Egy pap vallomása (Budai Viktor 1.): Szántó Dániel

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„- Honnan értesült az emberrablásokról? – kérdezte kásás hangon.
Mihály atya felnevetett:
– Onnan, hogy én tüntettem el őket.
– Maga? – Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el.

– Én bizony. Elraboltam őket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam őket. Van levegőjük, némi italuk és élelmük. Úgy számoltam, hogy nagyjából egy hétig húzzák. Persze csak ha elég kitartóak.”

Egy hitében megrendült katolikus pap.

Egy megszállott elme kísérlete, elevenen eltemetett kísérleti alanyokkal.

Egy őrült nyomozás, ahol nem az elkövetőt kell megtalálni, hanem az áldozatokat.

Egy kiégett nyomozó és egy törtető nyomozónő küzdelme, miközben az óra kérlelhetetlenül tovább ketyeg…

Szántó Dániel harmadik regénye egy elképesztően nyomasztó és izgalmas bűntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten.”

Vélemény:

Nagyon érdekelt egy ideje a könyv, de valahogy nem találtam megfelelő időpontot arra, hogy elkezdjem. Végül mikor nekiugrottam, akkor meg azt vettem észre, hogy képtelen vagyok letenni a kezeim közül.

Alapvetően nagy rajongója vagyok a krimi műfajnak és nem egy alkalommal olvastam már igazán elborult alkotásokat is ebből a zsánerből (elég a skandináv krimikre gondolni), viszont magyarban ilyet még nem igazán láttam. A könyv mégis azzal fogott meg mennyire XXI. századi és mennyire magyar a mentalitása. Ahogy előkerült benne a politika, ami magyarok számára olyan, mint más országnak az időjárás (valahogy minden beszélgetés előbb, vagy utóbb ide lyukad ki), az influenszerek csillogónak tűnő, ám közben gyakran velejéig romlott világán át, a vallási kérdésekig. Mindnek a közepén pedig egy igencsak kompetens, és fantasztikusan megalkotott főszereplő, Budai Viktor áll.

A történt természetesen azért tartalmazott egy-két olyan momentumot, amit a témában és ezen irodalmakban járatosabb emberek már milliószor láthattak (feleség hiánya, temperamentumos személyiség mely leginkább a média embereivel szemben tör a felszínre… stb.) viszont egy ilyen magyar köntösben ez most mégis elég friss élmény volt ahhoz, hogy ne érezzem túlságosan elcsépeltnek. Ami már kissé azért sok volt, ahol azt éreztem, hogy kilóg a lóláb azonban nekem az volt, hogy ebben a könyvben minden embernek van valami stiklije… És nem azok a kis hülyeségek amiket az ember ha megtud legyint egyet, hanem szó szerint néha nem tudtam eldönteni kik a nagyobb őrültek, azok akik a rácsok mögött ülnek, vagy azok akik üldözik őket. Értem én, hogy az emberiség alapvetően gyarló, és hajlamosak vagyunk hülyeségeket csinálni, de azért néha, csak néha szerintem egy ekkora közegben kellene, hogy legyen legalább egy valaki, aki maga is normális és az élete sem egy teljes káosz.

Legnagyobb meglepetésemre a könyv nem csak és kizárólag az aktuális nyomozásról szólt, hanem sokkal több szálat mozgatott egyszere, ebből az egyik nem is lett teljesen lezárva, így garantálom mindenkinek, aki kezébe veszi a könyvet, hogy ha eljut idáig a falhoz akarja majd vágni a könyvet. Mert… „Erre senki nem számíthat!”… Rengeteg jól megalapozott csavart rejtett magában a könyv, de mivel ennyi mindent akar egyszerre elmesélni én egy bizonyos pont után már kezdtem rettegni attól, hogy sikerül-e szépen lezárnia ezeket a dolgokat. Nem mindent sikerült de a következő részből (érkezik) látható, hogy azokat okkal vitte tovább az író.

Nagyon, de nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a krimit! Szerintem még az írásmódja is olyan, hogy könnyen lehet vele haladni, könnyű belemélyedni a sorokba.

Értékelés: 5 csillag