Leírás (forrás: moly.hu)
„Harry Potter szokásos rémes vakációját tölti Dursley-éknél, ám a helyzet úgy elfajul, hogy Harry elviharzik a Privet Drive-ról. Így köt ki a Kóbor Grimbuszon, ami elviszi őt abba a világba, ahová egész nyáron vágyott. Az Abszol úton ijesztő hírek járják: az Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett börtönből megszökött egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tart. Harry pedig egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy az illető az ő nyomát követi.”
Vélemény:
Bármikor is olvassam újra ezt a könyvet, vagy az egész sorozatot, valahogy mindig újra és újra beleszeretek ebbe a részbe. Több szempontból is a kedvenceim közé tartozik, még ha ez az a rész is, ahol Voldemort nem ténylegesen a dolgok alakítója. Itt nem ő a főgonosz, sőt mondhatni nincs is. A könyv nélkülözi a többi részre vonatkozó megszokott formulát, ahol az egész év egy Voldemorttal szembeni összecsapást készít elő.
Mindig nagyon érdekelt Voldemort első uralmának ideje, ami a könyvekben nagyon szépen előkerül. Néha szinte a hideg kiráz annyira borzasztó belegondolni. Mivel a filmek mondhatni csonkítottak rajta – és sajnos Harryék idejében sem látni teljes erejében… – így gyakran képes vagyok elfeledkezni arról mennyire borzasztó ellenfél is lehetett ő egykoron. Ami nekünk a második világháborús rémségek, az a varázsvilágban a Voldemort elleni első háború. Talán a harmadik rész azért is annyira kedves a számomra, mert rengeteget tudunk meg ebből az időszakból. Mind Harry szüleinek halálán keresztül, mind Sirius Black elmeséléseiből.
Ráadásul itt került elő két kedvenc szereplőm is, Sirius és Remus személyében. Mind a ketten a maga módján különleges, és szerintem nem véletlenül fogadnék el szívesen egy Tekergőkről készült sorozatot, akár a Roxforti éveikben kezdve, akár felnőtt koruk idején.
A történetvezetés szerintem ebben a részben is magas szintű volt – és itt nem az apró logikai dolgokra gondolok, mert annak vannak hiányosságai – mert ha valaki nem ismeri, szinte a könyv első felében végig képes az olvasót az orránál fogva vezetni. A csattanó pedig tényleg hatalmasat üt.
Az egyetlen hiba, amit fel tudok hozni a résszel kapcsolatban azonban épp az, hogy nagyon érződik rajta a tipikus „Azért mert az írónő így tervezte” mentalitás. Millió meg egy ponton lehetett volna úgy alakítani a gyerekek terveit, ezáltal a történetet is, hogy a vége jó legyen, ezt majd SPOILERESEN…
De addig is… mind ennek ellenére a könyvet nem tudom rossz pontszámmal értékelni
Értékelés: 5* csillag
Spoileresen:
Szóval… Miért kellett Siriusnak ilyen rossz helyzetbe kerülnie? Hiszen a francba is varázslókról beszélünk! Ne mondja már senki, hogy nem adhattak be neki Veritaserum-ot (melyről természetesen csak a következő könyvben szereztünk tudomást, de akkor is), vagy nem nézhették meg az emlékeit. Akár annak idején, mielőtt elítélték volna, akár most, amikor megszökött és váltig állította, hogy Pettigrew a bűnös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése