2024. június 23., vasárnap

Démoni ketrec (Démoni ketrec 1.): Adèle Dan

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„HOGYAN ​LEHET JÓNAK MARADNI OTT, AHOL AZ OTTHONT A SZÖRNYEK TEREMTIK?

„Az angyalokkal kellett volna mennem…”

Lotte, a huszonkét éves, gyógyszerfüggő lány egész életében rémálmai ellen küzdött, melyek a pszichiátriáig küldték. A bátyja halálának évfordulóján úgy dönt, nem veszi be őket többé, és ekkor minden megváltozik. A rémálmok valósággá válnak, angyalok és démonok érzik meg különleges vére illatát, és vadászni kezdenek rá.

Lotte fogságba esik a mérhetetlenül vonzó Démonkirály, Darya birodalmában, aki fel akarja használni a lányt arra, hogy megnyissa számukra a Pokol kapuját. Lotte ragaszkodik ahhoz, hogy jót tegyen, de a démon csábításának egyre nehezebb ellenállnia. Darya kegyetlen játéka nemcsak a testét, lelkét is megtörheti.

Vészesen közeleg az idő, amikor választania kell. De kik a jók, és kik a rosszak?

Hogyan válasszon egy pszichiátriáról szabadult lány, akinek a döntéseit beárnyékolja a gyász, az öngyűlölet és a Démonkirály iránti fékezhetetlen szenvedély?

Adéle Dan első regénye egy sötét, erotikus fantasy, mely egyszerre szól egy feldolgozatlan trauma fájdalmáról és arról, hogy néha nincs egyértelmű választóvonal pokol és mennyország között.”


Vélemény:

Az alapgondolat cseppet sem lenne rossz. Nagyon izgalmas, ahogy a pszichés dolgok is bevonódnak, valamint a függőségek is. Mind az angyalok, mind a démonok is kifejezetten érdekesek lettek, és tetszett picit a csavar a tipikus Pokol-Menny kliséket kerülve, hogy egy egészen új hely lett a helyszín, viszont több problémám is akadt.

Először is kezdeném azzal, hogy dark (fantasy) romance-hez mérten Darya kellően kegyetlen lett, és a történetben magában is sok elborult és kemény dolgot lehet látni, akad néhány írói szempontból egészen bátor vállalás. Az erotika részével kapcsolatban pedig nincsennek kivetnivalóim…

Vagyis…

Na jó lássuk…

POZITÍVUMOK

1) Darya, mint démonikirály… Hát valami eszméletlenül lett az a pasas, kellően kegyetlen, de mégis érzéki. Mondanám, hogy tipikus, de ettől függetlenül azt hiszem ez egy olyan karaktertípus amit „tipikusan” lehet nagyon szeretni, ha valakinek elég elborult a fantáziája.

2) Nem lehet tudni melyik csapat a jó és melyik a rossz. Angyalok… démonok… Egymás szöges ellentétei, vagy pusztán ugyan annak az érmének a két oldala?

3) A sötét, durva pillanatok. Bátor, tetszik!

NEGATÍVUMOK

1) Megfogalmazás. Akadt itt néhány olyan mondat, ahol szerintem az írónőnek nem sikerült a legmegfelelőbb szót találnia egy-egy kifejezésre. Példákat most nem teljesen tudnék hozni, de volt ahol megmosolyogtatott a következetlenség.

2) Van ahol túlságosan túl lett írva egy két gondolat, és ezt úgy értem, hogy Lotte végiggondol valamit, eljut egy következtetésre… majd egy kis jelenet… majd megint ugyan arra gondol, és ugyan úgy következtet, mint két oldallal korábban. A legfurcsább az volt ahol 3 mondatban igazából dettó ugyan azt a dolgot fogalmazta meg az írónő.

3) Arányok… Egy fél könyvön keresztül vártam egy végre tényleg nagyon erotikus jelenetre, amit ez az, végre végre végre megkaptam! Majd… Megkaptam megint… és megint… és megint… És hirtelen már telítődtem, hogy bocsánat a kifejezésért, de más sem történik, csak Lotte „csöpög” (mind gondolatban, mind fizikálisan). Kész, ennyi az a pár fejezet.


Egyszóval nem volt rossz könyv, de szerintem van még hová benne fejlődni mind az írásban, mind a könyv úgy összességében lévő szerkezetében. Ettől független már érdekel mi sül ki belőle. Olvasom is a második részt.


Értékelés: 4 csillag

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Képtelen Kréta (Caroline Wood 9.): R. Kelényi Angelika

  Leírás (forrás: moly.hu) „A szépség ára a halál… Caroline Wood és szerelme, Ádám párterápiás célzattal Krétára repül nyaralni. A lány remé...