Tizenkilenc perc: Jodi Picoult

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát…

Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.”

Vélemény:

Gyógypedagógusként (pszichopedagógusként) mindig érdekeltek ezek a témák, és talán a fiatalkorú bűnözők lélektana az, ami miatt életem egy pontján elgondolkodtam már azon, hogy pszichológus szeretnék lenni. Az iskolai lövöldözések témája nagyjából azóta érdekelt engem, hogy a főiskola alatt egy kurzusomra ebből a témából írtam beadandót (pontosabban az iskolai lövöldözések és a bullying kapcsolatáról).

Magamtól lehet, hogy nem találkoztam volna a könyvvel, bár Jodi Picoult neve már nem egyszer felmerült amikor ismerőseimmel beszélgettem, többen ajánlatták, azonban amikor megtudtam, hogy miről szól a könyv, úgy döntöttem el kell olvasnom. (Sajnálatos, hogy pont amikor ide eljutottam, akkor túlságosan aktuálissá vált itt Európa közepén is…)

A könyv nem egy embert mutat be, nem is egyetlen eseményt, hanem események egész láncolatát, mely egy bizonyos pillanati sodort egy fiatalt, viszont a cselekmény itt még nem áll meg, így tanúi lehetünk az utóhatásainak is. Pszichológiai és jogi szempontból nekem ez a könyv egy aranybánya volt, már amit laikusként megállapíthatok róla, valószínű jogi szakemberként, kicsit más lehetne róla a véleményem. Egyértelmű, hogy az írónő mélyen beleásta magát a témába és nem csak az elkövető, hanem az áldozatok és a családok szempontjából is. Mert vannak itt anyák, apák, gyermekek, ügyvédek és bírák… és mindenki kicsit másképp élte meg a látottakat, a megtörtént eseményeket. Eleinte nehezen tudtam követni, hogy épp kinél is járunk a történetben, de 1-2 sor után hamar belerázódik az ember és a könyv felénél ezeket, már nem is éreztem.

Talán az első legnagyobb ilyen eset, mely megrázta a világot nem más volt, mint Columbine (ha valakit érdekel a téma, sok videó és leírás található az esetről interneten), mely 1999. április 20-án történt. Jodi Picoult könyve 2007-ben jelent meg, és azóta már évek, évtizedek is elteltek, mégis a mai napig előfordulnak iskolai lövöldözések, vagy öngyilkosságok melyeknek a hátterében gyakran fel nem ismert durva iskolai bántalmazás áll. A tizenkilenc perc emellett morális kérdéseket is feszeget azzal kapcsolatban, hogy mennyire érthető, indokolható meg az elkövető tette annak fényében, hogy neki miket kellett átvészelnie a korábbiakban. Egyik oldalról egy fiú aki megölte az iskolatársait, másik oldalról egy fiú akinek a lelkét az évek kegyetlenkedése millió darabra törte. Nehéz igazságot tenni igaz

Inkább nem kellene hagyni, hogy ilyenek megtörténjenek!

A könyvet tudom ajánlani! Csak így egyszerűen. Mondanám, hogy mindenkinek de azt is, hogy sokak irtóznak az ilyen erős témáktól, amik így hatnak az ember lelkére, de aki nem fél az igenis adjon neki egy esélyt. Szereplők szempontjából talán egyszerűnek mondható, de itt a folyamaton van a hangsúly és a kérdéseken, melyek biztosan megfogalmazódnak az olvasóban, olvasás során.

(Főleg akkor ha belegondol, hogy a világon vannak szülők és gyermekek akik számára ez a könyv nem fikció, hanem a valóélet, amellyel meg kell küzdeniük.)

Értékelés: 5 csillag