Apád előtt ne vetkőzz
„Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
„Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”
Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.”
Vélemény:
Annak idején, amikor egy barátnőm olvasta ezt a könyvet, határozottan kijelentettem, hogy sosem szeretném elolvasni, mert féltem a témától. Igen, féltem! Én, aki gyógypedagógiát végeztem, aki a gyakorlatát gyermekotthonban teljesítette (és aki még gondolkodott is azon, hogy a gyermekvédelmet jelöli ki pályának). Tartottam a benne leírtaktól.
Azonban az elmúlt időszakban történtek arra sarkalltak engem, hogy minél többet tudni akarjak ezekről a témákról.
Nem hittem volna, hogy a történet ennyire mellbe vág majd! (Vagyis számítottam rá, de nem azért amiért végülis megtörtént.) Ez a történet meglepő módon nem csak az áldozat szemszögén keresztül mesélte el mit élhet át egy gyermek, akit szexuálisan bántalmaznak, kihasználnak, de az elkövető múltját is láthattuk…
Elkövető? Áldozat? Dobálózhatok én ilyen kifejezésekkel?
Bátor dolog, hogy a könyv bemutatja a bántalmazás generációs öröklődését, és az, hogy egy-két múltban megtörtént eset és esemény milyen hatással lehet a későbbi családtagokra (akár évekkel, évtizedekkel később is). Hogy a bántalmazás sajnos öröklődhet…
A regény nem finomkodik. Nem írja körül a történéseket, a maguk sötét és kemény, kendőzetlen valójában mutatja be őket. Visszautalva kissé egy korábbi olvasásomra (miért is nem kértek segítséget a Menendez testvérek?) a gyerekek nem minden esetben fogják fel mi is történik velük. Hogy amit átélnek mennyire rossz… csak később érkezik a felismerés. Vagy ha segítséget kérnek, nem minden esetben kapnak is erre valamilyen támogatást. Ez a regény, mindent megmutat. Közben az ember is elgondolkodik. Sajnálhat egy olyan embert, aki bántalmaz egy másikat? És akkor, ha hasonló vagy esetleg még durvább dolgokat élt át? Ha nem volt, aki figyelmeztesse rá, hogy ez rossz?
A regény elgondolkodtat, de közben néha a maga módján magyarázatot is próbál adni egy sokak által felfoghatatlan (került) témára. Természetesen nem való mindenkinek, de nagyon fontos könyv lehet.
Értékelés: 5 csillag
Leírás (forrás: snitt.hu)
„Kang In Ho egy fiatal tanár, aki frissen érkezik Mujinba, Észak-Joella tartományba, hogy a helyi siketek iskolájában tanítson. Amikor megérkezik, meglepetten tapasztalja, hogy barátságos természete ellenére a gyerekek rettegnek tőle, és nem akarnak a közelében maradni. Ennek ellenére meg akarja mutatni nekik, hogy tőle nem kell tartaniuk. És mikor a gyerekek végre megnyílnak, In Ho borzalommal tapasztalja, hogy az igazgató, valamint annak helyettese, és szeretője kegyetlenül, brutálisan bánnak a gyerekkel, kihasználva őket testileg, lelkileg és szexuálisan is. In Ho Seo Yoo Jin gyermekjogi aktivistával karöltve úgy dönt, pert indít az iskola ellen. Ám hamarosan rájön, hogy nehéz dolga lesz egy olyan városkában, ahol nemcsak az iskola vezetősége, de a rendőrség, valamint maga a közösség is igyekszik elkendőzni az igazságot. És semmitől sem riadnak vissza, hogy a borzalmak továbbra is titokban maradjanak.”
Vélemény:
Nem szoktam filmekről véleményt hozni, bármennyire is azt hirdeti a blog leírása (na igen…), viszont úgy éreztem ehhez a könyvhöz nagyon szépen passzol.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel és azt hiszem ez teszi annyira borzalmasan valóságossá az egész kimenetelét. Ebben a filmben nem látjuk, hogy az elkövetők, mi vezette rá amiket tettek (bevallom nem is nagyon érdekel). Mert nem családtagokat bántalmaztak, nem egy rosszul rögzült dolog öröklődik, hanem felnőttek a gondjaikra bízott, sajátos nevelési igényű gyermekeket bántalmaztak. A könyvhöz hasonlóan ez a film sem finomkodik, olyan mondatok hangzanak el benne és olyan képi világot mutat, amely beleég az ember elmélyébe (A rendezője Hwang Dong Hyuk akinek a Squid Game megalkotását is köszönhetjük, így talán érthető is.)
A film az érzelmekkel játszik. Vannak benne nagyon kemény, fájdalmas pillanatok, de olyanok is amik szinte simogatni próbálják az ember lelkét, és a színészi játék is nagyszerű lett.
Nem egy könnyű alkotás, de ezt is szívesen tudom ajánlani azoknak akiket érdekel a téma, vagy a társadalmi megítélése. És a válasz arra a kérdésre… Miért nem mernek segítséget kérni az áldozatok?
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése