Leírás (forrás: moly.hu)
„Lloyd A Bolygókeringő trilógia meg nem értett, de közkedvelt, medveerejű rosszfiúja.
Ez az őrült kötet elkalauzol bennünket azokba az időkbe, amikor Lloyd még a másik oldalon állt. Bemutatja, miként hálózta be őt Marilyn fékevesztett, önpusztító, mégis csábítóan zakkant személyisége. Megismerhetjük, milyen volt Elizabeth férjeként és apaként, illetve miként került kapcsolatba a „névtelenekkel”, s ezáltal Claudiával.
Mivel Lloydunk sosem volt szent életű, ez a kötet azoknak való, akik bírják a vért, a könnyed kalandokat és egy igazi „badass” antihős kétszáz éven át tartó tombolását.
A Bolygókeringőtől függetlenül, de annak ismeretében is olvasható.”
Vélemény:
A történet elején nem igazán fogtam fel, hogy mit látok magam előtt. Mivel a sorozatot, amelyhez ez előzményként kapcsolódik nem olvastam, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, bár a világot így is sikerült hamar megértenem.
Lloyd maga egy nagyon izgalmas karakter volt és a helyek is, ahol az élete lefontosabb részei zajlottak. Tetszett az is, hogy a történet a három szerelmi szálon keresztül, három részre tagolható, így azt hiszem azután, hogy elmondtam miért imádtam a főszereplőt, jöhetnek a történetet alakító nők.
Először is a Marilynnel való kapcsolat és maga a nevén nevezett hölgy. Azt hiszem számomra ez az időszak volt a legérdekesebb, de közben mégsem igazán tudtam átélni a helyzetet, mert nekem Marilyn túl elborult lett. Nem tagadom, kellenek valahogy az ilyen karakterek is, de ahogy hosszú távon Harley Quinn-től is idegbajt tudok kapni, itt is már néha azért imádkoztam, hogy nyírja már ki valaki ezt a csajt. Ez határozottan pozitív azért, mert én úgy gondolom még mindig jobb, ha egy ember szívből tud „nem kedvelni” egy karaktert, mintha teljes apátiát érez, ugyanis az olvasás arra szolgál, hogy érzelmeket, érzéseket váltson ki. Valahol lehetett élvezni amúgy a beszólásait, de kíváncsi voltam a többiekre, akik majd őt követik, és akiket a könyv fülszövege szépen belengetett.
Elizabeth… a nőt például egészen kedveltem, talán épp emiatt vele tudtam a leginkább azonosulni. Féltem tőle, hogy mi történhet vele, miért kerül majd ki a képből (szintén a fülszöveg alapján), de mégis azt éreztem, hogy Lloyd ekkorra elvesztette önmagát egy picit. Az a fajta élet, amit Marilyn mellett simán el tudott volna képzelni, és magáénak akart tudni, az ekkorra tovaszállt, már nem fogta meg. Mintha Lloyd és Elizabeth két külön irányba haladnának ugyan azon az idősíkon. Valahol elkerülhetetlen volt, ami történt velük.
Claudia szálánál teljesen elvesztem… mind a tényekben, minden az infókban. És rájöttem arra, hogy bár a könyv a bolygókeringő nélkül is olvasható, szerintem kell hozzá néhány infó, ami akkor nyeri majd el az értelmét ha azt is sikerült elolvasni. Néhány megjegyzésnél, karakternél éreztem, hogy hm… Ennek lehet a fő trilógiában jelentősége volt/lesz, de ebben a pillanatban nem több, mint egy szép leírás.
A cselekmény kellőképen akciódús volt, Lloyd ritkán kemény de emellett érdekes is, ami miatt egy percig sem bántam, hogy olvastam, viszont mégis maradtak bennem kérdések a végére.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése