Leírás (forrás: moly.hu)
„Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített.
És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni.
Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal.
Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában.
Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik.
Kövesd a sorsát!”
Vélemény:
Bevallom, hogy nagyon, de nagyon rettegtem ettől a könyvtől, épp azért mert tudtam, hogy Nestáról fog szólni. Arról a Nestáról, akit az előző részek mindegyikében képes lettem volna addig ütni, amíg mozog. Amikor megtudtam, hogy ez az rész az ő története lesz, egy időre félretettem és úgy döntöttem más könyveket keresek, mert nem mertem belekezdni. Az első pár oldalon félelmeim kezdtek beigazolódni. Bár éreztem, hogy mi lehetett Nesta problémája, ami ennyire mélyre lökte őt az önpusztításban, de nem tudtam ettől őt szeretni.
Az, hogy az ember megérti egy karakter lelkivilágot, még nem egyenlő azzal, hogy tud vele azonosulni a későbbiekben.
Ami meglepett, hogy itt valahogy egy idő után mégis sikerült. A könyv a maga nemében elképesztően terjedelmesre sikerült és számomra ennek csak kis részét tette ki a fő cselekményszál, de annak nagyon örültem, hogy végül minden, de minden összeért. Cassian karaktere nagyon tetszett nekem, örültem, hogy ő az elejétől a végéig hű maradt önmagához.
Külön ki kell emelnem, hogy amikor az első rész a kezeim közé került, nem igazán értettem mi ez a nagy felhajtás a 18+ leírások és jelenetek körül, viszont EGEK ez a rész minden eddigi várakozásomat felülmúlta. Egyszerűen nem tudom szebben kifejezni, de még engem is megfogtak a leírások és változatosak voltak, közben megfelelően erotikusak és… nem az a sablon hülyeség amit általában a romantikus-erotikus történetek szoktak kitolni magukból.
A cselekmény tehát vitt, számomra már érdekesebb lett, mint mondjuk az előző átkötő rész volt, és örülök, hogy ritkábban került bele üresjárat (bár azért bánom, hogy nem tudunk leszokni arról, hogy a női beszélgetések nagyrésze egymás között rövid időn belül a pasi témába csap át…). A szereplők egy kicsit azonban már hagytak némi kívánnivalót maguk után. Bár a fiúkat továbbra is kedveltem valahogy a három „testvér” kivételével mindenki szerepe egy kicsit csökkent, Cassian pedig lehetne egy Rhysand 2.0 is, mert gyakran olyan volt, mint az előző egy jobb kiadása. (Mondjuk én megértettem Rhys miért viselkedett úgy ebben a részben, ahogy…)
A történet vége pedig annyira felpörgött, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni a kezeim közül. A lényeg, hogy az írónőnek sikerült elérnie azt nálam, hogy a végére Nestát is megkedveltem, és még ha nem is nevezném életem legjobb olvasásának, de a sorozatból szerintem eddig ez lett az egyik kedvenc részem. (Új kedvenc szereplővel, akit magam sem hittem volna korábban… bővebben nem fejteném ki, de Eris… hát nem hittem volna, hogy ennyire bírni fogom még.)
SPOILER… és…
Én nagyon nem szeretném ha Azriel és Elain összejönnének. Mert nekem az túlságosan egyszerű és olyan népmese szerű lenne ha a három nővér és a három „fivér” lenne egymás társa… Valószínűleg ezzel egyedül vagyok, de most ehhez nem találnék olyan megoldást ahol tényleg jól érzeném magam. Tekintve, hogy Lucien bár egy nagyon nagy kedvencem lett, ebben a részben baromi kevés szerepet kapott.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése