Leírás (forrás: moly.hu)
„Maugis a világokat összekötő átjárón keresztül visszatér otthonába, ám nyughatatlan lelke továbbra sem lel békére. Az átélt kalandok nyomot hagytak benne és olyan tudás birtokába jutott, melyet nem oszthat meg senkivel, mégis súlyos árat kell fizetnie érte.
A fortélyos varázslótanonc hamarosan újra útra kel, hogy sötét titkokról rántsa le a leplet, és a rá leselkedő veszedelmek miatt arra kényszerül, hogy szövetséget kössön legádázabb ellenségével. Idővel azonban szembe kell néznie tettei következményeivel.”
Vélemény:
Meg voltam róla győződve, hogy a sorozat befejező kötetét tartom a kezemben (ez mostanában gyakran előfordult velem), azonban az utolsó fejezet lezárásából nagyon érződik, hogy Maugis kalandjai itt még nem értek teljesen véget. Elöljáróban elmondhatom, hogy kíváncsi leszek minden további kalandjára.
Ez a rész több szempontból meglepett, és nem kicsit el is gondolkodtatott a cselekmény kapcsán. Az előző két része épp arra volt tökéletes, hogy megszokjam és megszeressem főszereplőnk utazótársait, a kalandokat, amelyekben folyamatosan részük volt. Talán épp ezért is működött olyan jól ez a kezdés. Hozzá hasonlóan én is hiányolni kezdtem az útitársakat (barátokat), mintha csak végig a helyemet próbáltam volna megtalálni ebben az egész világban.
Tökéletes folytatást kaptam, mégis egy önállóan érthető, teljesen kerek, egész történetet, ami némileg másabb az eddigi kalandoknál. Nehéz róla SPOILER mentesen beszélni. Lehet a későbbiekben ezt kifejtem a figyelmeztetés alatt, ha esetleg akadnak olyan emberek, akiket nem zavar, ha egy két dolgot előre tudnak (már ha épp nem a történet legnagyobb csavarát árulom el vele ;) ).
A világ egy új szegletét sikerült megismerni, méghozzá azt a részt amely bár főszereplőnknek teljesen megszokott és mindennapos volt, számunkra épp a kalandok után mutatja meg igazi arcát. Hiszen, mint az első fejezet címe is elárulja, főhősünk Hazatért. Nekünk olvasóknak azonban talán épp ez a „haza” lehet igazán érdekes, mert rögtön első találkozásunkkor már úton volt és inkább ezeket a pillanatokat láttuk. A sorozat egyik nagy értéke szerintem abban rejlik, hogy adott volt egy kaland, és egy társaság, amely bár a szemünk láttára vette kezdetét és alakult meg, mégis mi olvasóként épp csak belecsöppenünk, így van lehetőség arra, hogy a regényekkel együtt haladva fokozatosan ismerjük meg a világot és a szereplőket is. Így bár Maugis a főhősünk immár harmadik könyv óta, a múltja, a gyermekkora, személyes története csak lassan mostanra és mondhatni még most sem teljesen derül ki az olvasó számára.
Azt hiszem, ezért lehet úgy haladni vele, hogy szinte észre sem veszi az ember. Nekem legalábbis meglepően gyorsan fogytak az oldalok és észbe sem kaptam. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen kalandok rejtőzhetnek még ebben a világban.
Értékelés: 5 csillag
SPOILER!!!
Az, hogy Maugisba belekerült a szörnyeteg, nem volt teljesen meglepő fordulat a számomra, viszont mégis minden pillanatát imádtam. Főleg azt, hogy minden ellentét és ellenérzés mellett is sikerült szinte csapatként együtt dolgozniuk. Nekem ez a momentum adta meg a rész legjobb pillanatait és emiatt élveztem annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése