Leírás (forrás: moly.hu)
„Attól fogva, hogy a Kviddics Világkupa döntője után felizzik az égen a Sötét Jegy, Harry Potter minden lépését veszély kíséri. A negyedik tanév elején a Tűz Serlege őt választja ki a Roxfort képviseletére a legendás Trimágus Tusán, ahol olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek a legkiválóbb varázslókat is próbára tennék. A tusa azonban csupán előjátéka egy minden eddiginél kockázatosabb erőpróbának. Little Hangleton ködlepte temetőjében ugyanis a legsötétebb mágia fortyog…”
Vélemény:
Az első három rész után, a Tűz Serlege volt a Hary Potter sorozat első leghosszabb könyve. Azok még egész apró regényeknek számítottak ehhez a részhez képest, és innen már nem is várható újabb nagymértékű csökkenés. De valahol szerintem így logikus. Ha valaki ténylegesen azokban az életévekben olvassa, amelyben épp a főszereplők is járnak, talán épp 14 évesen jut el arra a szintre, hogy egy ilyen vaskos kötet már nem riasztja el.
Már annak idején, mikor először olvastam, akkor is megfogott a történetet – ha jól emlékszem, akkor még nem is láttam elejétől végéig a negyedik részt – szóval akadtak benne meglepő fordulatok. Emellett sok olyan pillanat is, amely a könyvben egészen másképp történik, mint a filmben és talán emiatt számomra a könyv sokkal tartalmasabb volt. Megválaszolt egy csomó olyan kérdést, amire annak idején filmnézés közben nem kaptam megfelelő választ. Ezek közül a legégetőbb ifjabb Barty Kupor szökése az Azakbanból.
Neville szüleinek történetére is itt kapunk először magyarázatot, és dühít a gondolat, hogy az ő családjának a története a filmekből, mondhatni teljesen kimaradt. Annyival sötétebbé és keményebbé tette az első háborút. Ahogy azt a Sötétjegy megjelenése is már megmutatta. Nagyon sajnáltam szegény Mollyt.
Imádtam a könyvben, hogy bár folyamatosan veszélyben vannak, érzik a sötétség közeledtét, Harry és Ron tipikus tinifiúkként viselkedve a legnagyobb nehézségként azt élték meg, hogy kit vigyenek a bálra, Hermione partnere pedig szerintem az egyik legjobb húzás volt az egész könyvben. Ezzel mondhatni egyfajta reményt adva az okos, könyvmoly lányoknak arra, hogy nem kell vihogó fanatikusként viselkedniük csak azért, hogy felkeltség valaki érdeklődését.
A Winky és Kupor szál is nagyon jól működött, sajnálom, hogy ezt csak a könyvben kaptuk meg. A könyv 80%-át körülbelül, hangoskönyvként hallgattam meg, ami lehet, hogy sokat segített ugyanis, mintha egészen másképp éltem volna meg a dolgokat. Körülbelül úgy éreztem, mintha ez nem is egy újraolvasás lenne, inkább most először találkoznék ezzel a történettel.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése