróf talán legemlékezetesebb megszemélyesítője mindmáig a „halhatatlan” Lugosi Béla.

Legyen üdvözölve a mű teljes fordításában, kedves olvasó”

Vélemény:

Október alkalmából fellángolt bennem a vágy arra, hogy valami olyat olvassak ami meglovagolja ennek az időszaknak a hangulatát. Őszinte leszek én az első őszi levelek megjelenésétől kezdve Halloween lázban égek még ha sok alkalmam nem is adódik megünnepelni ezt az időszakot, de az olvasmányaimban szerettem volna ennek kedvezni.

Úgy érezte a Drakula egy megfelelő választás lesz, hiszen sok feldolgozását szeretem, és a történet sem volt számomra ismeretlen azonban… Hát hol is kezdjem.

Meglepett a történet leírása. Persze hozzászoktam már, hogy a korban amikor íródott gyakran alkalmazták a levél, napló formátumos elbeszéléseket, ám a maga nemében mégis különleges volt abban, hogy több szereplő naplóján és akár újságcikkeken keresztül ismerhettük meg a történetet. El tudom képzelni, hogy a kor emberei számára ez egy vérfagyasztó mese lehetett, amely fordulataival és titkaival fenntartotta az érdeklődést de mára, mikor mindenki ismeri Drakula nevét ez már egészen más volt.

Az első részt, ami Erdélyben játszódott kifejezetten kedveltem. Kellően misztikus és ijesztő lett azonban innentől kezdve főleg Van Helsing megjelenésével nekem elkezdett túl unalmas és vontatott lenni. Ez persze a saját érzésem és elhiszem hogy sokaknak ez tetszik, de nekem most olyan érzésem volt közben, hogy a párbeszédek túlírása (az, hogy a főszereplők közül mindenki barokk körmondatokban mondja el azt is, hogy ki kell mennie mosdóba), meg egymás folyamatos körbecsókolgatása, főleg Mina állandó dicsérgetése nagyon sok volt. Azt hiszem a leghelyesebb kifejezés hogy az én ízlésemnek túlságosan modoros volt ez a könyv, és inkább természetfeletti krimi, mint akár horror.

Értékelés: 3,5 csillag

Angyalok és démonok (Robert Langdon 1.): Dan Brown

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Robert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet – az Illuminátusok – bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen.

Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.”

Vélemény:

Nem először olvastam már a könyvet és csak annyira emlékeztem róla, hogy máskor tetszett. Meg egy-két momentumra a fő cselekményekből (leginkább a könyv legnagyobb csavara maradt meg, de már az sem pontosan). Valószínűleg még pár évvel ezelőtt sem voltam elég érett hozzá, ugyanis a mostani olvasásomkor akadtak pillanatok amikor úgy éreztem egy mesteri művet tartok a kezeim között, régen pedig csak szimplán tetszett.

Mindig is magával ragadtak a kissé sötétebb karakterek szóval azt kell, mondjam bérgyilkos jeleneteit imádtam olvasni, bár Robert Langdon karaktere is egy olyan személyiség, aki megéri a pénzét. Nem mondom, hogy sosem látott főszereplő az övé, mégis néhány apró mozdulattal sikerült nagyon különlegessé tenni, ami megkülönbözteti őt a többi nyomozós könyv karaktereitől.

A filmet őszinte leszek nem láttam, és nem is tervezem megnézni, mert nekem a fejemben olvasás közben kialakult egy kép a szereplőkről, amit sehogy nem tudok a film castingjával összeegyeztetni, és úgy érzem olvasva sokkal több dimenziós maga a történt. Engem a történelem jobban érdekelt mindig is, mint a tudomány, így az elején főleg a CERN-nél játszódó jeleneteknél inkább csak olvastam a leírtakat, de gyakran nem fogtam fel belőle semmit, csak a lényeget emeltem ki. Viszont Langdon eszmefuttatásait ellenben nagyon szerettem. Talán az is sokat hozzáadott, hogy azóta egyszer én is eljuthattam Rómába és a Vatikáni múzeumban is járhattam, így sokkal könnyebben láttam magam előtt a jeleneteket.

Kifejezeten áldásosnak éreztem azt, hogy a regény sok ám nagyon rövid fejezetből áll, így sehol nem kellett túl sok időt húzni, ha nem volt számomra izgalmas egy szál nem kezdtem el unni, hisz azonnal jött a másik.

Értékelés: 5 csillag

A gyógyítók (Vágymágusok 3.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban? 

Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út.

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Azt hiszem, így utólag kijelenthetem, hogy a három rész közül ez lett a nagy kedvencem. Elképesztően kalandos lett, szinte mindig tartogatott számomra új meglepetéseket és itt fogtak meg leginkább a karakterek is.

Köztük is kiemelném leginkább Delont, aki amikor csak előkerült a lapokon egy olyan mosolyt csalt az arcomra, amiről jobb nem is beszélni. A mondatai, a személyisége, minden egyes apróság amit tett egyszerűen annyira összetetté változtatta őt, hogy ha csak róla kellett volna olvasnom esküszöm és azt is élvezem.

Az előző részekkel ellentétben itt már sokkal nagyobb szerepet kapott a háború, és úgy érzem a szerelmi vágyódások a főleg a könyv második felétől némileg kezdtek mellékszállá válni, ami nem elvitte a történet lényegét hanem éppen szépen belesimult annak fő sodrásába. Rianna végre megmutatta mire is képes igazából. Egyszerűen annyi, de annyi fantasztikus pillanat volt ebben a részben, hogy nem tudnék közülük választani és a szereplők is mind fantasztikusak lettek. A megszólalásaik szinte hangosan felharsantak a papírról, annyira (számomra) életszerű megfogalmazások hagyták el a szájukat.

A vége pedig… Olyan egyszerű volt, amíg befejeztem az egyik részt és jöhetett a másik, de hirtelen ennek az egésznek vége lett és kitudja meddig várhatok még a folytatásra, pedig rögtön a kezeim közé kellett volna kapnom. Legalábbis így érzem. A könyv továbbra is minden abszurditása és furcsasága ellenére nagyon tetszik!

Értékelés: 5 csillag

 

A két herceg (Vágymágusok 2.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…

Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.

Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?

Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.

Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.

„Pusztulj vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Ez a második rész (bár az első sem volt kutya) valamiért már sokkal jobban tetszett nekem. Több volt benne az izgalom és nagyon szerettem azt, hogy végre Roan is elő mert lépni és végre vállalta a helyét a nővére védelmében.

Kifejezetten erről a részről már egyáltalán nem lehet spoiler nélkül beszélni sokat, de azért nagyjából megpróbálom. A helyzet, hogy kifejezetten imádtam benne amikor a világ egyre inkább kezdte megmutatni önmagát. Sokkal több érdekes szereplő került elő, és már nem csak Rianna és az ő általa megítéltek látszódtak rajtuk hanem elkezdtek megjelenni a sajátos személyiségjegyek, az érdekes és értékes gondolatok. Néhány esemény kirajzolódott a múltból, számomra ez egyike volt a könyv legerősebb pillanatainak, amikor erkölcsi dilemmák merültek fel egy-egy törvény kapcsán. A regény bővelkedik emellett a magával ragadó idézetekben is, néha konkrétan Rianna gondolatait oldalanként kijegyzetelném, és sosem érzem azt, hogy fölösleges valamit elolvasni benne.

Megjelent a kedvenc szereplőm (bár erről majd a harmadik rész véleményében, amit időközben szintén kiolvastam). És hangosan felröhögtem amikor kiderült hogyan is működik ez a gyógyítási folyamat. Lidérc sem az a tipikus férfi szereplő mind a hasonló könyvekben elő szokott fordulni és ez is felüdítő. Aztán ott vannak a nevek, amik annyira szépek igazi magyar fantasy hangzásúak.

Azt hiszem meg tudom érteni azokat az embereket, akiket ez a könyv elvesztett, de számomra nagyon különleges. Minden abszurditása ellenére százszor inkább ez, mint egy tucat erotikus regény, amiben hatvankilencedik alkalommal is az unásig ismételt szex jeleneteket kell olvasni. A könyv mer merőben új lenni, szóval én csak ajánlani tudom!

Értékelés: 5 csillag

Álruhában (Vágymágusok 1.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Lehet ​barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!”

Vélemény:

Nagyon féltem ettől a könyvtől, és ezt most őszintén fel merem vállalni. Amikor egyik barátnőm mesélt róla, akkor kissé kétkedve hallgattam a számomra túlságosan megfoghatatlan, elborult pillanatokat. Mind emellett pedig az sem adott túl sok bizalmat, hogy az írónő egy korábbi könyve, ha nem is okozott számomra akkora csalódást, de nem is éreztem tökéletesnek.

Azonban úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak, mert valahol csak megfogott. Azt hiszem előre leszögezhetem, hogy nagyon jó döntés volt!

Rianna karaktere számomra az elejétől a végéig nagyon erősen működött, a legtöbb vörös pöttyös könyvre jellemző kliséket (nem lett egy rémült kisegér, de egy végzet asszonya sem, aki minden mondatával megőrjíti és/vagy az őrületbe kergeti a férfiakat). A világ felépítése nagyon különleges lett, bár eleinte őszintén csak kapkodtam a fejem, hogy mi miért történhet, de szépen fokozatosan minden a helyére került. A mellékszereplők pedig nagyon megfogtak. A cselekmény vonzott magával és egyszerűen csak beszippantott a könyv.

Azt hittem kiakaszt majd a sok szexuális és vágyakra tett utalás, de annyira érzem a könyv mélységét is benne. Úgy feminista, hogy közben nem mászik az ember arcába. Megmutatja mitől nő a nő… A nő létre tud hozni valami újat, míg a férfi csak használ, de végeredményben az ember társas lény marad és mindenkinek szüksége van egymásra.

Egyszerűen hihetetlennek éreztem, mennyire összetett világot adott ez a történt még úgy is, hogy mindössze egy szeletét láthattam az egésznek. Szinte látom, hogy az írónő fejében mennyi minden mozoghatott, miközben a sorokat papírra vetette. Mintha amit látnék csak a jéghegy csúcsa lenne.

Alig várom, hogy olvashassam a második részt!!!

Értékelés: 5 csillag

 

Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.): R. Kelényi Angelika

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Barcelona ​és a szerelem íze…

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.”

Vélemény:

Az írónőnek korábbi könyveivel már találkoztam. Volt ahol a történet nagyon megfogott, más helyeken a környezet, amiben játszódott, és úgy éreztem nyár van, itt az ideje belekezdeni valami kis könnyedbe. Lehetőleg szép tájakon, különleges helyeken…

Na a könyv mindent adott csak épp ezt nem.

Caroline ritka irritáló karakter volt, és ezt már az első pár oldalban sikerült bőven megalapozni. Egészen addig a pillanatig még szimpatikusnak is találtam, amíg nem kezdett el gondolatban azon nyavalyogni, hogy ha leszokik a cigiről akkor elhízik… (Meg az édes f*szom…)

35 éves, de nincs felelősségtudata, nincs benne tartás és azt kell mondjam sok józan ész se. Kiharcolja magának állítólag álmai melóját, de amikor végre ott kell lennie is csinálnia kéne, akkor még ő van kiakadva azon hogy a főnöke rászól az időben való leadás miatt. Nagyon megérdemelte volna, hogy kirúgják!

A történet alapötlete amúgy érdekes lett volna, de akadtak benne olyan pillanatok amiket nem kellett volna túlerőltetni. Például amikor Tom furcsállta, hogy egy csinos nő miért regisztrál társkeresőre… mintha ahhoz 50 éves nőnek kéne lenni de komolyan… nagyon sok huszon éves talált igaz szerelmet társkeresőn (persze vannak rémsztorik is) de a kettő arányai nagyjából hasonlóan vannak. Épp annyian házasodnak társkeresőről, mint ahányakat sorozatgyilkosok hálóznak be… sőt szerintem az előbbi magasabb szám. De, hogy alá legyen támasztva ez az elő pár megismert katalán férfi maga volt a földre szalajtott pokol. Én már komolyan csak a fejemet fogtam, hogy egy magyar írónő hogy lehet ilyen rossz véleménnyel mindenkiről aki nem angol és nem úriember.

Emellett pedig elegem van abból, hogy a könyvekben a női főszereplők ha két pasi közül kell hogy válasszanak vagy az egyiket el kell hogy hagyják, akkor mindig full egyértelmű ki lesz az, mert az egyik a Sátán a másik meg a herceg fehér lovon… Könyörgöm erősebb lenne ha két jó karakterek közül kellene választani mert erősebb lenne a döntés.

Amit nagyon hiányoltam az Barcelona megismerése. Bár itt rá kellett jönnöm, hogy engem a külföldön játszódó történetekben valahogy mindig jobban érdekelnek a látványosságok és a különleges pillanatok, mint az ételek. Nem nekem való a gasztro regény…

Eleinte 2 csillagot akartam adni erre a könyvre (mert szerintem akad benne egy-két kifejezetten káros gondolat), de végül Caro utolsó randija miatt megkapta a hármat, ott tényleg fontos és érdekes témák merültek fel és ezt muszáj vagyok pozitívan értékelni. Mert ha ő egy elviselhetetlen nőszemély is szerintem, legalább akadt egy-két igencsak érdekes mellékszereplő.

Értékelés: 3 csillag

A balatoni sellő: Király Anikó

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A balatonfüredi Rózsalakba rég nem látott lakók érkeznek. A kalandvágyó, cserfes Szofi alig várja, hogy újra felfedezze a helyet, ahová nagyszülei emléke köti, és új barátokat szerezzen, köztük egy Jókai nevű írót. A város az Anna-bálra készülődik, a bál szépe majd a Balaton Jégszíve nevű, gyönyörű ékszert viselheti. Ám különös események zavarják meg az előkészületeket: feltűnik a balatoni sellő, egy csendőr pedig mindent megtesz, hogy egy rejtélyes iránytű ne juthasson el tulajdonosához…

Az Új Kedvencek-sorozat legújabb kötete is a régi lányregények hangulatát idézi fel.”

Vélemény:

Első találkozásom az Új Kedvencek sorozattal és bevallom egy kicsit tartottam is tőle. Attól féltem ez is olyan mű lesz, mint a magyar történetek általában és a sztorit teljesen elviszi majd egy érdektelen erőltetett szerelem, és cseppet sem szimpatikus karakterek…

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Muszáj vagyok azonban egy egészen más megközelítéssel kezdeni. A könyv egyszerűen gyönyörű. A letisztult képvilág, a különleges borító anyag… Igazából már a kezemben tartani is élveztem.

De mi a helyzet a történettel?

Úgy érzem ez a regény nagyon sok korosztály számára lehet izgalmas és érdekes. Még a nagyobbak is tudnak nevetni Szofi kalandjain, azon a gyermeki vidámságon, ahogy az életet szemléli, de Aliz vele ellentétben már behoz egy erős drámát. A kort gyönyörűen adta át a történet, szinte láttam magam előtt azon évek Balaton partját, és azért volt itt kaland is szép számmal.

Érzésre enyhén visszahozta nekem azt a leírhatatlan állapotot, amit az Ambrózy regények olvasása közben már megtapasztalhattam, bár itt nem volt egy erős krimi szál, de mégis lehetett kapni mindenféle érdekes szerelőkből. Egyszerűen nem találtam benne olyan szálat, ami ne érdekelt volna és ne olvastam volna élvezettel. Sőt egy időpont után úgy felpörögtek az események, hogy letenni sem nagyon akartam mert már kíváncsivá tett, hogyan oldódik fel néhány kellemetlen szituáció.

Egy pillanatig sem bánta, hogy úgy döntöttem elolvasom!

Értékelés: 5 csillag

A háború jegyesei: Soraya M. Lane

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„London, 1944. Két fiatal ápolónő találkozik a vasútállomáson. A céljuk közös: csatlakozni a háborúhoz. Scarlet arra törekszik, hogy megtalálja eltűnt vőlegényét, Thomast, és bebizonyítsa magának és családjának, hogy erősebb, mint hinnék. Ellie-nek a vérében van a másokról való gondoskodás, de szegényes családi háttere merőben eltér Scarlet előkelő neveltetésétől. Bár Ellie bátornak mutatja magát, pont annyira feszült amiatt, ami rájuk vár Franciaországban, mint Scarlet. Normandiában a két barátnő hamar összetalálkozik a látszólag rendíthetetlen nyugalmú Lucyvel. Scarlet és Ellie csodálattal adóznak Lucy bátorságának és hozzáértésének, de a tapasztalt ápolónő pontosan tisztában van az általuk választott hivatás veszélyeivel, és még ő is attól tart, hogy nem jutnak haza élve. A háború brutalitása a végsőkig kikezdi őket, ezért túlélésük érdekében Scarletnek, Ellie-nek és Lucynek egymásra és a barátságuk erejére kell támaszkodniuk.”

Vélemény:

Nem tudtam mire számíthatnék ettől a könyvtől.

Megfogott a leírásban a helyzet, amibe a karakterek kerültek, hiszen gyakorta az emberek megfeledkeznek arról, hogy a fronton nem csak katonák tevékenykedtek, hanem sokan mások is, és épp ezért kezdett érdekelni három ápoló sorsa a II. világháború idején.

De már a könyv elején érezhettem volna, hogy ez a történet nem teljesen tudja majd azt nyújtani amire én vágyom… azt hiszem három szálon fogok végigmenni az eseményeken, hiszen a történet is a három nő személyét mutatta be.

Scarlet: Első körben egész szimpatikus volt, főleg a kitartása és a céljai, hogy megtalálja a vőlegényét, de számomra túl sokszor gondolt arra mennyire elhamarkodottan is döntött azzal kapcsolatban, hogy ápolónőnek állt. Persze az ember gyakran megbánja a döntéseit, de igazából még semmi kemény dolog nem is történt amikor ő már azon agyalt, hogy jó helyen van-e ott… Rájött, hogy nem lesz meleg víz? Nem kap olyan ételeket, mint otthon? Igazából még komoly sebesülteket sem kellett látnia, amikor ő már gondolatban azon töprengett hogy fogja kibírni zuhanyzás nélkül. Na persze azért a történet folyamán szerencsére ezt az idegesítő arisztokrata attitűdöt elengedte.

Ellie: Nagyon megkedveltem amikor megjelent. Egyrészt, mert az írek annyira közel állnak a szívemhez (még mindig nem tudom miért), másrészt mert bár benne volt a félelem ezt próbálta jókedvvel orvosolni. Az ő személyén keresztül belátást lehetett nyerni abba milyen megterhelő is lelkileg a katonák súlyos sebeinek ellátása. Sajnos azonban túl hamar vált egy szerelmes tinilánnyá, és bár érdekes volt… nekem nagyon magalapozatlan lett az egész ami vele történt.

Lucy: Számomra ő volt a legerősebb karakter, hisz nála történtek a legdurvább pillanatok… viszont amikor Scarlet és Ellie túl sokat időzött a közelében sajnos ő is átvedlett szerelmes kislányba… Pedig eleinte többet vártam tőle.

Valójában a könyv nem találta meg önmagát. Akadtak benne nagyon kemény pillanatok, amikor percekig csak pislogtam a sorokra, hogy most tényleg jól olvastam-e ami történt, vagy nem! Borzasztó életek leírása, szörnyű sebesülések… azonban ezeket szinte két oldalanként felváltotta az épp aktuális pasi témák kitárgyalása, ami meg már a könyökömön jött ki. Ehhez mérten számomra a vége is túl happy end lett, mindenki számára… elképesztően Hollywoodi…

De, hogy érzékeltessem is mi az ami miatt egyszerűen nem tudtam ezt a könyvet teljesen szeretni, hadd mutassak egy jelenetet…

„ – Hideg zabkása? Ez a vacsora? – Holly elsírta magát mellette...”

Értem én, hogy a háború nehéz, de könyörgöm, ha valaki vállalta ezt a munkát, ne mondja már nekem senki, hogy a hideg zabkása miatt könnyek szöknek a szemébe. Főleg háború idején, amikor amúgy is alig volt, mit enni… el is tudom képzelni, hogy akár az ápolónők között is akadt valaki aki talán már otthon sem juthatott ételhez mióta…

Értékelés: 3,5 csillag

 

 

A múlt tengerén (Zserbó 1.): Karády Anna

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Szerelem ​a századelőn...

1910, Fiume – A Magyar Királyság egyetlen kikötője.

Az Adriai-tenger partján virágzik a kereskedelem, ezért a híres pesti cukrász, Gerbeaud Emil megvásárolja a fiumei csokoládégyárat, és üzletet nyit az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában. Így kerül a fiumei gyorsvonattal a belvárosi cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka kisasszony egyenesen a híres tengerparti sétaútra – a kalapos kisasszonyok és sétapálcás urak legelőkelőbb üdülőhelyének szívébe.

A Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél, akivel csupán abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek igen határozott víziója van arról, hogyan is képzelik el a jövőt.

Az emberek csupán véletlenül találkoznak életük során, vagy a sors rendeli így?

Vajon a szerelem fordít a sorsunkon vagy éppen beleteljesíti azt?

Karády Anna, a nagysikerű A füredi lány-trilógia írója különleges csemegét kínál a történelmi regények kedvelőinek: új, romantikus története az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az „aranykor" éveibe repíti vissza az olvasókat – emlékeztetve az elfeledett magyar haditengerészeti évekre, amikor az Adria még magyar tenger is volt.”

Vélemény:

Bevallom, úgy kezdtem a könyv olvasásába, hogy egyáltalán nem támasztottam vele szemben nagy elvárásokat. Sőt kifejezetten most úgy éreztem olyat szeretnék ahol nem a történet vonalán, sokkal inkább helyszíneken van a hangsúly ((Ketterdam mocska után kellett valami, ami illik picit a nyári pihenéshez)). A könyvvel nagyon sokat szemeztem, de végül az döntött, amikor megláttam a második rész beharangozását, ami már leírásában is (remélem) érinti az I. világháborút, és felkészítve magam erre a részre, gondoltam itt az ideje elolvasni az elsőt is.

Az írónő korábbi könyveiről a véleményeim itt találhatók: A füredi lány; A füredi földesúr.

Most is, épp úgy mint az előző sorozat kapcsán észrevettem azt, hogy az írónő mennyire szépen tudja bemutatni az adott korszakot. Szinte láttam magam előtt a pillanatokat, a helyszíneket, az öltözékeket, és ezekhez kapcsolódóan a korabeli gondolkodásmód is nagyon megfogott.

Blanka nem volt olyan kiforrott személyiség, de úgy éreztem minden bizonytalansága és féleleme a neveltetéséből fakadt inkább, nem pedig abból, mert ő maga nem lenne képes döntésekre jutni. Ármin azonban jellemében már egy kicsit inkább Mihályra emlékeztetett, nem sok különbséget tudtam volna felhozni a két karakter között, ha csak azt nem, hogy jelen könyvben a férfiú egy kissé csapodárabb jellemnek bizonyul (bár ebből sem sokat lehetett látni).

A helyszín gyönyörű volt, a pillanatok kellően romantikusak, de úgy éreztem ebben a könyven sem találtam meg a számomra legkedvezőbb arányt. A regény nagy részében felépült a cselekmény, kialakult a szerelem, minden tökéletes és szép volt – egy két Blanka által mondvacsinált vitát leszámítva – és nagyjából itt merült fel bennem, hogy vajon mi férhet még a könyv második felébe?

És ekkor jött a konfliktus, ami természetesen megbolygatta főszereplőink szerelmi életét, és egészen izgalmas pillanatokat is szült, de ahogy fogytak a lapok, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a helyzet nem oldódhat meg a regény végére, hisz túl bonyolult ahhoz, hogy könnyen túljussanak rajta. Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy maradt két fejezet, és probléma volt nincs… Kicsit úgy érzem hogy a felmerülő legnagyobb nehézség megint túl hamar lett kiküszöbölve, míg a regény eleje elvitte az időt a kisebb vitákkal és egymás kerülgetésével. Vagy több oldal kellett volna, vagy az elejére egy picit gyorsabb ütem, nem is tudom, de nekem így a vége egy picit összecsapottnak érződött…

Ettől független a könyvnek voltak kifejezetten jó, megmosolyogtató pillanatai is és Blankát még néhány butasága ellenére is meg tudtam kedvelni Annával ellentétben (aki a második részre nagyon unszimpatikussá vált számomra). Kíváncsian várom a második részt!

Értékelés: 4 csillag

 

Crooked Kingdom – Bűnös birodalom (Hat varjú 2.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre. Még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busás jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Elárulták őket, meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát.

Régi riválisok és új ellenségek bukkannak fel, hogy próbára tegyék Kaz csavaros eszét és a csapat törékeny hűségét. Háborúra kerül sor a város sötét, kanyargós utcáin – bosszúért és megváltásért vívott harc, ami eldönti a Grisaverzum sorsát.

Merülj el a világában!”

Vélemény:

Ha az első részéért oda és vissza voltam, akkor kijelenthetem, hogy ez annyira magával ragadott, hogy szabály szerint csak kapkodni tudtam a fejemet. Kevés az a történet ami annyira tetszik, hogy képtelen vagyok benne hibákat találni, mégis azt kell mondjam ez azok táborát erősíti. (Bár láttam a vélemények között, hogy akadnak akik nem osztják ezt, sőt sokan elég negatív kritikával életek… Hála az égnek, hogy nem vagyunk egyformák.)

Ez a rész sokkal hosszabb lett, mint az első de nem is csoda, hiszen 3 regényre való történet lapult meg benne. A könyv felénél úgy éreztem ennyi szálat, amit az írónő elkezdett egyszerűen lehetetlen lezárni úgy, hogy mindenre kapjunk magyarázatot és megoldást, de mind sikerrel járt. Ehhez persze szükség volt a már jól összeszokott csapatra is. Ám azt is megértem miért 15-16 éves kortól ajánlják ezt a könyvet… Akadtak benne pillanatok és helyzetek, amik megkövetelik a korhatárt, valamint témák is. Az egész duológiáról azt mondhatom el, hogy érzetre is sokkal ridegebb, sötétebb hangulatot keltett, mint az ezt megelőző trilógia. De közben mégis úgy érzem, hogy ha egyszer gyerekem lesz és választanom kell, hogy ezt a könyvet adom a kezébe, vagy M1 híradót kapcsolok neki, inkább ezt adom oda majd akkor is ha még nem érte el a megfelelő korhatárt hozzá.

Sajnos nehéz most erről a könyvről úgy mesélni, hogy ne legyen Spoileres és úgy ajánlani, hogy lassan már csak ezzel a kritikával is törvénysértést követek el, de szerintem a benne feldolgozott témák mind reálisak.

- Gyermekkori traumák, és ezek feldolgozása (több irányból is)?

- Tanulási nehézségek és ezekkel való együttélés, valamint ennek megítélése?

- Reális énkép kialakítása?

- Egymás (más kultúra) megismerése és elfogadása?

Igen ez mind megtalálható a könyvben. Emellett nagyszerű párbeszédek, amik szinte peregnek egymás után. Okos GONDOLKODÓ karakterek, ennek legjobb példája Kaz, aki szinte mindig képes kitalálni valamit… És ami legfontosabb, a szoros együttműködés.

Túl nagy Spoiler lenne ezért nem mondok többet mint azt, hogy újra megesett, hogy patakzottak a könnyeim olvasás közben. Ritka pillanatok egyike, így hát megbecsülöm.

Egyszerűen volt az egész regényben valami, amit nem tudnék megfogalmazni, de teljesen elvette azt a butácska érzést amit általában a young adult könyvek szoktak nyújtani. Élhető szerelmek, okos karakterek, és bátor különlegességek!

AJÁNLOM!

Értékelés: 5 csillag

 

Six of Crows – Hat varjú (Hat varjú 1.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.”

Vélemény:

Te jó szagú atya ég!!!

Mint Ravka világával, úgy Ketterdam tolvaj bandájával is találkoztam már a sorozatban így annyira nem lepett meg a jelenlétük, bár az, hogy mennyire más történet kerekedett ki a netflix adaptációban, mint ebben a regényben, az igen.

Ha mondhatok ilyet, talán még az előző trilógiánál is jobban szerettem ezt a részt, és megint nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire jó karakterek kerültek bele. Összetett, titokzatos és mégis összetartó csapat, akiknek a jelenetei annyira beszippantottak, hogy néha azt sem vettem észre, hogy már 20-30 oldalakat olvastam el, pedig csak úgy voltam vele, hogy na még egy kicsit. Fontos női szereplők Nyina és Inej, akik közül mind a kettejük mellett szívesen állást foglalok. Úgy erősek és személyiséggel rendelkezőek, hogy közben nem kell alpári hülye stílusba váltaniuk. Nekem pedig ez mindig fontos volt a női karaktereknél. De azt kell mondjam Wylan, Matthias és Jesper is nagyon közel kerültek hozzám, Kaz pedig tényleg az egyik legkedvesebb karakteremmé lépett elő, bár egyáltalán nem tudnék közöttük különbségeket tenni érzés alapján, egyszerűen mindegyikükért odáig vagyok.

Ketterdam világa egyszerűen lenyűgöző, szinte éreztem magam körül a nyirkos hideget, a világ nagyban különbözik Ravkától, ami bebizonyította nekem, hogy az írónő tényleg mennyire alaposan átgondolta az egészet, és ugyan ez érvényes arra is, amikor Fjerdába jutnak. Minden egyes terület más vallásokkal, személyiségekkel, törvényekkel és saját világlátással bír.

A történet bővelkedett azért csavarokban is rendesen, és olyan szép jelenetekben, amik még ha nem is kifejezetten romantikusként kellene említenem őket, de jobban megmozgattak érzelmileg mint bármilyen több oldalnyi nyáladzás. A konfliktusok generáltak, hanem tényleg komolyak, a karakterek nem csak azért vesznek össze, mert itt volt az ideje és össze kéne kapni valami apróságon, hanem mert tényleg súlyos helyzetekbe keveredtek.

A korhatárt tekintve megértem 15-16 éves ajánlását, hiszen azért itt már voltak benne egészen durva és kemény jelenetek, néhány helyen elképesztő kegyetlenséggel. De talán ép ez fogott meg annyira, hogy nem tudtam elengedni. Láttam az írónő könyveiről hideget, meleget engem eddig az utóbbi győzött meg, de hát nem vagyunk egyformák.

Csak ajánlani tudom!

Az Árnyék és csont trilógia nem szükséges hozzá, de azért én ajánlom, még ha így látom is, az azért valamivel lassabban haladt.

Értékelés: 5 csillag

Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Katona. Idéző. Szent.

Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.

Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.

Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.

Kövesd végig sorsa minden fordulatát!”

Vélemény:

Azon alkalmak egyikét éltem meg a könyv befejeztekor, amit nagyon ritkán. Egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni magammal, annyira beszippantott a világ és akartam még belőle. (Szerencsére már várt rám a Hat varjú.)

De inkább haladjunk szép sorban.

A történet elején nagyon meglepődtem, mert egy olyan szállal találkoztam, ami már a sorozatban egyáltalán nem volt benne, de itt elképesztően erősen hatott egy másik olvasási élményem jutott róla eszembe, ahol a főszál ugyanúgy a föld alá került, de ott a szereplők jobban idegesítettek, ez itt most kifejezetten tetszett.

Mal karaktere ebben a könyvben végre értelmet nyert magának és ki tudott lépni a tökéletes első szerelem köréből, megindokolva minden korábbi tettét és kapcsolatát Alinával. Míg Alina igazából belenőtt a szerepbe, amit neki szántak. Mivel ez egy harmadik rész, elképesztően nehéz róla spoiler mentesen beszélni, de azért megpróbálok.

Számomra ebben a könyvben is épp mint az előzőekben nem feltétlen a történet vonala vitte a hátán az egészet, hanem maga a világ minden egyes különlegességével és gyönyörű helységneveivel. Valamint a karakterek egymás között lezajló beszélgetései. Az Éjúr közelében mindig érezhető feszültség, Nyikolaj néha viccekbe rejtett komolysága, Baghra története és tanácsai…

Valamint lehet Alinát bármennyire idegesítőnek tekinteni, számomra valahogy még így is szimpatikusabb volt, mint a női karakterek többsége az átlag regényekben. Nem volt sem túl kevés, sem túlságosan sok… és képes volt nagyot fejlődni a történet végére. Nem fogom tagadni, a regény végén egyszer könnyeztem (bár a sírásig nem jutottam el az nálam tényleg ritka), a legvégén pedig csak egyféle melegséget éreztem mellkasomban mert azt láttam, hogy ennek a történetnek ide kellett kifutnia. A lehető legjobb lezárást kapta.

A fordítással (mint rájöttem) az egész regény során akadtak gondjaim, így nem tartom kizártnak, hogy a jövőben egyszer eredeti nyelven is belevetem magam ebbe a világba. Határozottan többször olvasós sorozat.

Értékelés: 5 csillag

Siege and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.): Leigh Bardugo

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.”

Vélemény:

Azt hittem nem érthetnek akkora meglepetések – jó, tudtam hogy bizonyos szálakat a sorozatba építettek be és a könyvben ezek nem szerepelnek – de sokkal jobban sikerült meglepődnöm, mint terveztem.

Ezen a szinten a sorozat már épp csak nagyjából nyúlt a könyvekhez, átvéve egy-egy szereplőt és párbeszédet, annyira más, volt a regény. Mintha egy teljesen új történetet kaptam volna, mégis mind a kettőt nagyon szerettem. De, hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű talán jobb ha a negatívumokkal kezdem, ami nem más, mint Alina és Mal féltékenykedése és vitái. Megértettem, volt helye de közben mégis annyira feleslegesnek tűnt néha, hogy számomra azt az érzetet keltette, mintha csak időhúzásra lenne jó. Ha egyszer valamit megbeszéltek miért kell újra és újra veszekedni róla?

Azt hittem, a könyv lassabb és kissé unalmasabb lesz, mint az első része volt, hisz kevesebb szerepet kapott benne az Éjúr (akit én minden egyes negatív tulajdonsága és szemétsége ellenére is imádok), de a megjelenései mindig erős beszélgetéseket eredményeztek, és szinte éreztem a feszültséget lekúszni a lapokról. Kellően sötét és fenyegető lett.

Azonban nekem a könyv legnagyobb fénypontja Nyikolja lett! Már a sorozatban is felfigyeltem rá, de itt azért igencsak másképp ábrázolták, megmaradtak bizonyos karakter jegyek de kicsit erősebb lett a rosszfiús kisugárzása is, ami nagyon jót tett neki. Megszólalásai a kedvenceim lettek, ahogy a beszélgetései is. Szeretem a hozzá hasonló karaktereket.

Érezhető hogy a könyv átkötés az eleje és a vége között, mert olyan egetrengető dolgok nem történtek (talán az utolsó 50 oldalban), de nekem így is nagyon-nagyon tetszett! Olvastatta magát.

Értékelés: 5 csillag