Leírás (forrás: moly.hu)
„Te képes lennél megölni a legjobb barátodat?
Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.”
Vélemény:
Egy barátnőmtől úgy kaptam meg ezt a könyvet, hogy ő maga elég kettős érzést élt meg olvasás közben. Bár nagyon tetszett neki, mégis hagyott benne néhány negatív érzést is a könyv, valamint elmondta, hogy most mindenki erről beszél és „hipe”-olják. Ez a kifejezés nálam lassan olyan lesz, mint egy piros lámpa, hisz saját élményeimből okulva valahogy mindig arra jöttem rá, ami mindenkinek tetszik, azzal én egyszerűen nem találom meg a közös hangot. Mégis érdekelni kezdett, mert egyrészt szép is a könyv, másrészt már rég olvasni akartam valamit az írónőtől.
De mit adott számomra a Prédák háza?
Azt hogy egyszerűen nem bírtam letenni. Számomra az egész környezet, a karakterek a megfogalmazások, mind így együtt egy kerek egészet alkottak. Gyakran éltem már meg, hogy barátaim, ismerőseim egy-egy könyv, film vagy sorozat kapcsán azt mondják „Ez olyan mintha nekem készült volna”. Számomra ez az érzés nagyon ritka, viszont a regénnyel épp ezt kaptam meg. Minden mondat, minden jellem és szituáció olyan volt, mintha az írónő galád mód belenézett volna a fejembe (ez szinte lehetetlen hisz még sosem találkoztunk) és onnan lesz volna ki, hogy személy szerint én, mit akarok látni. Nem ugrott át a szemem leírásokat, jó volt a kezemben tartani a könyvet és William szövegeinél jólesően megemelkedett a pulzusom. Én még elfogadtam volna belőle jó pár oldalt, meg néhány folytatást is (már nem Williamből, hanem a történetből).
A cselekmény izgalmas, bár számomra eléggé kikövetkeztethető volt, a szituációk sem teljesen ismeretlenek azok számára akik szeretik a hasonló hangulatot, mégis ez az egész valahogy nekem nagyon egyben volt. Na és az erotika? Szerintem kellően érzékire sikeredett, amiből nagyon nagyon sok író és írónő tanulhatna. Nem feltétlenül kell megcsinálni valakit a szoba minden négyzetcentiméterén ahhoz, hogy az olvasó közben azt érezze, szívesen lenne a karakter helyében.
Én csak ajánlani tudom, mind azoknak, akiket ez a hangulat vonz, bár biztos vagyok benne, hogy sokan nem találják majd meg benne a számításaikat, velem ellentétben. Talán a túlzott figyelem miatt több ember kezébe kerül akik negatív tapasztalatokat szereznek belőle, de akárki akármit mond nekem ez most nagyon nagyon tetszett!
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése