Leírás (forrás: moly.hu)
„A kalózkirály megindult a végeken.
Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket. Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és élete árán is segíteni akar.
De mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, és életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez?
És mit tesz mindeközben Chester? Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Vajon mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?”
Vélemény:
A második része a sorozatnak, és itt eleinte kissé lankadt az érdeklődésem. Scar jeleneteit nagyon fura volt olvasni, és bár a vélemények között láttam mennyien kedvelik és szeretik Lucy-t, engem egyáltalán nem sikerült magával ragadnia, ellenben Artúrt és Don szálait nagyon, de nagyon élveztem. Számomra egyértelmű volt az, hogy ez egy átvezető kötet (bár akkor még azt hittem a 3. rész lesz az utolsó), és emiatt nem is vitt magával annyira a történet, mint mondjuk az első rész második felében sikerült neki.
Itt is a könyv közepénél kezdett bele lendülni az akció, és a kaland, viszont néha már úgy éreztem magam, hogy az agyam képtelen felfogni, amit olvastam. Egyszerűen annyira monumentálisan lett kitalálva ez a világ, hogy óhatatlanul is akadtak pillanatok, amikor hiányérzetem támad. Mert hirtelen nem azt akartam látni ahogy Lucy fejében pörögnek a számok és gondolkodik. Ahelyett szívesebben láttam volna a kalózok mindennapjait, mert ott megrezzent egy kissé a sötét világkép. Vagy Chester beszélgetéseit, szervezkedését.
Ebben a könyvben jöttem rá, hogy mennyire nehezen is tudom elviselni a mentálok embertelenül felfoghatatlan erejét, és azt, hogy mennyire gyerekcipőben járnak mégis az érzelmekkel kapcsolatban. Egyszerre nyűgözött le, hogy az írónő ki tudott találni ennyire az emberektől teljesen elütő népet, de valahogy pont a furcsaságaik miatt megmaradt bennem irántuk egyfajta távolság. A történet legnagyobb erénye számomra továbbra is a vallási kérdések felmerülése volt. Mind a sci-fi, mind a vallás és a kalandok kapcsán azt kell mondjam, a történet nagyon érdekes és izgalmas volt, de valahol én úgy éreztem a mentálok pillanatai talán túl lettek tolva (lehet azért, mert az ő képességeiket és világlátásukat nehezemre esik felfogni).
Mind ezek mellett és a negatívumok ellenére kissé szerintem jobban tetszett számomra, mint az első rész, ám még mindig nem az igazi. Viszont annyira érdekelt, a folytatás, hogy tudtam szinte azonnal bele kell kezdenem a következő részbe. Mert a történet második felétől annyira felpörögtek az események, hogy csak kapkodtam a fejem és tudni akartam mi várhat még a szereplőkre.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése