Leírás (forrás: moly.hu):
„London 1888
Hasfelmetsző Jack.
Egy név, ami félelemben tartja London lakosságát.
Egy kíméletlen gyilkos, aki sorra szedi áldozatait,
majd váratlanul eltűnik.
London 1892
A nemesi Gray család legfiatalabb sarja, Katherine
élete irigylésre méltó, ám a fényűző bálok korántsem elégítik ki vágyait.
Napjai egyhangúan telnek, egészen addig, amíg a
gyilkos vissza nem tér a városba.
Hasfelmetsző még kegyetlenebb, még veszedelmesebb,
mint korábban, már senki sincs biztonságban. Katherinet a feltárandó titkok
éltetik, még attól sem retten vissza, hogy árnyékként eredjen a gyilkos
nyomába.
Nyomozása közben veszélyek sora zúdul rá.
Segítségére a jóképű, ám rendkívül öntelt Victor Reed siet. Az érzelmeik
megvédik vagy talán még nagyobb veszedelembe sodorják őket?
Ha Jack gondolatai mögé látsz, rájöhetsz, mi
vezérli.
A kérdés már csak az, hogy utána el tudsz majd
menekülni?”
Vélemény:
Mivel a Prédák háza sorozatot egyszerűen imádom, és jó true crime rajongóként (mármint nem magukért a bűntényekért vagyok oda, csak jó ezekről infókat szerezni), úgy éreztem, hogy ez az én könyvem lesz majd. Viszont az sosem jó, hogy ha így kezdem a véleményezésemet.
Alapvetően nem tehetek róla, hogy nekem nagyon elvitte a történetet az, hogy Katherine elképesztően unszimpatikus volt. Mert nagyon ráment a regény arra, hogy „Jajj én nem vagyok olyan, mint a többi nő” és a rengeteg hisztizésére a leírásos részekben, amikor ki volt akadva arra, hogy őt nőként mennyire erős szabályok kötik és mennyire nem nézik semmibe. De valójában ennek jelét soha nem mutatta a történet. A bátyja néhány megjegyzése volt az egyetlen bizonyítéka annak, hogy ő elnyomva érzi magát, amúgy kísérő nélkül mászkált London utcáin, gyilkossági színhelyekre jutott be egy könnyed hazugsággal, kvázi a két szép szeméért. Kikérték a véleményét ügyekben, lehetőséget kapott arra, hogy válogasson a tehetős férfiak közül, egészen addig míg a bátyja meg nem elégelte a dolgot, és úgy nem döntött, hogy jó most már ő keres neki párt…
Szóval Katherine szenvedése annyira mondvacsináltra sikerült, hogy amikor ezeket a részeket kellett olvasnom, akkor a falat vakartam idegemben. Mert igen történelmileg totál hiteles, hogy a csajszi így érezze magát, de a regény cselekménye nem alapozta meg ezt az életérzést. Cseppet sem zavar volt amúgy, ha láthatóan tényleg nagyon keményen van fogva, nem csak ő beszél róla.
A történet folyamán főleg Jack bejegyzései tetszettek, mert azok megadták az igazi thriller hangulatot, meg nagyjából az utolsó 50 oldal, és emiatt is értékelem végül magasabbra ezt a történetet, mint először éreztem. Azonban a könyv eleje elképesztően döcögős és inkább romantikus, mint kalandos, ahol természetesen mindig a férfiaknak kell a nő s*ggét kihúzni a bajból, miközben a nő mindig azon nyavalyog, hogy ő egyedül is képes bármire. Hát babám, akkor talán ne keverd magad mindig olyan bajba, amiből nem tudsz egyedül kimászni!
A gyilkosságokkal kapcsolatos leírások azonban nagyon pazarul sikerültek és örültem volna annak, ha a férfi karaktereket még jobban megismerhetjük, nem csak a bejegyzések, a levelek vagy Katherine szemszögén keresztül. Talán jót tett volna neki egy E/3, vagy esetleg kicsit több olyan rész, ami a karakterek cselekményekben való bemutatását célozzák meg, és a valódi nyomozást, nem pedig ezt a húzd meg, ereszd meg kapcsolatot Katherine és Victor között.
Alapvetően amúgy tudom ajánlani a regényt. Bár inkább egy kicsit sötétebb romantikus regény, ütős lezárással, mint sem krimi. Legalábbis az én véleményem szerint. (Túl magas az ingerküszöböm.)
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése