Őrületbe kergetsz (Őrületben 1.): Diana Hunt

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”

Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?”

Vélemény:

Próbálok SPOILER mentes lenni!

Az írónőtől már nem ez volt az első könyv, amit olvastam. A másikat (Prédák háza) kifejezetten nagyon kedveltem, a 2024-es évem egyik pozitív csalódása volt (a hipe miatt néha félek a nagyon sokak által kedvelt könyvektől), olyan szinten, hogy kedvencnek is jelöltem. Határozottan nagyon várom a következő részt!

Azok alapján tisztában voltam vele, hogy Diana Hunt nagyon otthonosan mozog a pszichológia területén, amit ott is kamatoztatott. Azonban ez a regény némileg korábban készült, mint az és talán ezt érezni is lehetett rajta. A cselekmény valamivel kapkodósabb lett, és kevésbé értek benne meglepő fordulatok (na persze ez lehet csak én vagyok).

Voltak benne határozottan vérfagyasztó jelenetek, amik tényleg thrilleres hatást keltettek, de néha indokolatlanul követték ezeket a buta döntések. Ettől függetlenül a történet nagyon magába szippantott és a karakterek is kifejezetten megfogtak, főleg a drága gyilkosunk.

Akadtak itt olyan jelenetek, amik alapvetően már magukban is megalapoznák a sötét és rémisztő hangulatot, ilyen például az időpont, méghozzá a Halloween közeledte, az eső, a sötétség, a pszichiátriai intézet… De a „klisék” ellenére is a történet szerintem nagyon szépen összeállt, és folyamatosan meg is tartotta a figyelmet. Az egyetlen problémám szerintem az volt, hogy néha a történet cselekménye egy kicsit leült és nem minden esetben tudtam, hogy éppen mennyi idő telt el a jelenetek között, és miért. A mellékszereplők többsége sem kapott olyan nagy szerepet.

Ettől független a pszichológiai háttér itt is fantasztikusan megalapozott volt, és épp annyira leeshet az álla egy-két pillanatnál, mint a Prédák háza esetén, azonban látható a fejlődés az írónő írásában. Ami nagyon pozitív!

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a romantikus pillanatokat vegyítve a bűnügyi regények és thrillerek hangulatával, de nem szereti, ha a szerelmi szál elviszi a cselekményt. Itt mind a kettőnek szép helye van.

Értékelés: 4 csillag