Leírás (forrás: moly.hu)
„Kegyetlen titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában
1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik.
Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.
Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére.
A történetet valós események ihlették.
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.”
Vélemény:
Nem ez volt az első könyvem az írónőtől, de azt hiszem ezzel érkezett meg hozzám igazán. Láthatóan a több részes könyvek sokkal közelebb állnak hozzá, jobban ki meri fejteni a dolgokat és a lassabb tempó jót tesz az alapvetően érdekes ötleteinek.
Amikor Itália, Róma és úgy bármi, ami olasz, valamint az egyház szóba kerül, nekem általában a reneszánsz korszak ugrik be elsőként valahogy ennek olvastam utána többet. Nos, ez a könyv párszáz évvel később játszódik egy olyan időszakban, amit kevésbé ismerek, viszont nem állítanám, hogy emiatt kevésbé is tetszett.
A leírások, a szereplők bemutatása és a helyszínek nagyon szépen lettek kidolgozva. Mind Blanca mind Marco karaktere elsőre megfogott engem (Nellát jól felképeltem volna). A könyv néha kendőzetlenül sötéten adja át a kor legrosszabb élethelyzeteit, ez már leírásában az elején is megfogott. A Blancával történő eseményekről nem is beszélve, amit tényleg még olvasni is fájdalmas volt. Spoiler a vélemény végén.
Azt nem tudom megítélni hasonló dolgok tényleg történhettek-e a valóságban, mint amit itt a hercegnő elmesél és amilyen ügyben a nyomozás zajlik, de az biztos, hogy az egyháznak mindig voltak szekrényei, tele csontvázakkal és szerintem könnyen előfordulhattak akár hasonló – ha nem is ennyire erősen égbekiáltó – esetek. A tálalás nekem itt-ott néha szájbarágósnak túl meseszerűnek tűnt, de betudtam annak, hogy a hercegnő stílusa alapvetően ilyen és nem azért magyaráz túl dolgokat, mert egy rossz írói húzást láthatok, hanem egyszerűen, azért mert ő szeret mindent túlmagyarázni. A könyv tempója először meglepett, azt hittem már ebben a részben is több időt töltünk a nyomozás részével, de ez a majdnem 400 oldal igazából csak bemutatás és előkészítés volt. Emiatt a felénél kezdtem megijedni, de kellett ide ez a lassabb tempó.
A könyvet nagyon szívesen tudom ajánlani. Meg van benne a finomság, az érzékigés, de egy nagy adag kaland is és szerintem kifejezetten jó karakterek vannak a főszerepben, remekül eltalálva azt a pontot, amikor nem súlytalanok, de nem is idegesítőek. (Ez persze szubjektív.)
Értékelés: 5 csillag
!SPOILER!
A nemierőszak rész annyira erősen lett tálalva, hogy közben én is szinte fizikai fájdalmat éreztem, és a szavak, amiket utána a fickó mondott egy olyan kilátástalan helyzetbe löktek, hogy nem tudtam Blanca, hogy mászik ki ebből. Erős húzás volt szerintem, hogy megölte az erőszaktevőjét, de én úgy mondom valahol kellett is bele ez a keménység, átadva a kor és a társadalom brutalitását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése