Leírás (forrás: moly.hu)
„Budapest, Kőbánya, napjainkban.
Két lány, akiket sűrűn összekevernek, hiszen ikrek; pedig Angelina és Endzsi valójában olyan, mint a tűz és a víz.
Egy reggel aztán arra ébrednek, hogy szüleik valamiféle érthetetlen, idegen nyelven beszélnek, az utcán ló vontatta omnibuszok, az égen hatalmas teherszállító léghajók araszolnak, őket pedig a rendőrség egyik leghíresebb nyomozója üldözi… Az ikreknek csupán egy titokzatos, fiatal fiú kel védelmére, és próbálja őket megszöktetni kényszerzubbonyon, Dunán, hegyen és völgyön át.
Őrült és mulatságos kalandok, hátborzongató varázslatok, tündérfélék és sárkányok között visz a lányok útja, olyan tájakra és időkbe, amiről addig még csak nem is álmodtak.
Angelina és Endzsi, meg persze Teplica kapitány, Tühütüm táltos, Nyékberzeng és Nyéktüske, valamint a lányszíveket megdobogtató garabonc és nyegle, bár szívdöglesztő vetélytársa, Savanyác kalandjai ezzel a kötettel veszik kezdetüket.”
Vélemény:
Nagyjából általános iskolás lehettem, amikor először olvastam ezt a könyvet, tehát nem ma volt, viszont az emlékeimből valami leírhatatlanul fantasztikus élményként maradt meg. Életem első olyan története, amit Böszörményi Gyula írt, és talán ezzel kezdődött minden.
Felnőtt fejjel akadtak jelenetek, amik kicsit más értelmet nyertek, de úgy látom ez már csak így marad az író össze kiadott regényében, hisz életkortól és élettapasztalatoktól függően, mindenkinek valami mást tudnak adni.
A történetet újfent a karakterek és a közöttük lezajlott párbeszédek viszik a hátán, cselekmény épp csak azért létezik, hogy valami megadhassa a történet alapját. Semmit nem éreztem oda nem illőnek, mintha minden tökéletesen a helyén lett volna és mint akkor régen, most is csak arra tudtam gondolni, hogy én ezt sorozatban akarom(!)… A streaming szolgáltatókon található fantasy sorozatokkal Dunát lehetne már rekeszteni ráadásul minden nép a saját kis mondavilágát mutatja be… miért ne készülhetne már valami magyar is?
Most olvasva az ikreket Endzsit ahogy régen, úgy most is sokkal inkább kedveltem, bár akkor több, mint valószínűleg a rocker stílusa váltotta ki ezt belőlem, most pedig a bátorsága és talpraesettsége. Valahol Angelinát is kedveltem, bár ő számomra egy kicsit túl hisztis.
A történet fénypontjai azonban számomra Kaplony, Savanyác és Teplica kapitány… Kiskoromban utóbbival kapcsolatban mindössze annyit éreztem, hogy valamiért kedvelem őt, most azonban, mintha már pontosan meg is tudnám fogalmazni miért. Egyszerűen mesterin lett megalkotva. Nem ő a főgonosz, viszont a történet szempontjából egy erős ellenlábas, de mégis megvan a magához való esze. A srácokról pedig inkább nem is mondanék többet. Csupa olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megdobogtatják a fiatal lányok szívét, de felnőttként is azt érzem, sajnos kevés ilyen embert hoz elém az élet.
A beszélgetések dinamikusak, minden szereplő saját stílusában beszél, a leírásokban pedig mesterien keveredik a modern szleng (már amennyire 2009 „modern” manapság)… és a kacifántos szép magyar beszéd.
A könyv annyira nosztalkigus volt számomra, hogy jól esően bele tudtam merülni, mint egy kád meleg vízbe, de mégis tudott nagyon okos, és kalandos maradni.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése