Megszállottság: Vi Keeland

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„„Sokkoló…” – Publishers Weekly

Ez nem szerelem, ez már megszállottság

A New York-i pszichiáter, Meredith McCall egy szörnyű veszteség után csak fájdalmasan sodródik a saját életében. Azonban minden megváltozik, amikor megismeri Gabriel Wrightot. Ő az új páciense. Már az elején felkelti az érdeklődését, teljesen felvillanyozza. Tudja, nem lenne szabad elvállalnia a kezelését, de képtelen ellenállni a férfinak.

Kapcsolatuk egyre szövevényesebb lesz, és Meredith úgy érzi, már képtelen Gabriel nélkül élni. Egy idő után ragaszkodása nem más, mint beteges rögeszme. És ahogy egyre jobban összekuszálódik minden, a helyzet már nem is lehet ne rosszabb…

Aztán történik valami.

Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző hátborzongató, sistergően erotikus és letehetetlen thrillerébe”

Vélemény:

Bár az írónő többi könyvével még nem találkoztam (vagyis belefutottam, de sosem olvastam közülük), ezért nem voltak túlzott elvárásaim vele szemben, viszont a thriller kategória iránt annál inkább. Számomra a jó thriller ismérve az, hogy meg tud lepni és vannak benne olyan pillanatok, amik egyenest a frászt hozzák rám. Nem véletlen a szó is, thrill = izgalom, borzongás.

A könyv elején még igazán voltak reményeim, mert rájöttem arra, hogy a főhősnőnk, nem egy beszámítható karakter márpedig ez is egyike szokott leni a thriller jól bevált elemeinek. Legyen a főszereplő bűnöző, mentális beteg, vagy szerhasználó… minél inkább kételkedik a gondolataiban az olvasó, annál jobb és izgalmasabb lesz.

Azonban ekkor ért az első földre huppanás, ugyanis pontosan tudtam már oldalakra előre, hogy mi is történhetett, miért van abban a helyzetben a karakter amiben, és hogy ki lehet az a Gabriel. Innentől a múlt már nem kötött le annyira, sokkal inkább foglalkoztatott a jelen, és voltak itt dolgok amiket nem értettem de sajna minden SPOILER-es lenne. Na nem azért, mert szerintem az emberek többsége ne tudná kikövetkeztetni előre a regény „nagy” csavarjait, hanem azért, mert ezeket csavaroknak szánta az írónő és én nem szeretnék semmi rossznak az elrontója lenni.

Számomra a regény megállta a helyét, mint kicsit sötétebb hangvétellel átitatott romantikus regény (na nem egy dark-romance), de thrillerként egy kissé elhasalt. Nem riadtam meg, nem féltem és pontosan tudtam előre, hogy mik fognak történni, ezért a könyv végig olvasására inkább csak a kíváncsiság motivált hogy rájöjjek tényleg sikerült-e kitalálnom mindent.

Amúgy szuperül van megírva, olvasmányos könnyen lehet vele haladni. De ha valaki többször „fogyasztott” már thrillert annak inkább jó iparosmunka lesz, minden egyes tipikus thriller elemmel, és ezek nem hagynak majd sok lehetőséget a képzeletnek. Ezt Spoiler nélkül úgy tudnám szemléltetni, hogy képzeljük el a tipikus ellenségekből barátok szálat ahol mindenki tudja már előre, hogy milyen buktatókon és mondvacsinált vitákon jutnak keresztül a karakterek de úgyis össze fognak jönni. Na itt ugyan így felismertem a tipikus húzásokat és tudtam mit várjak.

A könyvet amúgy tudom ajánlani azoknak, akiknek kicsit alacsonyabban van az ingerküszöbük, vagy inkább romantikus, mint sem thriller pártiak mert nekik tartogathat a mű meglepetést, meg azért van benne egész szuper „olyan” jelenet is.

Értékelés: 3,5 csillag