A gyásznémber (Rontásűzők 2.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Angelina és Endzsi ikrek, s ezért sűrűn összetéveszthetnék őket, ám ők tesznek róla, hogy ne így legyen: öltözködésük, természetük és ízlésük a fiúk terén tán nem is lehetne eltérőbb. Két külön világ. Most azonban újra össze kell fogniuk, mivel még az előzőnél is rettenetesebb vész szakad a nyakukba. Épp meglátogatnák szeretett és felettébb bűvös nagymamájukat, mikor egyik pillanatról a másikra a tenger hullámaiban találják magukat. Hamarosan szembe kell nézniük a ténnyel: az évmilliókkal korábban létezett Pannon-tenger ismét kiáradt, és elöntötte egész Magyarországot! S ha ez még nem volna elég, az újabb Időrepedés a tatárjárás korába repíti a lányokat. Hogyan élhetik túl a titokzatos Gyásznémber aljas praktikáit? Mindebben újra segítségükre lesz (vagy tán épp elárulja őket) Teplica kapitány, Tühütüm táltos, Nyékberzeng és Nyéktüske, valamint a lányszíveket megdobogtató garabonc és nyegle, bár szívdöglesztő vetélytársa, Savanyác, a tükörmacsó.”

Vélemény:

Ez a rész, HA-TÁ-RO-ZOT-TAN nagy kedvencem. Emlékszem, hogy annak idején is nagyon szerettem és most is képtelen voltam letenni. Az újonnan kialakult Magyarország is elég sötét és kemény volt ahhoz, hogy az embert magával ragadja, de számomra az tette fel a pontot az i-re, hogy az ikrek ezúttal a tatárjárás korába utaztak vissza.

Az író rengeteg történelmi tényt sorakoztatott fel, és mivel szereplőink meglehetősen hosszú időt töltöttek ebben a sötét időszakban így rengeteg rálátást is biztosított a helyzetekre. Angelnia és Endzsi itt egy kissé bekattantak, mint az tini lányoknál szokás, de tényleg kicsit zavart, hogy láthatóan gyakran csak tehetetlen szemlélték az eseményeket melyek körülvették őket. Savanyác és Kaplony azonban továbbra is tartották magukat bár azért akadt köztük némi vita, amik jobbára megmosolyogtattak engem. A kedvenceim azonban ebben a részben határozottan Teplica kapitány és Nyéktüske lettek.

Pontosabban tényleg Teplica. Emlékszem kiskoromban csak annyit fogtam fel, hogy valamiért nagyon de nagyon kedvelem őt, most azonban sikerült rájönnöm. Egyszerűen remekül megírt és alkotott karakter lett. Az a fajta, aki mindig érdekelt engem a történetekben. Aki valójában nem gonosz, csak van egy feladata (küldetése) az életében, és ezért képes bármit is megtennie. (Ha valaki látta már a Lopott időt, azon belül pedig Raymond Leon időrendész karakterét, akkor azt hiszem, tudja, miről beszélek, másoknak legyen elég így ennyi.)

Ebben a részben valahogy nagyon hirtelen felnőttek az események és ez talán a korszellemnek is köszönhető. Akadtak beszólások, amikre vagy nem emlékeztem, hogy fiatalon még nem tulajdonítottam nekik ekkora jelentőséget, de most már értelmet nyertek és csak azt tudtam rá mondani, hogy „kemény”. Főleg a lányokat ért atrocitások esetében.

Továbbra is csak ajánlani tudom ezt a sorozatot!

Értékelés: 5 csillag