A tündérköd (Rontásűzők 3.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„2007-ben ​a rajongók nagy szomorúságára véget ért Réti Gergő, a sámántanonc kalandsorozata, melyből azóta sikeres musical is készült. Ám az új sorozat, a RONTÁSŰZŐK éppúgy az olvasók kedvencévé vált, mint nagy elődje. Az első kötetben, mely Az időkút címet kapta, Angelina és Endzsi, a különös ikerpár arra ébredt, hogy üldözött idegenné vált saját hazájában! A gyásznémber című folytatásban viszont a Pannon-tenger árasztotta el Magyarországot, s ráadásul az ikreknek Batu kán seregével, és a szerelem sokszor zavaros, érthetetlen és fájdalmas nehézségeivel is szembe kellett nézniük!

Most pedig itt a sorozat befejező része, melyben: „Endzsiék már csupán kétháznyira voltak a Bazalt utca 14-től, mikor a soron következő földrengés leverte őket a lábukról. Mély moraj, sivalkodó szirénák, sikoly, üvöltés, vonyítás, robajló és recsegő hangok töltötték be a világot. Az egyik villanyoszlop kifordult a helyéből, és szikrát hányó vezetékeit magával rántva az úttestre zuhant. A magasfeszültség eleven kígyókként rángatta-tekergette a fekete drótokat, míg végül a sarkon álló transzformátor iszonyú csattanással ki nem sült. A ragacsos, átláthatatlan, piszkossárga Köd lassan mindent elnyelt…”

S hogy mindehhez mi közük a tündéreknek, arra a választ a kezedben tartod!”

Vélemény:

A részt először gimis koromban olvastam de rá kellett jönnöm, hogy szinte semmire nem emlékeztem belőle. „Tündérek vannak benne oszt’ cső.” Valahogy akkoriban jobban megfogott Morávia meglepő világa, vagy a tatárjárás kora… a harmadik részből egyedül Zerénd maradt meg, neki is inkább csak a neve. Ám most, hogy újra elolvashattam…

Hű…

Kicsit úgy érzem, ez a könyv minden korosztálynak egészen mást adhat, mert IGEN felnőtt fejjel egészen más hatást kelt egy-egy pillantás, vagy kétértelmű mondat és bizony beindítja a fantáziáját. Főleg ez a tündérek lakta világ. Ha az ember nekiáll és elejétől a végéig elképzeli, mind azt, amit a karaktereknek meg kellett élni, bizony volt itt nem egy olyan pillanat, ami filmben már a 16-os karikáért kiáltana. Rabszolgaként tartott emberek, bűbájokkal rávenni bárkit a saját akaratunkra… stb. A köd lepte Magyarország pedig néha tényleg nagyon sötét. Aki olvasta tudja, mit értek az Avasi kilátóban átélt jelenetek alatt, aki pedig nem annak a fantáziájára bízom, de javaslom inkább elolvasásra.

A könyv emellett bár minden részben adott valamit (ahogy tette azt anno a Gergő sorozat is), ami több, mint maga egy izgalmas kaland. Ez pedig egy mondanivaló, amit az ember bármikor magával vihet. Itt ebben a részben csúcsosodott ki leginkább, mit is akartak reprezentálni a „rontásűzők”. A könyv egyszerre kalandregény, fantasy, fiataloknak szóló útmutató (pár dologhoz) és egy elég erős társadalomkritika, ami mégis szép köntösbe lett csomagolva ahhoz, hogy senki ne érezze támadásnak.

A szereplőket továbbra is imádtam, bár Angelina kicsit megkattant ebben a részben, de azért talán pont emiatt adott megmosolyogtató pillanatokat. Endzsi és Kaplony továbbra is kedvencek maradtak és nem mondok magyarázatot miért… aki ismer tudja, milyen karaktereket szoktam még túlságosan kedvelni, de Zerénd is előkelő helyen szerepel. Azonban talán itt éreztem a leginkább, amit más a második részben is kezdtem kapizsgálni, hogy így felnőtt fejjel Josef Teplica az egyik legnagyobb kedvencem!

Értékelés: 5 csillag