2024. április 6., szombat

Artúr (Szivárgó sötétség 3.): On Sai

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?
Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.
Az emberiség vesztésre áll.
Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.
Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.
Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!”


Vélemény:

Nagyon nagy vágyakkal és reményekkel vetettem bele magam a regény olvasásába, mert meg voltam győződve arról, hogy az utolsó részt tartom a kezeim között és végre mindenre, de mindenre fény derül. Nem túl nagy Spoiler, de sajnos az utolsó 10 oldalnál már éreztem, hogy itt nem kapok lezárást aztán láttam, hogy a történethez van egy ígért folytatás, erről sajna azóta sem tudok.

Amit viszont biztosan tudok, hogy a Vágymágusok után ezt is folytatni, és befejezni kell, mert a történet nagyon igényli. Végre kiteljesedtek a szereplők, végre megtörténtek a nagy egymásra találások, és rengeteg akciónak is szemtanúja, olvasója lehettem. Örültem nagyon Késes megjelenésének a Szürke szobákban, mert új lökést adott a szereplők közé. Don karakterét szinte sajnáltam, de jó volt látna azt a fejlődést, amely végig kísérte őt a részen keresztül, főleg Chester mellett… Egy kicsit azonban megvezetettnek éreztem magam a regény során és ha az írónőnek ez volt a célja, akkor akkor nagyon jól csinálja. Annyira árnyalt a történet és a karakterek is, hogy egy idő után már nem is mertem azon gondolkodni ki az aki helyesen cselekszik, kinek kellene drukkolnom. Így elkezdtem magam érzelmileg eltávolítani egy idő után a szereplőktől, ami bizonyos részt működött, de aztán ismételten visszaestem abba az őrült körforgásba, mint előtte.

Érzem azt, hogy ebben a történetben az írónő egy kész koncepcióval állt már elő a kezdetekkor és ő pontosan érzi hová is akar eljutni, de néha már túl nagy csavarok keletkeztek, ezért is nem lehet olyan egyszerűen lezárni a történetet. Pedig egy ilyen függővég után…

Kérem a folytatást!


Értékelés: 5 csillag

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Eragon (Az örökség 1.): Christopher Paolini

  Leírás (forrás: moly.hu): „2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyre...