Leírás (forrás: moly.hu)
„Ha elvesznek tőled mindent,
amit szerettél,
mi marad, amiért harcba szállnál?
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.”
Vélemény:
Kapcsolatom az Éhezik viadala világával (vagyis minden regénnyel, mely ebben a sorozatban játszódik) eléggé összetett, és néha sajnos viszontagságos is. Nagyon meg kellett találnia engem a megfelelő pillanatokban. Az első és második résznek sokadik alkalommal kellett nekiveselkednem, hogy megtanuljam értékelni, és így legutóbbi olvasásomkor valójában nagyon tetszett mind a kettő. Míg a harmadik rész teljesen elvesztett. Épp így jártam a másik előzmény regénnyel az Énekesmadarakés kígyók balladájával is, amit mikor először olvastam nem igazán tudtam hogyan is kellene fogadnom, majd miután láttam a filmet, és elolvastam eredeti nyelven is, határozottan szintet lépett. Viszont valahogy mégsem tudok szabadulni Panemtől.
Amikor megláttam, hogy megjelenik a legújabb rész, mely Haymitch történetét tárja az olvasók elé, egy kissé kétkedve fogadtam, mert azért az ő emlékeiből kaptunk némi ízelítőt az eredeti trilógiában is, nem éreztem akkora kíváncsiságot és hűha, élményt, mint amikor megtudtam, hogy megkaphatom Snow előzménysztoriját. Mégis Haymitch volt annyira kedves mindig is a szívemnek, hogy adni akartam neki egy esélyt, mert ha valaki hát ő az a karakter, aki megérdemli.
Aztán elkezdtem olvasni és jött az első kiakadásom, amikor már csak a szememet forgattam (és bevallom a fél csillag levonás is ennek köszönhető), hogy hirtelen mindenki rokona, barátja és ismerőse lett egymásnak. Nem akarok belemenni mélyebben, mert picit talán spoiler de nekem már az is sok volt, hogy Lucy Gray is a 12. körzetből származott, nemhogy még ezek, amik most Haymitch körül zajlottak a körzetében. Felüdítő lett volna egy kicsit eltávolodni a folyamatos oda és visszakacsintgatásoktól a regények között. (És hozzá tenném, ha valaki az Énekesmadarak és kígyók balladája nélkül tervezi elolvasni a könyvet, lesznek pillanatokat amik mélyebb magyarázatra szorulnak pl. Snow viselkedésével kapcsolatban, meg Haymitch ajándékával stb.)
Aztán elérkeztünk az aratás pillanatához és innentől hirtelen beszippantott a történetet! Nagyon örültem, hogy Haymitch úgy került a viadalra, ahogy (SPOILER szóval pszt!) és annak is, hogy kifejezetten érdekes karakterekkel került össze a körzetéből. Wyattet valamiért különösen imádtam, ő egy olyan ízt adott a történethez, amihez eddig még nem volt szerencsém, mert mindig csak a sanyarú kis szerencsétlen embereket láttuk, nem azokat akik megpróbálnak hasznot húzni (a Kapitóliumon kívül) ebből az egészből. De Maysilee is megkedveltette magát velem az első vonatútja alatt.
A történet szépsége pedig az, hogy bár tudni lehet, hogy Haymitch nyer, azt is tudni, hogy nagyjából milyen módszerekkel DE az írónő felhasználta Panem (vagyis inkább a Kapitólium) egyik legnagyobb fegyverét, méghozzá azt, hogy a média bármilyen módon tudja alakítani a narratívát. Így belekerülhettek meglepő fordulatok, és nem várt csavarok is, amikről persze még Katnissék sem nagyon tudhattak. Azt hiszem érzelmileg engem ez a rész viselt meg a leginkább, bár erre már a kezdetkkor számítani lehetett, mégis jó érzéssel tudom ajánlani másoknak is, mert határozottan egy új oldalról mutatja meg az Éhezők viadala világát.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése