Leírás (forrás: moly.hu):
„Anima lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.”
Vélemény:
Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre. Egyrészt egy nagyon jó barátnőmtől kaptam ajándékba, másrészt több embertől is egész jó véleményt olvastam, harmadrészt pedig a leírás fogott meg igazán.
A borító nem annyira izgalmas, de legalább figyelemfelkeltő, szépen letisztult. Elég izgatott lettem, hogy mit is várhatok ettől a műtől, és már rögtön az első fejezetben beszippantott a hangulatával, amit az írónő megteremtett az oldalakon.
Azonban…
A hangulat teremtés a könyv egészében megmaradt ami egyrészt jó, másrészt nekem túlságosan túlírttá tette az egészet, miközben ezzel ellentétben mégis pont azt nem tudtam meg soha, ami a leginkább érdekelt volna engem. Ritkán kerültek elő a karakterek személyiségjegyei, érzelmei, jellemei, inkább csak a cselekmény mozgatórugójaként szolgáltak néha inkoherensen, gyakran azért meg volt magyarázva az, hogy aki az egyik fejezetben még jó fej volt, miért lett hirtelen hárpia, de ezek a magyarázatok nekem nagyon kevesek voltak néha. A leírás sem teljesen fedte számomra a valóságot, azt hittem az eljegyzés nagyobb szerepet kap majd, de igazából azon kívül, hogy az eljegyzés ténye később valóban fontossá vált a narratív szempontból, csúnya lesz, amit mondok de Ophélie akár cserediákként is kerülhetett volna a sarkra.
Tudom, hogy első rész és kicsit kíváncsi is vagyok mit is akar később kihozni ebből az írónő, de nekem ez a könyv egyszerre túl sok volt (a leírásokban) és túl kevés (a cselekményben) ahhoz, hogy ne érezzem szükségét annak, hogy nagyon hamar el akarjam olvasni a második részét.
Kevés véleményt tudtam most írni érezhetően, mert valahol tetszett a könyv, de picit csalódott vagyok abban, hogy mégsem azt adta, amit vártam tőle.
Ajánlom azoknak, akik a fantasy világokat a világépítés miatt szeretik, és inkább cselekmény, mintsem karakter központú regényeket kedvelnek.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése