Szürke szobák & Miogin bázis (Szivárgó sötétség 2,5 & 2,7.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Soha ne add fel!

Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?
A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik.
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!”

„Mit jelent az, hogy „légy önmagad”?
A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból.
Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet.

Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet…

Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek?

Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja.

Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa?

Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja?

A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik…

A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.”

Vélemény:

Nem biztos, hogy annyira sokat tudok róluk nyilatkozni hisz a kettő együtt éppen ha 200 oldalt tenne ki, de muszáj vagyok pár szót ejteni róluk. A Szürke szobák egy kedvencemmé is előlépett, mert itt végre megkaptam azt a durvaságot, és eléggé elborult karaktereket, akiket én már a sorozat első pillanatától úgy vártam, mint a messiást (mely ebben a kontextusban elég ironikus kifejezés).

Azt hiszem ez a két rövid kiegészítőkötet bizonyításként áll az örök frázis előtt, hogy a „Kevesebb, néha több.” Mert bár itt nem robbantottak galaxisokat, nem mentálkodtak 10 percenként ezek a szuperlények, a jelenetek mégis grandiózusra sikerültek.

Durva volt látni a börtönben kialakult hierarchiát, bár Scart nem igazán féltettem, tetszett a kiállása amivel megmutatta, hogy vele nem lehet szórakozni, viszont közben azt is nagyon élveztem, hogy nem hasonlott meg önmagával sem. Késes azonnal egy kedvenc szereplőmmé lépett elő (amit inkább nem is próbálnék már megmagyarázni…), és szerintem ez nagyon sokat segített nekem abban, hogy szinte faljam az oldalakat, és na akarjam letenni. Egyszerűen úgy éreztem, nekem ez a könyv túl kevés, de elejétől a végéig imádtam.

A Miogin bázis szinten megfogott, mert kezdtem érezni, hogy mi is lehet Artúr szerpe a későbbiekben akár. Féltem a szerelmi háromszögtől… elkezdtem mélyen aggódni Artúr és Scar kapcsolata miatt, de megnyugodtam. Artúr még nagyobbat nőtt a szememben, mint a történet elején. Nála a kalandok inkább lélekben játszódnak, és… Eszméletlen nehéz egy ilyen könyvről spoilerek és bővebb infók nélkül írni.

A lényeg, hogy ha valaki fejébe veszi hogy elolvassa a Szivárgó sötétség sorozatot, akkor mindenképp szüksége van hozzá ezekre a kiegészítő részekre is. Nagyon sokat adnak a világhoz!

Értékelés: 5 csillag és 5 csillag