Az elveszett aranyváros keresése (Avalantia 1.): Stian Skald

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!

A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!

De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!”

Vélemény:

Egy könyv, ami pozitív módon képes meglepni az embert!

Őszintén bevallom ambivalens érzéseim voltak, amikor megpillantottam a regényt, de ez inkább abból eredhet, hogy nálam a könyvek általában olyan 300 oldal környékén kezdődnek. Így a terjedelme elsőre nagyon megdöbbentett és nem tudtam mire számíthatok, majd ha már a sorokat bújom. A fantasy téma nem áll tőlem túlságosan messze, sorozatok, filmek tekintetében szinte mindenevő vagyok (könyvben azért Tolkien világa még kifogott rajtam), és nagyon csodálom a fantasy szerepjátékokat, legyen szó akár online, vagy D&D szerű asztal mellett körbe ülős társásól szó. Könyvekkel eddig azonban, olyanokkal amik ezt a témát járják körbe nem igen ismerkedtem.

Az első pár oldal azért egy kissé megrémisztett. Belecsöppenni egy világba, amit nem ismerek, teljesen vadidegen szereplők közé… Azonban az első fejezet végére… na jó szerintem ne innen kezdjük. (Elég annyi, hogy ott már a történet rabja lettem...)

Rájöttem valamire a könyv méretével kapcsolatban. Tökéletes utazóregény! Már nem az a fajta, amit elpostázunk és valaki más utánunk olvashatja, majd továbbküldheti. Nem! Az a típusú könyv, amit simán el lehet tenni a táskába, nem törik le az ember keze, ha valamely tömegközlekedési eszköz használata során szeretné az idejét hasznosan tölteni, meg úgy igazából bárhol elő lehet kapni, ha az embernek, van egy kis ideje az olvasásra. (Hihetetlen, hogy manapság már egyre ritkábban látni ilyen méretű regényeket, míg régen azért sokkal gyakoribbak voltak…)

A történet? Megfelelően pörgött, bár így is maradt idő arra, hogy a különböző személyeket, csoportokat és területeket elképzelhetően átadja és bemutassa, hála az égnek nem volt benne elnyújtott rész. Igazából minden fejezet, és minden részlet pont addig tartott ameddig szükség volt rá a történet elmeséléséhez. A szereplők bár nem lettek olyan részletesen bemutatva (legalábbis eleinte, spoilereket pedig kerülni szeretnék) mégis mind a szívemhez nőttek a maguk különös, különleges módján. Majd hirtelen csak azon kaptam magam, hogy még! Még! Még többet szeretnék belőlük látni!

A könyv bővelkedik mind abban az élményben, amit egy fantasy témájú (utazást, kalandot bemutató) regénytől elvár az ember. A csavarok is ahhoz hasonlóak, így ha valaki sok ilyet látott, olvasott, lehet nem éri akkora meglepetésként, de… Azt hiszem valahol ez volt számomra az, amit a könyv a leginkább át tudott adni és egy nagyon jó érzést nyújtott számomra. A megszokottat, az ismerőst, azt az érzést, amit egy felnőtt, akinek a lelkében még mindig ott van az a gyermek, aki egykor volt, aki a barátokkal játék közben sárkányok ellen harcolt, és ismeretlen tájakat fedezett fel, kereshet a rohanó, egy kaptafára készülő világunkban. Ezzel pedig nem azt mondom, hogy a könyv gyerekeknek szólna, hisz akadnak itt kemény pillanatok bőven! Az írásmódnak hála pedig mindent tökéletesen láttam is magam előtt.

Eszméletlenül kíváncsi vagyok a folytatásra! (khm… már bele is kezdtem)

Röviden: A regény ütős, kalandos, érdekes és közben mégis visszaad egy olyan nosztalgikus érzést, ami manapság valahogy (nekem legalábbis) nagyon hiányzik. Tényleg csak ajánlani tudom!

Értékelés: 5 csillag