Leírás (forrás: moly.hu)
„Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.”
Vélemény:
A mai napig mélységesen bosszant az a tény, hogy bár könyvben talán ez az egyik lehosszabb részt, filmben mégis az egyik legrövidebb lett. Ez pedig azt jelenti, hogy rengeteg dolog kimaradt belőle.
Szerintem az eddigi részek alatt egyszer sem könnyeztem be annyiszor, mint itt. Az elején alig bírtam visszafogni a sírást, amikor Mrs. Weasley előtt megjelent a mumus. A másik ilyen érzés a Szent Mungo rész alatt fogott el, amikor látni lehetett Neville szüleit. Az egész történtnek volt valami borzasztóan sötét hangulata, de mégis könnyen olvastatta magát.
Na meg aztán itt jelent meg először Umbridge karaktere. Pedagógusként újraolvasni milyen volt a roxforti élet akkor amikor ő is jelen volt, annyival rosszabb. A folyamatos szabályozások, a tanterv tönkretétele, a tanárkollegák ellenőrzése… A legjobban ezekben a részekben McGalagonyt kedveltem, akit teljes mértékig hidegen hagyott Umbridge folyamatos közbeszólása.
Harry személyisége itt nem csak bizonyos körülmények miatt volt másabb, mint az előző években, de azért is, mert ténylegesen beköszöntött nála az áldásos kamaszkor. Ennek minden hátulütőjével és mozgatójával. Elő került a szerelem is, amit szerintem pont tökéletesen ábrázolt az írónő ahhoz, hogy ne nagyon sajnáljam, amikor nem lett belőle semmi – Cho egy kicsit súlytalan karakter lett számomra. Viszont – bár emiatt sok büntetést kapott – azokat a részeket nagyon szerettem, amikor Harry igenis meg merte mondani a véleményét Umbridge-nak. Mikor kiállt vele szemben.
Újra előkerült Sirius, James és Lupin fiatalkora, ezúttal egy emlékkel, ami egyike volt a kedvenc jeleneteimnek az egész könyvben. Bár én magam is éltem meg gyermekek közötti bántalmazást (és nem feltétlen a dolog jobbik végén álltam) mégsem tudtam egyértelműen leírni a fiúk viselkedését. Főleg, mikor jóformán már inkább Lily védelmébe csapott át a dolog. Mondjuk legalább a könyvben az kiderül, hogy Piton tényleg tett jó dolgokat is – mondjuk amikor rákérdezett Sirius a főhadiszálláson van-e.
Egyike a kedvenc részeimnek. Kár, hogy a film annyira nem tudta átadni.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése