Leírás (forrás: moly.hu)
„Miért épp ő? Mi a csapda?
Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese. Hippi anyja nevelte fel Los Angelesben, a középiskolát sem fejezte be, drogdíler haverok között és alkalmi munkákból élt, húszévesen pedig egy rejtélyes gyilkossági ügy egyetlen túlélője lett. A kórházi ágyán kínálják fel neki a második esélyt, a felvételt a világ egyik legrangosabb egyetemére. De miért neki? És ki mozgatja a szálakat?
Alex hamarosan különleges képessége miatt és a titokzatos jótevői megbízásából a Yale titkos társaságainak okkult tevékenységét felügyeli. A tiltott mágia alkalmazása viszont baljósabb és veszélyesebb, mint ahogy azt akár a legparanoiásabb elme is elképzelheti.
FELÉLESZTIK A HOLTAKAT, ÉS NÉHA AZ ÉLŐK A PRÉDÁK…”
Vélemény:
Mikor láttam, hogy az egyik kedvenc írónőm kihozott egy könyvet, amiről mindenhol csak azt hallottam mennyire „elmebeteg” és „kemény” vagy éppenséggel azt, hogy „undorító”, akkor tudtam, hogy nekem ezt mindenképp el kell olvasnom. (Na hát, mégis mit mondjak? Van egy elborult fajta ízlésem.)
Az írónő már a Grisaverzum megalkotásakor is egy örök szerelmet adott nekem, a kialakított világgal és szereplőivel kapcsolatban, de eddig nem volt alkalmam egy másik kalandba belekóstolni, így kíváncsian vettem kezeim közé a könyvet. Eleinte kicsit féltem, hogy kimaradt valami előzmény kötet, mely választ adhatna az első pár fejezetben felmerült kérdésekre, de egy idő után sikerült rájönnöm, hogy ennek a regénynek a cselekménye is úgy épül fel, mint a Hat varjúé. Előbb adott a kaland és belecsöppenés érzés, aztán természetesen jöhetnek a magyarázatok. Abban a regényben talán segítségemre volt a sorozat ismerete, így azért nem teljesen voltak ismeretlenek számomra a szereplők, itt azonban nem volt ekkora szerencsém, bár…
Nincs is szükség itt szerencsére. A regény tényleg kellően groteszk és erős ahhoz, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Ritkán találkozom olyan történetekkel, ahol ennyire kendőzetlenül mondanak ki dolgokat a szereplők, vagy kapok ennyire valóságos leírásokat egy-egy esetről. Erőszak, drogok, mágia (de nem a kedves fajta, nyulat húzok elő a kalapból, és nem is lehet elintézni mindent egy Stuporral). Mind felett pedig ott állnak a szereplők, mind egyéniség, saját múlttal, saját jelennel és saját véleményekkel valamint személyiségjegyekkel. Alex nem egy tökéletes ember, de talán ez teszi őt azonosulhatóvá, miközben mégsem válik egy szemét ribivé. Épp akkor mocskos a szája amikor azt a helyzet megköveteli, de van hogy ő a szerető barát, aki mindenben támogat. Na és Darlington? Istenem! Mintha csak egy még felnőttebb és kicsit sötétebb hangvételű Gansyt kaptam volna (Hollófiúk ismerői előnyben).
A kaland, a nyomozás is izgalmas volt, miközben a párbeszédek is úgy pörögtek, hogy tényleg el tudtam képzelni, hogy ezeket a szavakat valakik így a megadott kontextusban kimondják egymásnak. Mondhatni több kis regényre való eseményt kaptam meg egyben, és sok olyan téma került elő, ami engem alapból is mindig nagyon érdekelt.
A könyv határozottan nem való mindenkinek! Ezt előre le kell szögeznem, de aki szerette a Hat varjút (nem zavarta az időben visszaugrálás), és nem riad meg a sötétebb hangvételű regényektől, annak csak és kizárólag ajánlani tudom.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése