Leírás (forrás: moly.hu)
„Meleg víz, napi kétszeri étkezés, társaság, civil ruhák, smink – különleges alkalmakkor még alkohol is. És ezért csak annyit kellett tenniük, hogy kielégítettek műszakonként legfeljebb tizenöt férfit. Német koncentrációs táborban soha senki nem járt még ilyen jól…”
A második világháború tragikus körülmények közt választ el egymástól két nővért. Ania egy náci koncentrációs táborba kerül, míg Danuta a húgát keresve találkozik a lengyel ellenállással. Mindketten mindent megtesznek azért, hogy újra egymásra találhassanak, csakhogy ezt az álmukat szétzúzza az emberi kegyetlenség és gonoszság.
A sors megdöbbentő fordulatainak köszönhetően hatvan év elteltével lehetőség nyílik rá, hogy igazság tétessen, ám az igazságszolgáltatás és a bosszú közötti határmezsgye mindig is nagyon keskeny volt.
„A könyvem egy olyan nőről szól, aki megélte az emberi történelem legszégyenteljesebb eseményeinek egyikét. Ő maga is hihetetlen szenvedésen ment keresztül, ráadásul elképzelhetetlen borzalmaknak volt szemtanúja. Mindezek ellenére a háború után valahogy sikerült egyfajta törékeny békét találnia Amerikában.” – Steve Matthews”
Vélemény:
Nagyon nagy reményekkel kezdtem bele a könyvbe. Azt hittem valami olyan oldalát láthatom majd a II. világháborús tetteknek, amik tényleg ki fognak borítani és nem bírom majd olvasni. Nos… az érzést alapvetően megadta, de inkább azon pillanatok miatt amiket már amúgy is ismertem más (akár valódi életrajzi regényekből).
A cím valahol megtévesztő lehet. No persze én sem gondoltam azt, hogy a német diktátor majd nyit valami kuplerájt, ez még viccnek is rossz. De azt gondoltam, hogy ha már ez a cím, akkor az egész történet ekörül a momentum körül forog majd. Viszont sokkal több minden került elő. Igazából inkább szólt a nácik kegyetlenkedéseiről, mintsem arról, hogy milyen is volt egy ilyen „bordély” az elején persze akadtak pillanatok, amikor éreztem benne, hogy kezd megérkezni a történet, de aztán valahogy minden visszalaposodott.
Érzéketlennek tűnök? Talán…
Én kicsit úgy érzem a könyv és az író sem mert belemenni a szereplők pillanatnyi lelkivilágába. Egyszerűen túl sok mindent történt, túl hirtelen. Volt amikor már nem akartam látni a náci katonai vezetők beszélgetését a kaja felett, mert tudni akartam mi történik a lányokkal a klubban. Látni akartam, hogy mit élnek meg, miről beszélnek…
Azt akartam, hogy Danuta szemszögén keresztül tényleg láthassam a lázadókat, az akciókat és mindent. A könyv ereje valószínűleg ebben rejlik. Egyszerre fikció, és közben mégis túlságosan ridegen a valóságnál marad, ez által minden csupa tervezés, leírás, és bemutatás. Fogalmam sem volt milyen fontos szerepe lesz Agárnak… a leírtak, és a könyv eleje alapján én meg mertem volna esküdni hogy több kapcsolódási pontja lesz Aniával, és bár így is megmagyarázta, miért érzett úgy, ahogy… de mégsem annyira erősen mint, azt előre gondoltam volna.
Egy szóval sem mondom, hogy a könyv rossz, csak kicsit csalódtam, mert szerintem nem azt kaptam, amit a leírások ígértek. Viszont holokauszt témához mérten megfelelően kegyetlen és sötét lett, ezt nem vitatom el tőle, gyakran nekem is összeszorult a torkom, ezért is volt annyira furcsa érzés, amikor néha elkezdtem magam unni egy-egy leírás alatt. Szerintem az író nem a legjobb módját választotta a történet bemutatásának. Túl sok karakteren keresztül akarta elmesélni a történetet, így az események gyakran nagyon apró dolgokon húzódtak el, míg a jelentősebb események tényleg szinte egy pillanat alatt lezajlottak. Valahogy az arányait nem éreztem megfelelőnek a könyvnek.
Ajánlani annak tudom, aki még nem telítődött ezzel a kegyetlen történelmi eseménnyel – mert nem feltétlenül fog belőle új dolgokat megtudni – és annak, aki nem riad vissza az ilyen sötét témáktól.
Értékelés: 3,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése