Leírás (forrás: moly.hu):
„A New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceg varázslattal és vérszomjjal teli folytatása.
Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.
Az első lecke az, hogy erősödj meg.
Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.
Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.
Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.”
Vélemény:
Azt hiszem ez volt az a sorozat, aminek a reklámja nagyon félrevitt engem, így amikor először olvastam az első részt, nem hagyott bennem mély nyomot, de úgy döntöttem adok neki még egy esélyt és milyen jól tettem!
Második olvasásra már a Kegyetlen herceg is nagyon bejött, ez a rész pedig kifejezetten kedvencemmé vált, mert élek és halok a királydrámákért, Jude és Cardan kapcsolata és dinamikája pedig egyszerűen lenyűgöző és fantasztikus. Számomra mindig az viszi el a hátán a történeteket ha a karaktereket nagyon tudom szeretni vagy utálni, mert annyira egyediek és jól megalkotottak, itt pedig ehhez minden adott volt.
Amit az első részben problémának ítéltem meg (a tempót), azt most itt utólag hálával fogadom, mert annak a gyorsaságnak köszönhetően ebben a részben olyan dolgokat láthattunk, amik általában egy történet lezárása után esedékesek, amiket az írók már nem szoktak megírni. Egyszerűen azt éreztem, hogy mindenkiért izgulok egy kicsit, hogy itt minden apró döntésnek is beláthatatlan következményei lesznek, és a cselekményt nem az író lökdösi erőszakkal egyik pontból a másikba, hanem valóban kapcsolat van a szereplők döntéseivel.
Ódákat tudnék zengeni erről a könyvről. Talán utoljára a Hat varjú vagy a Vágymágusok kapcsán éreztem ezt. Bár a könyv vörös pöttyös, ez ne tévesszen meg senkit, mert ha az ember csak kicsikét is bizonyos pillanatok mögé lát, akkor észrevehető, hogy mennyire sötét események és pillanatok is történnek itt.
Ajánlom azoknak akik szerették az első részt is, de szerintem mindenki adhat neki egy esélyt, azt azonban előre leszögezem hogy ne egy romantasyt várjanak tőle. Szerintem attól kifejezetten erősebb.
Értékelés: 5 csillag
