The Dream Thieves – Álomrablók (Hollófiúk 2.): Maggie Stiefvater

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Varázslat és romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!

Miután Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmai is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba.

Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey…

„A Hollófiúk elképesztően sokrétű és eredeti mese: semmihez sem fogható misztikus thriller. …A rajongók már tűkön ülve várták a második részt.”

School Library Journal

Lenyűgöző új sorozat!

Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?”

Vélemény:

Az emlékem az volt erről a részről, hogy a leginkább ez tetszett az egész sorozatból. (Mivel a 3. és 4. részhez még nem jutottam el, így erről most nem tudok nyilatkozni.) Viszont már nem feltétlen emlékeztem, hogy miért. Rémlett valami az egyik mellékszereplőről, és egyebek. De mi is a valóság?

Ha valaki ismer, engem az tudja rólam, hogy kisebb listám van melynek címe akár a következő is lehetne: „Fikciós karakterek, akikkel határozottan nem jönnék össze a való életben, de mégis ingyen lakást bérelnek az agyamban”. S ezen listára felkerülhetne Joseph Kavinsky is, úgyhogy azt hiszem sikerült megindokolni.

A történet kicsivel később veszi fel a fonalat, és rögtön az első pár oldalon egy újabb érdekességre derül fény, méghozzá Ronan-nal kapcsolatban, akiről időközben kiderült, hogy képes az álmaiból dolgokat a valóságba áthozni. A borító nem árul zsákbamacskát azzal, hogy ez a rész bizony leginkább róla és a családja titkairól fog szólni, A Glendower utáni kutatás egy kissé megakadni látszik, viszont ez is kell ahhoz, hogy sokkal közelebb kerüljenek a titok nyitjához.

A csapat most kifejezetten gyakran jár külön utakon, ez legfőképp Ronan szálára igaz. Valamint egy új szereplő is feltűnik a színen Szürke, vagyis Mr. Gray személyében, akiről nem árulok el túl nagy titkot ha azt mondom egy bérgyilkos. Viszont Maggie stílusa itt is hatványozottan feltörik az oldalakról a következő pillanatnál.

„– Elég erőszakos a munkám – ismerte el.
– Nem azt mondta, hogy egy regényhez gyűjt anyagot? – kérdezte Maura pikírten.
– Hazudtam – mondta Szürke. – Sajnálom. Gyorsan ki kellett találnom valamit, amikor azt mondta, nem jósoltathatok.
– És mi az igazság?
– Bérgyilkos vagyok.
(…)
– Az nem túl jó – mondta Maura.
– Nem bizony – helyeslt Szürke.”

És ennyi, nem fenyegetés, nem rémület, hanem egy tök átlag beszélgetés egy jövőbe látó személy és egy bérgyilkos között.

Adam és Gansey kapcsolata is egyre érdekesebb irányokat vesz föl, és mondhatni ez megint nem a szigorúan vett főszállal kapcsolatos, hanem egy szintén nagyon emberi helyzettel. Mit élhet meg egy ember, akinek nagyjából semmilye nincsen, egy olyan baráttal és közegben, ahol kétkézzel tudják szórni a pénzt?

De a lényeg nem más, mint Ronan!

Ronan aki lassan felismeri önmagát, aki megtapasztalja, hogy Gansey inkább Adammel utazik el, míg ő próbálja feldolgozni azt az erőt, amit örökölt. S így kerül közelebbi kapcsolatba Kavinskyval. Nem mennék bele, hogy miért pont vele, de most már felnőtt fejjel így kissé alaposabban átláttam a kettejük közötti kapcsolatot, amiről ha levesszük az „álomból tárgyakat varázsoló” köntöst, akkor egy útkereső tinédzsert (Ronant) láthatunk, amint egy olyan emberrel kerül össze, aki cseppet sem jó neki. Életveszély, drogok, toxikusnak mondható kapcsolat. Nekem pedig ez az áthallás volt az, ami kifejezetten fantasztikussá tette ezt a részt.

Minden párbeszéd, minden jelenet és minden szereplő a maga nemében lenyűgöző!

Kedvenc pillanatok:

„– Ez meg mi?
– Jane! – rikkantotta Gansey vidáman.
– Dobozba zárt szellem – felelte Adam.
– Megcsinálja a házidat – tette hozzá Noah.
– És lenyúlja a barátnődet – nyögte be Ronan.
– Beszívtatok? – pukkadozott Blue.”

„– Lynch! – húzódott közelebb egy partiarc, aki felismerte Ronant.
(…)
– És Gansey?
– Igen – mondta Kavinsky, a farzsebébe akasztva hüvelykujját. Kilátszott a csípőcsontja az alacsony derekú nadrágból. – Anyu és apu is tiszteletét teszik nálunk. Hé Gansey, hívtál bébiszittert Parrish-hez? Tudod mit, haver, inkább ne válaszolj, szívjuk el a békepipát!
– Nem vagyok vevő a bogyóidra – vágta rá azonnal Gansey patikamérlegen kimért megvetéssel.
– Jaj, Mr. Gansey! – gúnyolódott Kavinsky. – Bogyók! A drogparti első számú szabálya, hogy nem nevezzük nevén. Kettes számú szabály, csak akkor kapsz cuccot ha te is hozol.”

Értékelés: 5 csillag