2024. április 6., szombat

A rendes lányok csendben sírnak: Durica Katarina

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„A ​szerelmi szállal átszőtt regényben a 90-es évek dunaszerdahelyi maffiauralmának eseményei elevenednek meg.

A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, akik ugyanabban a nyolcemeletes panelházban laknak.

Júlia fodrászként dolgozik. Látszólag gondtalan életet él rendőr férjével és kisfiával, amikor váratlanul betoppan a szalonba András. Miközben a városban tombol a pokol, és fellángolnak a szlovák nacionalista érzések, az asszony magánéletében is eluralkodik a káosz. A nő, akinek egész addigi élete kötelezettségekkel és szorongással teli, felszabadultnak érzi magát a különleges vendég mellett. Az érzés kölcsönös, s bár mindketten megpróbálnak gátat vetni vonzalmuknak, a szerelem ereje erősebb.

Hilda a Júlia alatti lakásban él. Külföldi továbbtanulásról és bulikról álmodozik, de mindez lehetetlen egy olyan városban, ami a helyi maffia megszállása alatt van.

A nyugdíjas Erzsi, a hetedikről, a tévésorozatokban keresi azt a boldogságot, ami egész életében elkerülte. Tehetetlenül nézi végig, ahogy Ricsi fiából véreskezű maffiózó lesz, és hogy a csallóközi álmos kisváros 1997-ben a rettegés szinonimájává válik.”


Vélemény:

Egyszer a molyon nézelődve jött velem szembe ez a könyv és a cím, valamint a borító is nagyon hirtelen megfogott. Tudtam, hogy egyszer még időt kell rá szánnom, és felvenni az elolvasásra jelölt könyvek listájára. Úgy éreztem most jött el az a pillanat, hogy megpróbálkozzam vele.

Elsőként ki kell emelnem, hogy nagyon tetszett az a megoldás, hogy három különböző nő (mind más életkorban és más élethelyzetben) szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket. Sőt kifejezetten érdekesek voltak azok a pillanatok, amikor egy-egy eseményt minden oldalról láttunk. Az egyik pillanatban még az egyik főszereplő közvetlen családját érintette a helyzet, a következő oldalon akár már választ nyerhettünk arra is, mit élt meg a szomszéd az ablakban állva. Bevallom számomra Hilda szála volt az, ami a leginkább beszippantott és nem engedett, még ha nekem ez is volt a legsötétebb mind a három közül, de valószínűleg életkorom és megélt tapasztalataim miatt (nincs férjem, se gyerekem, felnőtt gyerekeim meg aztán végképp nem), vele tudtam a leginkább azonosulni. És azt hiszem, elmondhatom, nála életem át a leg vérfagyasztóbb pillanatokat. Például a diszkóban történteket, bár a későbbiekhez képesz ez még igencsak light volt.

Júlia szálában inkább egy örök életigazságot véltem fölfedezni, és bár az ő életére is erősen rányomták a bélyegét a környezet nem túl szép eseményei de nála inkább asz új szerelem kibontakozása volt a legerősebb. A szerelem, a társadalmi normákkal és elvárásokkal való szembenézés, kontra a megszokott békés élet, egy férjjel és egy gyerekkel. Erzsi pedig lehetetett volna bármilyen élethelyzetben, a személyén keresztül remekül be lett mutatva az, hogy milyen is lehet egy bűnelkövető közeli hozzátartozójának lenni.

A moly címkéi előre árulkodtak de azért mégis képes volt meglepni a könyv azzal, hogy mennyire nyersen ábrázolt bizonyos erőszakformákat. Pont nem egy női írótól vártam volna ilyen természetesen átadott brutalitást a sorokon keresztül, de kellett ide épp azért, hogy felnyissa az emberek szemét. Hogy igen a bűn világa pontosan ennyire ocsmány tud lenni. Hogy nem minden maffiózó fess, fiatal és jóképű, aki csak az örök szerelemre vágyik, és egy nőre, aki áttéríti őt a helyes útra. Maffia és bűnözés tematikájú könyvek esetén gyakran látni azt, hogy az írók, írónők igazából csak alapot akarnak szolgáltatni egy kissé sötétebb hangvételű, romantikus regényhez, és a véres kezű maffiózókból 10 perc alatt pincsi kutyát csinálnak. Az olvasók mégis tapsolnak és hüledeznek mennyire sötét…

Ebben a regényben kiszámíthatatlanok és vadak maradtak, akik úgy játszanak az emberi életekkel, mint más SIMS karaktereivel tenné… És ennek a három nőnek a történetén keresztül minden egyes piszkos, szörnyű momentum kirajzolódott. Nem titkoltan, könnyeket csalt a szemembe, s azon könyvek listája, amik ezt a hatást érték el nálam, még mindig elég csekély… Ezért nagy szó.


Ajánlom mindenkinek, akit nem riasztanak el a komolyabb, sötétebb témák, viszont szeret nőkről, női sorsokról olvasni.


Értékelés: 5 csillag

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Eragon (Az örökség 1.): Christopher Paolini

  Leírás (forrás: moly.hu): „2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyre...